Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

2001 ÁZ Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 2002 gyűlés előtt, hogy amilyen élénk az érdeklődés, éppen olyan nagy a bizalom is az országgyűlés határozatai iránt. Ugyanis eddig azt tapasztaltuk," hogy pártunk és kormányunk a rendelkezésre álló anyagi eszközöket mindenkor úgy használta fel, hogy az társadalmi és gazdasági fejlődésünket, a "dolgozó nép életszínvonalának állandó növelését szolgálta. Megyénk dolgozói nevében külön nagyra értékeljük pártunk és kormányunk azon intézkedéseit, amelyek a mezőgazdaság további fejlődése, a termelőszövetkezetek megszilárdítása és a termelőszövetkezeti parasztság életszínvonalemelése érdekében történtek. Itt gondolok az olyan intézkedésekre, mint egynéhány f ontosabb mezőgazdasági termék árának felemelése, a termelőszövetkezetekben az amortizációs alap képzése, a fedezetlen hitelek elengedése, illetve a hitelrendezés, a tsz-tagok családi pótlékának felemelése; külön ki kell emelnem a tsz-tagok nyugdíjának rendezését; az országos termelőszövetkezeti kongresszus, összehívása, az országos termelőszövetkezeti tanácsok jövőbeli megalakítása, a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek létrehozása, a termelőszövetkezetek társadalmi, gazdasági önállóságának növelése. Ezen intézkedésekért engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy Szabolcs-Szatmár megye termelőszövetkezeti parasztsága nevében köszönetemet fejezzem ki. Pártunk és kormányunk eddigi intézkedései megyénkben, különösen a mostoha körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetekben a további fejlődéshez felmérhetetlen segítséget adtak, megteremtették az anyagi lehetőséget itt is a további megszilárdításhoz. El kell azonban mondani, hogy megyénk sajátosságából adódó egynéhány vonatkozásban további, megoldásra váró problémák jelentkeznek. Itt a többi között ki kell emelnem a dohánytermelésnél mutatkozó nehézségeket, amelyek a jelen időszakban fennálló nagymértékű termelési bizonytalanságból adódnak. Ismeretes, hogy az ország dohánytermesztésének 54 százaléka Szabolcs-Szatmár megyében van. A dohánytermelésnek megyénkben hagyományai vannak, amit az is bizonyít, hogy 1963ban több éves átlagban már meghaladta a 13 000 katasztrális holdat a beültetett dohány terület és ekkor is nálunk volt az ország dohányterületének 46 százaléka. 1964-ig a beültetett dohányterület 11 122 kat. holdra csökkent, mivel a dohánytermesztés nagyüzemi feltételei nem voltak meg, különösen nagymérvű pajtahiány jelentkezett. Mivel a dohánytermelés igen fontos népgazdasági érdek, a második ötéves terv beruházási kereteiből megyénkben állami segítséggel 2186 darab, 13 075 kat. holdnyi dohány szárítására elegendő pajtateret építettünk 436 millió forint értékben, s ugyanezen idő alatt felépült 120 dohánysimító ház is. Ezzel lehetővé vált, hogy már 1965-ben 20 448 kat. hold területet ültettek be dohánnyal és 1967-ben is 20 600 kat. hold területen tervezi a magyar dohányipar megyénkban a dohánytermesztést. A felsorolt számok bizonyítják, hogy megyénkben milyen volument képvisel a dohánytermelés. Vannak járásaink, ezeken belül termelőszövetkezeteink, amelyekben a dohánytermelés arányainál fogva a termelőszövetkezeti I gazdálkodásban, illetve a tagok megélhetésében igen komoly, meghatározó szerepet tölt be. így például a napkori Kossuth Tsz. 319 kat. hold, az apagyi Hunyadi Tsz. 200 kat. hold, a nyírkarászi Rákóczi Tsz. 199, a kántorjánosi Vörös Csillag Tsz. 192 kat. hold területi nagyságrendben termel dohányt.. A dohányterület felemelése megyénkben a népgazdasági érdekek mellett a termelőszövetkezeti parasztság szempontjából is szükséges volt, mivel a homoktalajú területeken a foglalkoztatottságot ezzel bizonyos mértékig elő tudtuk segíteni. A termésátlagok a peronoszpóra nagymérvű fellépése előtt általában kedvezően alakultak megyénkben'. így 1963-ban 7,2 mázsa, 1964-ben 7,1 mázsa volt kat. holdanként. A nagymérvű peronoszpóra kártétel következtében azonban 1965-ben már csak 3,9, 1966-ban pedig 4,8 mázsa kat. holdankénti átlagtermés került betakarításra. A peronoszpóra kártétel következtében — amely nagymértékben függvénye az időjárásnak — a nagymérvű átlagtermés-csökkenés mellett a minőség is gyengébb volt. így a beváltási átlagár is visszaesett, ezért 1965-ben megyénk termelőszövetkezeteiben a dohányból származó bevétel 110 millió forinttal volt kevesebb a tervezettnél, 1966-ban pedig 107 millió forinttal. A nagymérvű kiesés következtében az utóbbi két évben egyre több termelőszövetkezetben vetődött fel a dohánytermelés jövedelmezőségének kérdése. Kormányzati szerveink felismerték a dohánytermesztés jövedelmezőségével kapcsolatos problémákat, és ennek megoldása érdeké| ben mind 1965-ben, mind 1966-ban a nagymértékű peronoszpóra kártétel miatt bizonyos mértékű kártalanítással igyekeztek a dohánytermelők segítségére lenni. Ezenkívül — mint ismeretes — az 1967. évi dohánybeváltási árat is megemelték. Ezek az intézkedések problémáinknak csak kis részét oldották meg. Ugyanis — mint már említettem — 1966-ban a bevételi kiesés 107 millió forint volt, ugyanakkor a peronoszpórasegély csak 18 millió forint körüli összegben fog jelentkezni. Tehát az adott helyzetben magasan veszteséges állapotba került megyénkben a dohánytermesztés. Az lenne a konkrét kérésünk az országgyűléshez, adjon segítséget a növénytermesztési biztonság megteremtéséhez, következő javaslataink alapján: vegyék fel a dohányperonoszpóra-kártétel témáját a biztosítási keretbe, vagyis ha olyan állapotot talál az illetékes minisztérium, hogy sem népgazdasági, sem üzemi szempontból nem látja megoldottnak az esetenként fellépő dohányperonoszpóra-kártétel elhárítását, akkor teremtsék meg az állami biztosítás lehetőségeit úgy, ahogyan a mezőgazdaság területén közismerten van néhány lehetőség olyan esetekre, amikor az emberi törekvések kevésnek bizonyulnak a kár elhárítására. Amenynyiben a biztosítási feltételek megteremtését nem találják megfelelőnek, akkor a dohányperonoszpóra okozta kieséseknek legalább 50 százalékát térítsék meg olyan elvek alapján, hogy ha eniberi akaratunktól függetlenül károsodás