Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1935 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1936 szövetkezeteknek a belvizek évente átlagosan mintegy tízmillió forint kárt okoznak. A bel­vizek megszüntetése érdekében az érdekelt termelőszövetkezetek vízgazdálkodási társulatot szerveztek. A társulat a korlátozott lehetőségek-' hez képest folytatja a belvízrendezési munká­kat. Minden erőfeszítésünk meddő marad azon­ban mindaddig, amíg az ezen a területen hú­zódó Szekszárd—bátai befogadó csatorna tisz­títását és szabályozását a vízügyi igazgatóság megfelelően el nem készíti. Mert hiábavaló lesz a termelőszövetkezetek minden erőfeszítése, a vízgyűjtő árkok rendbehozása, ha ezekből az árkokból a « befogadó csatorna nem képes az összegyűjtött vizet elszállítani. Ezzel a mód­szerrel csak tovább nőnek a termelőszövetkeze­tek kiadásai. Hasznos lenne, ha a jövőben a vízügyi igazgatóság a termelőszövetkezeti víz­gazdálkodási társulattal összehangoltabb, haté­konyabb együttműködést folytatna, mert ez nagymértékben növelné a már elvégzett mun­kák gazdaságosságát is. A sárközi termelőszövetkezeteknek az a kérésük, hogy az Országos Vízügyi Főigazgató­ság vizsgálja meg a Sárköznek ezt a jelentős problémáját, és a lehetőségek határáig mielőbb tegyen intézkedéseket a belvizek okozta károk megszüntetésére. Ezekből az okokból adódóan egyetértek az országgyűlés mezőgazdasági ál­landó bizottságának azzal a javaslatával, hogy az országos költségvetésben nagyobb összeget fordítsunk a belvizek rendezésére. Helyes volna, ha a rendelkezésre álló összegeket folyamato­san a legjobban termő területek mentesítésére használnák fel elsősorban, mert az így ráfor­dított .költségek gyorsabban megtérülnének az­zal, hogy a termelés biztonságossá válnék ezeken a jó termőterületeken. Tisztelt Országgyűlés! Ezekben a napok­ban a községekben járva mind több esetben ta­lálkozunk azzal a kérdéssel, mi az oka annak, hogy az Országos Takarékpénztár az eddig szokásos családiház-építési kölcsönök helyett 1967-ben mintegy 30—40 százalékkal kevesebb kölcsönt folyósít az építeni kívánó családok­nak. Az Országos Takarékpénztár megyei igazgatóságán érdeklődésemre elmondták, hogy a családiház-építésekkel kapcsolatos rendelke­zések nem változtak, a megengedett felső ha­tár most is 50 000—70 000 forint, attól függően, hogy kiemelt, vagy nem kiemelt községben kí­vánnak-e családi házat építeni. A megnöve­kedett igény miatt azonban a rendelkezésre álló . keretet az igazgatóság több építtető kö­zött kívánja elosztani, ezért a kapható kölcsö­nök összege csökken, a saját hozzájárulás pedig növekedik. Az a véleményem, hogy az Országos Takarékpénztár megyei igazgatóságai részére kiadott rendelkezések néhány jelentős gyakor­lati kérdést nem vettek figyelembe. Az eddigi többéves gyakorlat az volt, hogy aki családi házat kívánt építeni, az általában adható kölcsön felső határáig kapta az állami kölcsön összegét. Éveken át - propagáltuk, hogy érdemes csa­ládi házat építeni, mert az Országos Takarék­pénztár az építési összegek nagyobb részére kölcsönt biztosít, és ha valaki érdeklődött, hivatalosan is azt a választ kapta, hogy 50 000 —70 000 forintig kaphat kölcsönt. Ezért az érdeklődők többsége sokszor évekig takarékoskodott, hogy a kölcsönhöz még szükséges mintegy 30 000—40 000 forint össze-. get összerakja és a megtakarított összeg birto­kában elkezdhesse az építkezést. Azonban most, amikor kölcsönért jelentkeznek, elmondják ré­szükre, hogy nekik kell az 50 000—70 000 forin­tot összespórolniuk és az Országos Takarék­pénztár ad 30 000—40 000 forint kölcsönt. Az évekig takarékoskodó emberekben nagy csalódást okoz ez az intézkedés, mert ha épí­teni kívánnak, esetleg további évekig kell még takarékoskodniuk, hogy saját eszközeik elérjék a jelenleg kívánt szintet vagy — ami rosz­szabb — nem építenek és a megtakarított pénzt más családi beruházásokra fordítják. Véleményem szerint a megnövekedett csa­ládiház-építési igényeket is az eddigi kedvező gyakorlat — a magasabb kölcsön lehetősége — segítette elő. örvendetes az, hogy több családi házat kívánunk építeni, de felvetődik, hogy építési anyaggal ebben az évben jobban el tudjuk-e látni az építtetőket, mint az elmúlt évben, mert 1966-ban az egyik legnagyobb probléma a családiház-építésnél a cement, -az épületfa, a nyílászáró szerkezetek hiánya volt. A javaslatom az, hogy helyes volna felül­vizsgálni a jelenleg kiadott intézkedést és to­vábbra is az elmúlt évek gyakorlata szerint adni állami kölcsönöket a családi házak építéséhez az építtetők kívánságára. Felszólalásomban röviden e néhány kér­désre szerettem volna az illetékes főhatóságok szíves figyelmét felhívni abban a remény­ben, hogy megfelelő megoldásra módot talál­nak. Az 1967. évi állami költségvetést a magam és Tolna megyei képviselőtársaim nevében el­fogadom. (Taps.) ELNÖK: Schuchmann Zoltán képviselőtár­sunkat illeti a szó. SCHUCHMANN ZOLTÁN: Tisztelt Ország­gyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előter­jesztett és a tárgyalást képező 1967. évi állami költségvetés — mint a költségvetés indoko­lásában is olvashattuk, és erről a pénzügymi­niszter expozéjában is említést tett,— az ország elmúlt évi gazdasági és pénzügyi helyzetére épült és az összhangban van az 1967. évi nép­gazdasági tervünk előirányzatával. Az 1967. évi népgazdasági tervünk a har­madik ötéves tervünk második éveként a terv­vel összhangban kidolgozott állami költségve­tés, az ötéves tervünk gazdaságpolitikai célki­tűzéseit szolgálja. Ennek megfelelően az ipari termelés 4—6 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 2—3 százalékkal, kivitelünk hozzá­vetőlegesen 3 százalékkal nő, nemzeti jöve­delmünk pedig előreláthatólag magasabb lesz az 1966. évinél. A lakosság fogyasztási alapja mintegy 3,5 százalékkal emelkedik és bővül à

Next

/
Oldalképek
Tartalom