Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1917 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1918 összpontosítsuk. Minden siker a termelésfront szakaszán, minden lépésnyi előrehaladás a for­galom, a kereskedelem, a szolgáltatás területén hozzájárulás a nemzeti jövedelem növeléséhez, új lehetőség az életszínvonal emeléséhez, s egy­ben megalapozó tégla a reform előkészítésében. A következő hetek - és hónapok tehát ke­mény és áldozatos munkát követelnek mind­nyájunktól. Idei célkitűzéseink megvalósítása el­sősorban attól függ, hogy a bányákban, a gyá­rakban, a közlekedésben, az építőiparban, a me­zőgazdaságban, a hivatalokban mindenki híven teljesítse kötelességét, becsületesen elvégezze, munkáját. Tisztelt Képviselőtársak! Az országgyűlés napirendjén levő idei költségvetés gazdasági cél­jainkat megfelelően szolgálja, pénzügyileg bizto­sítja azok megvalósítását. Éppen ezért a költ­ségvetést a kormány nevében elfogadásra aján­lom. Egyúttal kérem Képviselőtársaimat, hogy munkaterületükön tegyenek meg mindent elgon­dolásaink, céljaink minél jobb megvalósításáért. (Taps) ELNÖK : Szólásra következik dr. Fekszi Ist­ván képviselőtársunk. DR. FEKSZI ISTVÁN: Tisztelt Országgyű­lés! Az 1967. évi állami költségvetésről szóló indokolásból jó érzéssel vettem tu­domásul, hogy az 1966. évi költségvetésünkben meghatározott feladatokat mind az ipar, mind a mezőgazdaság vonatkozásában teljesítettük. Ipari termelésünk a tervezettet meghaladó ütemben, mintegy 6,5 százalékkal növekedett, mezőgazdaságunk pedig a kenyér-, a takarmány­gabona, a burgonya és a zöldségfélék termelé­sénél az átlagosnál jobb terméshozamot ért el, ami lehetővé tette, hogy az 1965. évi termelési szintet 5—6 százalékkal túlteljesítsük. Az 1967. évi költségvetési törvényjavaslatot a pénzügy­miniszter elvtárs előterjesztése, valamint a terv­és költségvetési bizottság javaslata alapján meg­vitatásra alkalmasnak, fő célkitűzéseiben és arányaiban reálisnak és megalapozottnak tar­tom. Véleményem szerint a költségvetés igen sok gonddal és körültekintéssel készült. A költségvetés jelentőségét növeli az a tény, hogy harmadik ötéves- tervünk második évének feladatait határozza meg, amiben már egyes vonásaiban kifejezésre jutnak az új gaz­daságirányítási rendszerünk elvei, továbbá ked­vező feltételeket biztosítanak a mezőgazdasági termeléshez az elmúlt évben és ez év elején már bevezetésre került és kerülő agrárpolitikai intézkedések. Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi nép­gazdasági terv és a tervvel összhangban ki­dolgozott költségvetés a foglalkoztatottak lét­szám-emelkedését megállapítja. Ezen belül az állami iparban 16 000, az építőiparban 4000 fő­ben irányozza elő. Ez azt jelenti, hogy az el­múlt évhez hasonló takarékos létszámgazdálko­dást kell megvalósítanunk. Az elmúlt év tapasztalata azt mutatja, hogy a jelentkező létszámszükséglet úgy mennyiségi­leg, mint területileg eltér a rendelkezésre álló munkaerőtől, ami esetenként kiélezi a foglal­koztatottsági problémákat. A munkaerő-igény kielégítése különösen a fővárosban és az ipari­lag fejlett területeken ez évben is nehézséget fog okozni. Ugyanakkor az iparilag elmaradott körzetekben továbbra is foglalkoztatási problé­mákkal kell majd számolnunk. Népgazdaságunk eddigi gyors fejlődésének fő forrása a foglalkoztatottak számának jelen­tős növelése volt. A fejlesztés területi arányai azonban nagymértékben eltértek a munkaerő­tartalékok elhelyezkedésétől, ezért e folyamat a népesség nagyarányú mozgásával járt együtt. A munkaerőhelyzet ilyen alakulása egyre­inkább felveti a foglalkoztatási nehézségek helybeni megoldását. Szabolcs-Szatmár megyére végzett foglalkoztatási számítások szerint 1966­ban a munkaképes korú lakosság, amely nem vesz részt folyamatosan a társadalmi termelés­ben, több mint 100 000-re tehető. További prob­lémaként jelentkezik, hogy megyénk iparának jelentős r^észe csak idényjellegű foglalkoztatott­ságot tud biztosítani. Ezen belül is a munka­képes korú nők foglalkoztatása jelent nagyobb gondot, bár a férfiak viszonylagos kielégítő fog­lalkoztatottsága csak a nagyarányú ingázással van biztosítva, ami állandóan 30 000—35 000 főt tesz ki. A nők foglalkoztatottsági problémáját éle­sen mutatja a következő adat: anííg országosan a munkaképes korú nők 16,7 százaléka, addig megyénkben 26,8 százaléka nem dolgozik. A me­gyei munkaerő-mérleg szerint a munkaképes népesség foglalkoztatottsági színvonala ma még jelentős mértékben elmarad az országos átlag­tól, valamennyi területnél kedvezőtlenebb. Ezért jelentős része megyén kívüli munkahe­lyeken vállal munkát és elvándorol. Az elmúlt hat év alatt csaknem '30 000 fő­vel lett kevesebb a megye népessége, mint 1960 végén volt. Hozzáteszem, hogy e jelentős számú csökkenés annak ellenére következett be, hogy a természetes szaporodás, bár csök­kenő irányú nálunk is, jóval meghaladja az or­szág más területein tapasztalt mértéket. Nálunk az országos 2,4-gyel szemben 8,6 volt a termé­szetes szaporulat. Ha a vándorlási veszteséget veszem alapul, az elmúlt hat évben, ez meg­haladta a 60 ezret. Az elvándorlás természetesen a fiatalabb korosztályokat érinti. Ez kifejezésre jut abban, hogy 1965-ben a vándorlási veszteség 72.5 százaléka a 15—39 éves korosztályokból került ki, tehát a megye lakosságának úgy a termé­szetes szaporodás, mint a termelés szempont­jából legproduktívabb rétege csökkent. Ha az utóbbi évek gyakorlata fennmarad, érdemes megfigyelni, hogy már a közeljövőben is, de különösen távlatokban, komolv problémát okoz­hat ez a természetes szaporodás arányaiban/ és a munkaerő-ellátásban is. Ilyen állapot mellett, ami most van, az élve-születések aránva 1970­ben már csak az 1965. évinek 65 százaléka len­ne, 1980-ban pedig az 1960. évi népességnek már csak 75 százaléka élne a megye területén, s a munkaképes korúak aránva nem érné el a megye népességének 50 százalékát. Az elvándorlás megváltoztatta a nénesség nemek szerinti összetételét is. Mivel a férfiak

Next

/
Oldalképek
Tartalom