Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1903 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1904 zóval és egy sor más érdekelt szervvel, ahol azt tanácsolja, hogy mégis jobb volna ide földgáztüzelésű kazánt tervezni, mert ennek az üzemelése olcsóbb. Javaslata körül sikerült olyan zajt csapni, amely elterelte a figyelmet arról, hogy a terv szállítása megkésik. S ma,emiatt az a veszély áll fenn, hogy nem valósul meg 1967-ben a kazánház rekonstrukciója, és bár a gazdaságirányítás új rendszere szerint, pénzügyi előírásai nyomán a felújítási pénzeszközöket talán meg tudjuk menteni, de odalesz a kínosan biztosított kiviteli kapacitás, és ha mindezt tűrjük, az építendő 140 ágyas szülészeti pavilont nem tudnánk üzembe helyezni, mert nem lesz fűtés. Csak úgy megjegyzem azt is, hogy érdemes lett volna kigyűjteni, hogy a felesleges viták sorozatát kiagyaló ötlet, halogató politika hány munkaóráját rabolta el irányító munkát végző, vagy éppen a termelésben dolgozó embereknek. S az már csak mellékzörej, hogy kaptam olyan „kedves" üzenetet, hogy majd feljelent a népi ellenőröknél, mert nem helyeslem a kapkodását, azaz nem tűröm, hogy az összes terveinket felborogató ötletet a kórházra tukmálja, és ezzel állítólag károsodás éri a népgazdaságot, ha én ezt nem hagyom. Nem kell jnekem itt bizonyítani — tisztelt Országgyűlés —, hogy energiagondjaink vannak. Azt. hogy ami energiánk van, akár gázból, akár olajból, azt könnyűszerrel és jól fel tudjuk használni, vagy Hajdú-Biharban vagy az ország más részén. Viszont, úgy látszik, egyeseket rá kell döbbenteni és meg kell tanítani, vagy éppen felelősségre kell vonni azért, mert míg látszatgazdaságosságon vitatkoznak, elfelejtenek dolgozni, nem tesznek eleget a vállalt szállítási kötelezettségnek, zavarják a munkát és végső soron tényleg kárt okoznak a népgazdaságnak. Ide kívánkozik egy másik, szintén a tervezéssel kapcsolatos dolog. Debrecen város fejlődő idegenforgalma, lakosai számának növekedése és kulturáltabb ellátása égetően sürgeti a szállodai és vendéglátó egységek bővítését. Szintén 1965-ben elhatároztuk, hogy a Nagyerdőn — közös fedezeti forrásból — egy éttermet építünk. Ugyancsak az Építésügyi Minisztérium debreceni tervező vállalata megrendelésünkre elkészítette az étterem beruházási programját. A beruházási program szerint ennek költsége 7 932 000, tehát nem egészen nyolcmillió forint. Ugyanez a vállalat megkapta a megbízást a tervdokumentáció elkészítésére. Az eredeti határidőt egy alkalommal — itt is — a tervező kérésére kénytelenek voltunk meghosszabbítani, tehát a meghosszabbított határidőre, múlt év augusztus 5-re elkészült a tervdokumentáció. Csak éppen nem tudjuk hasznát venni, mert az objektum a jóváhagyott beruházási programban rögzített nem egészen nyolcmillió forint helyett 13 millió forintba kerül. Folyik a vita a tervezés módosítására, a bekerülési költségek csökkentésére, de a kivitelezés megkezdéséből ebben az évben már semmi sem lesz. Hiszen mi nem bírjuk pénzzel nyomon követni azt, amilyen vastagon fog a tervező ceruzája, de nem is akarjuk. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy rámutassak még egy olyan területre, ahol változtatni lehet és változtatni is kell. Azzal függ össze, amivel a Népszabadság tegnapi számában egy kéthasábos rövid, kis cikkben foglalkozott: Fuvart kér a vasút címmel. Közismert, hogy az év nagyobbik részében nyomasztó szállítási gondjaink vannak. Az utóbbi két-három évben ezen úgy próbáltunk segíteni, hogy az év első negyedében, amikor a MÁV és az AKÖV vállalat szállítási kapacitásának egy része kihasználatlan, a nagy szállíttatókkal — a TÜZÉP-pel, az építőipari vállalatokkal, a KPM Közúti Üzemi Vállalattal — előszállításokat végeztettünk, elsősorban kőből és kavicsból, s egyéb olyan szállításigényes anyagokból, amelyekből készletünk bőségesen van. Igenám, de ezekből a szinte korlátlanul szállítható anyagokból is van egy vállalati készletnorma. Az előszállítással ezt a készletnormát a vállalat túllépi. Túllépné, ha merné, de nem meri, mert akkor büntető kamatot fizet. Tehát nem végez előszállítást. A népgazdaság érdeke '— megítélésem szerint — az volna, hogy ösztönözzük áz előszállítást. Ezt a kapacitást amit most elvesztünk, többet év közben nem tudjuk reprodukálni. Ilyenkor túlkészletezés esetén is indokolt volna a háromszázalékos kedvezményes hitel megadása, hogy ki tudjuk használni a szabad szállítási kapacitást. Sajnos nem ezt tesszük, s emiatt csupán nálunk, HajdúBihar megyében az autóközlekedési vállalatnál átlagban napi húsz tehergépkocsi volt kihasználatlan, mintegy 96—98 tonna egyszeri rakodási kapacitással egész január hónapban. Hasonló a helyzet a MÁV-nál, de ott a kihasználatlanság ennek sokszorosa. Meggyőződésem, hogy ezt a januári fösvénységünket júniusban, júliusban kegyetlenül meg fogjuk fizetni. Érdemes volna idejében meggondolni, tehát adjunk az előszállításhoz 3 százalékos hitelt akkor is, ha ott a készletnormát túllépik. Az elmondottak világosan mutatják, hogy a minőségi mutatók gyakorlati alkalmazásával sok minden nincs még rendben. El kell jussunk oda, hogy intézkedéseinkben, döntéseinknél még jobban mérlegeljük a népgazdasági érdeket, magasabb szintű, jobb legyen a koordináció. Hangot kell adni, miként itt is, az országgyűlésen, a minisztériumokban, más főhatóságoknál, középirányító szerveknél, vállalatoknál, üzemeknél, hogy a nagyobb önállóság nagyobb felelősséggel jár, hogy az önállósággal élni lehet, élni kell, de visszaélni nem szabad. Lehet ötletünk, ha az a megállapodást,, vagy a megoldást gyorsítja, egyszerűsíti, olcsóbbá teszi, de el kell vetni azokat az ötleteket, amelyek drágítanak, hátráltatnak, lassítanak. A népgazdasági terv, az országgyűlés napirend j én szereplő költségvetés mindezekhez megadja a megfelelő kereteket; rajtunk a sor, hogy ezeket megfelelően megtöltsük minőségi tartalommal. Mindezek után hangsúlyoznom kell — és ezt nagy nyomatékkal mondom —, hogy nem ezek a fonákságok a jellemzőek, nem ezek vannak túlsúlyban, de ilyen is van, sőt nem is kevés. Ezért vetettem fel egy-két kirívó esetet és ez egyben alkalom is számomra, hogy arra kérjem az illetékeseket, mindenekelőtt Trautrriann