Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

2013 Az Országgyűlés 29. ülése . Feltétlenül rendezésre szorul az ilyen, a gazdaság tulajdonában levő, de nem saját dolgozói által lakott lakások kérdése is. Vannak olyan gazdaságok, ahol a szolgálati lakások 20—30 százaléka más vállalatok dolgozóinak a birtokában van. Ilyen körülmények is súlyosbítják termelő gazdaságaink egyébként is nehéz lakáshelyzetét. Ezzel magyarázható, hogy országos viszonylatban jelenleg is 260 tsz-elnökünk 25—50 kilométer távolságra lakik munkahelyétől. De van még 43 olyan tsz-elnökünk, aki budapesti lakos. Ugyanez áll a szövetkezetek alkalmazásában levő dolgozókra, például a főagronómusokra, főkönyvelőkre stb. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy egyes gazdasági vezetők féltékenységből fakadó rideg magatartása is akadályozza fiatal agrárértelmiségünk beilleszkedését a kollektív munkába. Ha az elmondottakon kívül figyelembe veszszük a mezőgazdasági termelő üzemek egyéb hátrányos adottságait az ipari üzemekkel szemben, könnyebben megértjük, hogy fiatal mérnökeink közül miért hagyták el olyan sokan a szakmát már a kezdő években. Sokat segíthetünk rajtuk, ha már kihelyezésük alkalmával őszinte jó szándékkal fogadjuk őket és munkába lépésükkor megfelelő munka- és szociális körülményeket biztosítunk számukra. Társadalmi üggyé kell tenni a fiatal, kezdő mezőgazdasági szakembereink szociális körülményeivel való törődést. Helyes az a törekvés, hogy a termelőszövetkezetek megfontolt előrelátással társadalmi Ösztöndíj segítségével elsősorban saját falubeli, a körülményeiket jobban ismerő fiatalokból képeztessenek szakembereket. A tavalyi évben ilyen tervek és meggondolások alapján 105 egyetemet és 76 felsőfokú technikumot végzett fiatal nyert végleges beosztást, mégpedig főagronómusi, főállattenyésztői, főkertészi, gépcsoportvezető, főmérnöki minőségben 1800—3400 forintos fizetéssel. Tisztelt Országgyűlés! Diplomás agrárértelmiségünk elhanyagolása, meg nem becsülése úgy minősíthető, mint a megtermelt gabona betakarításának elmulasztása. Űgy szoktuk mondani, hogy megtermeltük, de nem hajolunk le érte. Az irányítás színvonala, valamint a mezőgazdasági tudomány eredményeinek szélesebb körű alkalmazása gazdaságaink egy részében még elmarad a céloktól. Ezért kell megadnunk a szükséges támogatást és megbecsülést tehetséges, fiatal mezőgazdasági értelmiségünknek, mert a jövőben tőlük várjuk a korszerű agrotechnika bevezetését, valamint a termelékenység folyamatos növelését. Ezekkel a tényekkel már most, de a jövőben még inkább számolnunk kell. A kérdés megnyugtató rendezését tovább halogatni nem szabad, mert ebből a későbbi években sokkal nagyobb kár származik. A rendezéssel járó áldozatvállalás vágy további szellemi beruházás a következő években egyre fokozódó hatásfokkal érvényesülhet. A halogatással járó veszteségek sokszorosan meghaladhatják egy ilyen átgondolt, mielőbb megvalósítható rendezés költségeit, A termelés hatékonysága és feltételeinek megteremtés^ á vezetés színvonalának folyama'967. január 27-én, pénteken 2014 tos emelése nemcsak gazdaságaink magánügye, hanem elsősorban társadalmi ügy, mert ennek közmegelégedésre történő megoldása több terményt, húst, nagyobb jövedelmet jelent népgazdaságunk számára. Ezért jogos az az igény és | követelmény, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a tanácsi szervek és a szakszervezetek véleményével egyetértésben dolgozzon ki egy vég! rehajtási tervet agrárértelmiségünk megnyugta: tó elhelyezésére, valamint szociális és munkaköI rülményeinek folyamatos megjavítására, ideértve a szakmunkásképzés hatékonyabb és gyorsabb ütemű megoldását is. Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi állami költlégvetést elfogadom és elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK : Papp József képviselőtársunk a következő felszólaló. PAPP JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évre szóló állami költségvetést tanulmányozva, a referátumot meghallgatva, a benne foglalt célokat helyesnek és megfontoltnak tartom. Ha a költségvetésen kívül figyelembe veszszük a második ötéves terv és az 1966-os esztendő tapasztalatait, bátran kijelenthetjük, hogy ezek a párt és a kormány politikájának helyességét tükrözik. A községemben megtartott január 19-i zárszámadó közgyűlésből idézem a következőt. Az egyik paraszt bácsi hozzászólása végén így fejezte be mondanivalóját: mi a párt és a kormány által megjelölt utat helyesnek tartjuk és a jövőben is azon kívánunk haladni. Ha a költségvetést tárcánként és főhatóságonként vizsgáljuk, azt látjuk, hogy mindazoknak a tárcáknak és főhatóságoknak a költségvetése, ahol ezt a termelés érdekei szükségessé teszik, lényegesen növekszik. Ez kiemelkedően tapasztalható az iparban, a mezőgazdaságban, főként a beruházásoknál. De ez a helyzet az egészségügyi, szociális és kulturális kiadások terén is. Ezen a címen az előző évhez viszonyítva mintegy 1,8 milliárd forinttal több itt is a kiadás, összességében azt állapíthatjuk meg az 1967-es népgazdasági költségvetésről is, hogy központi szerveink igyekeznek évenként mindazokat az intézkedéseket tervbe venni és elősegíteni, amelyek a dolgozó nép felemelkedését szolgálják. A továbbiakban tervgazdálkodásunk során igen fontos lépést tettünk a mezőgazdasági átszervezés területén, ami zömmel 1960-ban történt meg. Űgy érzem, ezt az évet a mezőgazdaságban nevezhetjük a fordulat évének is. Országunkban a parasztság ebben az évben lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ez az út valamennyiünk számára újat jelentett úgy a vezetésben, mint a belépett tsz-parasztság számára. Hiszen ezeréves múlttól kellett megválni. A szétszórtságból, szervezetlenségből fakadóan úgy vetődött fel a kérdés: ugyan megélünk-e, mit hoz a jövő. Néhány év eltelte után kijelenthetjük, hogy helyes politikánk bebizonyította : igen megélünk. Az átszervezés éve már azt bizonyította, , hogy az igen sok oldalról jelentkező nehézségek ellenére is elmondhatjuk, hogy termelésünk ál-