Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1979 Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 1980 —, hogy ez a határozat jótékonyan fog hatni a népesedés kérdésére is. Én szembenállók mind­azokkal a véleményekkel, amelyek valahogy így fogalmazódnak, hogy egymagában ez a rendelet nem oldja meg a népszaporulat problémáját. Persze, hogy nem, de ez a rendelet már ma nincs egymagában. Képviselőtársaim-közül töb­ben tudják, még 10 éve sincs, hogy a legkisebb gyermekemet szültem és akkor 3 hónapos szü­lési szabadságom volt. Annak idején ez is nagy vívmányt jelentett. De ez a szülési szabadság ma már 5 hónap. Az elmúlt két évben két al­kalommal emeltük a családi pótlékot is és az is ismert képviselőtársaim előtt, hogy most mái­néhány év óta minden esztendőben 50—60 új gyermekorvosi körzettel bővül a csecsemő- és gyermekvédelmi hálózat. Sorolhatnám tovább is. Csak azért nem teszem, mert ugyanakkor min­den erőfeszítésünk ellenére számos gonddal küszködünk. De mint ahogy igaz az, hogy ha­zánkban rendkívül alacsony a születések száma, ugyanúgy igaz az is, hogy a szülő nők közvetle­nül a szülés előtt és közvetlenül a szülés után olyan jelentős társadalmi, anyagi segítségben részesülnek, ami — meggyőződésem szerint — nemzetközi viszonylatban is jó helyre állítja az országot. És az is meggyőződésem, ,s bízom is benne: ahogy az ország gazdasági ereje ezt le­hetővé teszi, további támogatásban fogjuk ré­szesíteni a gyermekes családokat. Különösen rá­szorulnak erre a többgyermekes családok, mert gondjaik nagyok, noha ez egyben örömük for­rása is. Saját tapasztalatomból is mondom, hogy bárki, bármit állít, nincs a világnak egyetlenegy olyan kincse sem, amely olyan boldogságot adna, mint a gyermek születésével, növekedésével együttesen járó gond és öröm. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1967-es évi költségvetéshez és a gyermekgondozási segély­hez volna három javaslatom. Az első javaslat a költségvetésre vonatko­zik. A szociális és egészségügyi bizottság meg­tárgyalta az előttünk fekvő költségvetést. Eb­ben a költségvetésben a tanácsi kezelésben levő bölcsődei férőhelyek száma ebben az esztendő­ben 1200-zal gyarapodik. Bizottságunk felmérése alapján a megyei tanácsok különböző pénzforrá­sokból plusz 400 bölcsődei férőhelyet tudnának létesíteni akkor, ha az Egészségügyi Miniszté­rium az üzemeltetéshez szükséges 1 200 000 f o-. rintos többletköltséget biztosítaná. Bizottságunk kérése a pénzügyminiszter elvtárshoz: tegye le­hetővé, hogy a költségvetés többletbevételéből, vagy a tartalékalapból az Egészségügyi Minisz­térium megkaphassa ezt az 1 200 000 forintot. A következő javaslatom a dolgozó nők ké­rését tolmácsolja, s a gyermekgondozási segélyt érinti. Az a kérésük: tegyük lehetővé, hogy a dolgozó anya, ha valamilyen oknál fogva kény­telen megszakítani a kétéves gyermekgondozási szabadságát, ezt minden hátrányos következ­mény nélkül megtehesse. A harmadik javaslatom a művelődésügyi miniszter elvtárshoz szól. Orvosok vizsgálatok alapján, s pedagógusok tapasztalataik alapján állapították meg, hogy a mai két és féléves gyermek fizikailag és szellemileg is erősebb és fejlettebb, mint a húsz évveí ezelőtti, s alkal­86 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ mas az óvodai felvételre. Kérem tehát a mi­niszter elvtársat: tegyék vizsgálat tárgyává, és szállítsák le az óvqdai korhatárt, és tegyék meg a szükséges előkészületeket a két és féléves gyermekek óvodába való befogadására. Lehetséges, hogy javaslatommal nyitott kapukat döngetek. Ha ez így van, akkor elné­zést kérek, de-nem tudom szó nélkül hagyni, s erre Biszku elvtárs előadása bíztat, hogy el­mondjam: amikor elhatároztam, hogy felszóla­lok ez ügyben, felhívtam néhány állami tisztvi­selőt, tájékoztatást szerettem volna kapni, töb­bet, mint amennyi a segélyről megjelent az új­ságban, s vagy 15 telefon volt, mind hiába, mindig a felettesükhöz utasítottak, (Derültség.) míg végül, és nagyon köszönöm Veres elvtárs­nak, mert ő kisegített, s a törvény előkészí­tése kapcsán felmerült problémákról, a terve­zetben foglaltakról a legmesszebbmenőkig tájé­koztatót adott. Ismételten köszönöm neki. Az 1967-es évi állami költségvetést elfoga­dom, s elnézésüket kérem, ha túlságosan hosz­szan beszéltem. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Ógnyenovics Milán képviselőtár­sunk következik felszólalásra. OGNYENOVICS MILÁN: Tisztelt Ország­gyűlés! Az állami költségvetés 1967-es évi elő­irányzatainak gondos tanulmányozása világossá teszi, hogy népgazdaságunk erőforrásait figye­lembe véve, az előttünk álló feladatokat fel­mérve került kidolgozásra. Mindenekelőtt ör­vendetes az a tény, hogy az elmúlt esztendő­ben a népgazdaság legtöbb területén az állami tervben meghatározott fejlődés ment végbe. A gazdasági élet legkülönbözőbb területein elért eredmények igazolják, hogy az elmúlt eszten­dőben — a feltárt hiányosságok ellenére — né­pünk megértette a párt és a kormány célki­tűzéseit, munkájával segítette a gazdálkodás ha­tékonyságát. Az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt gondot fordítottak a munka termelé­kenységének növelésére, a termelés költségeinek csökkentésére, a takarékosságra. Mindezek az eredmények egyben segítik további feladataink megvalósítását, a gazdasági élet irányítása új rendszerének 1968-ban történő teljes bevezeté­sét. Az ipari termelésnél olyan törekvést tapasz­talhattunk, amely arra mutat, hogy jobban al­kalmazkodtak a hazai igényekhez. Hadd említ­sem meg, hogy például a Mecseki Szénbányászati Tröszt az ország szempontjából nagy értékkel bíró feketeszénből az elmúlt évben 4 360 000 tonnát termelt. Csak ennél az egy vállalatunk­nál is tapasztalhatjuk, hogy kezdenek megtérül­ni azok a milliók, amelyeket fejlesztésükre az el­múlt évek során államunk fordított. Ugyanakkor az exportra termelő üzemek is igyekeztek a külföldi piac igényeit, követelmé­nyeit jobban figyelembe venni munkájukban. Hasonló erőfeszítéseket tapasztalhatunk me­zőgazdasági üzemekben is, mindenekelőtt a ter­melés hozamainak növelésében, és abban az irányban, hogy mindinkább biztosítsák az or­szág ellátását az alapvető élelmezési cikkekből,

Next

/
Oldalképek
Tartalom