Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-30
2031 Az Országgyűlés 30. ülése 1967. január 28-án, szombaton 2032 kentése történik, és éppen a koncentrálás követelménye alapján és a gazdaságosság érdekében később jelentős fejlődés is várható. A mi megyénk, Komárom megye tapasztalatai is ezt iga- zolják, ahol három ilyen, még jövő előtt álló nagy szénbányászati egység van, és erre utalnak azok az elemzések is, amelyeket éppen az erőteljesebben gazdaságos termelés kifejlesztése érdekében folytatnak a bányászat szakemberei. A vizsgálatok szerint még egy későbbi termelési felfutás esetén is a mostani létszámcsökkentés után megmaradt mintegy 32 000 főnyi bányászlétszám 10%-kal csökkenthető. A problémát nehezíti, hogy ez a 10% jórészt beteg, kisebb-nagyobb mértékben megrokkant ember, akiknek jelentős része ma is kreált — már a mai bányászkodás műszaki színvonala mellett is szükségtelen — munkakörben dolgozik, tevékenykedik, ezek azonban nem bányamunkát még eredményesen tudnának másutt végezni. Ezért azt javasolom, hogy számoljuk fel azt a több évvel ezelőtt egészen más helyzetben kialakult nézetet, hogy a bányászmegyék — köztük Komárom megye — túl vannak iparosítva, és ezekben valamiféle állandó munkaerőhiány van. A valóságban már most elhelyezésre, munkára várók vannak, és a jövőben még inkább lesznek. Ezért mi a kormányhatározatot magunkra is értjük és keressük a lehetőséget a probléma megoldását segítő munkahelyek megteremtésére. Erről azért szólok, mert még a közelmúltban is a megyei vezetés, a szénbányászati trösztök ilyen irányú tevékenységét a régi szemlélet alapján az országos szervekben is nem egy helyen nem mindig nézték jó szemmel és nemegyszer akadályozták. A megye egy részében, elsősorban Tatabánya és Oroszlány térségében a problémát tetőzi, hogy nagy a női munkaerőfelesleg, kevés a nőket foglalkoztató munkahely, főleg Oroszlányban. Ez a 15 év alatt 2500 lakosú faluból 20 000 lakosú városkává fejlődött bányásztelepülés a munkalehetőséget illetően teljesen egysíkúan : fejlődött, hiszen bányászaton, erőművön és építőiparon kívül más ipara nincs. A mezőgazdaságban elhelyezkedhetők száma az összlakossághoz képest lényegében jelentéktelen. Az átlagos életkor most éri el a 33 évet, néhány éve még 29 volt. A demográfia és az emberi élet törvényei szerint felnőtt ott egy ifjú nemzedék, köztük sok lány; jelentős részük gimnáziumi érettségit tesz, utána szakma nélkül állnak, nincs mit tennitik. Lehetőség lenne nagy részüket valamilyen szakmára szakközépiskolai oktatásban előkészífceni, csak volna üzemi bázis, ahol dolgozhatná- jj nak. Ebben hasonló a helyzet Tatabánván és a ] két város körül fekvő falvakban is, ahol jelentős l számú bányász lakik. A helyzet feszültségére utal, hogy az oroszlányi városi tanács munka- j közvetítőjénél naponta vannak jelenetek a munkára jelentkezők, de el nem helyezhetők jogos türelmetlensége miatt. Ez ebben a térségben ma igen nehéz társadalompolitikai probléma, amit a j következő évek még fokoznak, ezért ezek megoldásához ma, a jövő tényei alapján kell hozzáfogni. Meg vagyok róla győződve, hogy található olyan termék, amelyre a társadalomnak szüksé- ; ge van és amely e területen lenne megtermelhető különösen nagyobb beruházások nélkül. Ez a térség Győr és Budapest között van, jók az útviszonyok és vasút köti össze mind a két várossal. Minden bizonnyal lesz olyan szerényebb, vagy bonyolultabb alkatrészre szükség a két nagyvárosban, ahol a járműprogram megvalósul, amire szüksége lesz a járműprogramnak is, amelynek gyártására érdemes lenne az előbb felsorolt helyeken üzemrészeket telepíteni ; vagy bedolgozási rendszert szervezni. Ezekhez a szénbányák, vállalatok épülettel, a helyi tanácsok pénzzel, építőanyaggal, a lakosság pedig társadalmi munkával tud jelentősen hozzájárulni. Kérem a Kohó- és Gépipari Minisztériumot, a Tervhivatalt, más tárcákat, ha van ilyen vagy hasonló lehetőség, segítsék a fenti probléma megoldását, ebben működjenek együtt a megyei vezetéssel. Tisztelt Országgyűlés! Nem szorosan ehhez tartozó, de ezzel is kapcsolatos kérdésről szeretnék még szólni, inkább csak interpelláció helyett. Az Oroszlányban levő építési dolgozók munkásszállójáról részletesen nem szólnék — inkább azt kérem az Építésügyi Minisztériumtól vagy a kormánytól, hogy annak ügyét még egyszer megvizsgálni szíveskedjenek. A szálló, amely az építőipar számára azon a helyen felesleges lett, éppen mert a szénhelyzet alakulása miatt a város építési üteme is csökkent, az én megítélésem szerint nem úgy és nem arra a célra lesz felhasználva, ami a társadalom és főleg a város lakói, annak a térségnek a lakói legégetőbb problémáját segítenék megoldani. Az épület közvetlenül vagy közvetve más épületek felszabadítása útján jelentős bázis lehetne a női és csökkent munkaképességűek, a felnövő fiatalok munkába állításához. Elismerve, hogy a mostani elképzelés szerint is humánus társadalmi igényt elégítene ki, de ott, abban à városban és ebben a helyzetben az általam vázolt munkahely-probléma ennek felette áll. A szálló-ügy intézésének módját pedig az jellemezte, hogy a helyi és az egész megyei vezetést visszavonhatatlannak feltüntetett kész tények elé állították és ilyen kérdésekben ilyen ügyintézéssel sem most, sem a jövőben egyetérteni nem lehet. Bízom benne, hogy egy reális vizsgálat alapján az épület a mostani elképzelésnél még jobb, nemesebb célt szolgálhat, mint ahogy meggyőződésem, hogy a bányászkodás felgyülemlett problémái is sikeresen,, emberi módon oldódnak meg a köz és az egyén javára. (Taps.) ELNÖK: Nánási László képviselőtársunk következik szólásra. NÁ NÁ SI LÄSZLÖ: Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetésről szóló törvényiavaslatot tárgyaljuk. Ezt a feladatát az Országgvűlés évről évre minden esztendőben el'szokta végezni. S aki vissza tud emlékezni a költségvetési javaslattal kapcsolatos parlamenti vitákra. va#y átolvasgatja az országgvűlés üléseiről készült naplókat, azt tapasztalhatja, hogy egvetlen törvényjavaslat tárgyalása során sem tértek çl a,
