Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-30

2047 Az Országgyűlés 30. ülése 1967. január 28-án, szombaton 2048 termékekben is az export fokozására, ha ez kellő gonddal, előrelátással történik, nem utolsó sorban, ha az iparvállalatok kapcsolata a piaccal erősebbé válik. Nagyon lényeges itt az export gazdaságosságának a növelése. A magas árkiegyenlítési kiadások bizonyos mértékben arról is tanúskodnak, hogy magas az önköltség iparunkban. Ez közismert tény és az export kiterjesztésének nagyon fontos feltételé, a versenyképességnek fontos feltétele a gazdaságosság fokozása. Többen érintették a vidéki ipartelepítés kérdéseit. A kormány és a kormány Gazdasági Bizottsága több ízben foglalkozott a vidéki ipartelepítéssel és azt hiszem, hogy ez közismert a tisztelt Országgyűlés előtt. Ha az ember az országot járja, mindenhol látja azokat az új üzemeket, amelyek az elmúlt években nőttek ki a földből. Talán nem túlzok, ha azt mondom: ebben a kérdésben a mostani ülésszakon valamivel kevesebb hozzászólás volt, mint szokás szerint az előző ülésszakokon. Talán nem túlzok akkor sem, ha ebben azt vélem felfedezni, hogy számos területen komoly előrehaladás történt. Persze a kérdés nincs megoldva! Ez történelmi örökség Magyarországon, különösen egyes vidékeken, mint például Szabolcs megyében és másutt. Biztosíthatom azt a három-négy felszólaló elvtársat, akik ezt szóvá tették, hogy a kérdés változatlanul napirenden van. A mostani harmadik ötéves terv még el nem döntött beruházásai között is jó néhány olyan van, amelynek megvalósítása ezekre a területekre esik. A mezőgazdasággal kapcsolatosan szintén nagyon sok kérdés merült fel. Ügy gondolom, hogy különösen ezen a területen nagy lehetőség van és lesz különösen a jövőben a parlamenti bizottság munkájának fokozására. A felszólalásokból meg lehetett állapítani, hogy a parasztság hangulata általában jó. Ezt többen hangsúlyozták: Bali elvtárs, Sümegi elvtárs, Nánási elvtárs és mások. A hitelrendezés, a nyugdíj rendezés és sok más intézkedés, amelyet a párt és a kormány az elmúlt időszakban tett, jó hatást gyakoroltak. Ezeknek eredményei a munkakedv terén is megmutatkoznak. Joggal táplálunk olyan reményeket, hogy már ebben az évben és a továbbikban is ezek az intézkedések valóban eredményt hoznak a mezőgazdasági terméshozamok emelése terén. Szeretnék kitérni néhány felmerült problémára. Többen hangsúlyozták a szubjektív elem, a dolgozó, irányító, kutató ember szerepének fontosságát a mezőgazdaságban. Mészöly elvtárs a mezőgazdasági szakoktatással, Bélák elvtárs a kutatással foglalkozott. Űgy gondolom, hogy a mezőgazdasági szakoktatásban is a minőségi kérdéseket kellene jobban előtérbe helyezni. Egyes vonatkozásokban, például a felsőfokú technikumoknál és talán a középfokú technikumok egy részénél is túl gyors volt a mennyiségi felfutás. A színvonal tekintetében még van kívánnivalói A kutatás és a gyakorlat kapcsolatában a mezőgazdaság az a terület, ahol viszonylag nem rossz a helyzet, de bizonyos, hogy az ismeretterjesztés, az új eredmények népszerűsítése terén még sok lehetőség van. Elég arra utalnom, hogy egy-egy területen hasonló adottságú szövetkezetek között óriási különbségek vannak a termeléshozamok, a takarmányozási normák vonatkozásában. Nyilvánvaló, hogy az ismeretterjesztés, a fejlettebb módszerek átadása, tehát a szubjektív elem komoly lehetőségeket rejt magában. Többen szóvá tették a gépesítéssel kapcsolatos kérdéseket. Az elmúlt időszakban jelentősen előreléptünk a gépesítés minden vonatkozásában és meg lehet kockáztatni azt az állítást: mivel szocialista fizetési mérlegünk az elmúlt évben kedvezően alakult, s mivel itt jelentős az aktívumunk, ennek az aktívumnak a birtokában ebben az évben lesz lehetőség bizonyos többletimportra mezőgazdasági gépekből. Ez kétségtelenül elősegíti azoknak a problémáknak a megoldását, amelyeket a veszteségmentes betakarítással és más kérdésekkel kapcsolatban felvetettek. Nagyon sokan; érintették a vízgazdálkodás kérdését. Nem kívánok részletesen kitérni e kérdésre. Ez eléggé sokszor szerepel a különböző vezetőszervek napirendjén. Szeretnék két számadatot elmondani. A második ötéves tervben vízgazdálkodásra kétmilliárd-hétszáznyolcvan millió forintot fordítottunk. A harmadik ötéves tervben az előirányzat hárommilliárd nyolcszázhuszonnyolcmillió, tehát több mint egymilliárddal magasabb. Ez olyan terület, ahol a rendezés valóban gyorsan hoz eredményt. Ezért érdemes közös erővel, állami erővel és a termelőszövetkezetek saját erejével is befektetéseket eszközölni. A két számból is látható, hogy a vezetőszervek eléggé előtérbe helyezik e kérdés lehetőleg gyors megoldását. Néhány számot említenék a bekötőutak építésével kapcsolatban. A második ötéves tervben 470 millió forintot fordítottunk termelőszövetkezeti bekötőutakra, a harmadik ötéves tervben pedig 1465 millió forintos előirányzat szerepel. Az utóbbi évente körülbelül 250—280 kilométernyi termelőszövetkezeti bekötőutat jelent. Ezenkívül vannak még — amint erről már szó esett — községi bekötőút-építkezések is. A gyenge termelőszövetkezetek vonatkozásában a jövőben főleg az árkiegészítési dotációt helyezzük előtérbe, ahol a megyén belül lehetséges bizonyos differenciálás. Ezzel általában élnek is. Reméljük, hogy a hitelrendezés és a tett intézkedések után a gyenge tsz-ek dotációja a további években nem növekszik. Itt említeném meg a szabolcsi dohányperonoszpóra-probiémát. A kormány 35 millió forintot hagyott jóvá. Meg fogjuk vizsgálni azokat, a javaslatokat, amelyeket a Szabolcs megyei képviselő elvtárs felvetett. Ez a kérdés nem könnyű, mert olyan magas biztosítási díjat kellene fizetni, amilyent a termelőszövetkezetek nem bírnak el. Nem kívánok részletesebben foglalkozni a közlekedés problémáival, Csanádi elvtárs erről részletesen szólt. Felszólalásából kibontakozott az a koncepció, ami, azt hiszem, egy nagyon fontos része a modern Magyarország kialakulásának, fejlődésének.