Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-18
1159 Az Országgyűlés 18. ülése 196 Amikor most a szakközépiskolák munkáját értékeljük és bíráljuk, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mindössze hatéves múltra tekintenek vissza, s hogy még ma sincs önálló szakközépiskolánk, csak gimnáziumok keretén belül működnek, és meglehetősen mostohák a tanműhelyek és a felszerelésük. El kell ismernünk, hogy szakközépiskolai elgondolásainkból három lényeges dolgot a tapasztalat nem igazolt kielégítően. Először: Bebizonyosodott, hogy sok olyan szakma van, amelyben nem szükséges a szakmunkások középiskolai képzése, és hogy a hároméves szakmunkásképző iskolák szakközépiskolává való átalakításának nincsenek meg a tárgyi és a személyi feltételei. Egyébként is a népgazdaság számára nagy gondot jelentene a munkábaállás egy évvel való eltolása. Másodszor: Az egyetlen szakmára történő szakközépiskolai képzésnek is megvannak a maga nehézségei. Van ugyan olyan igény, hogy az iskola lehetőleg napra és adott munkahelyre kész embereket képezzen, ez azonban kivihetetlen, mert sem az iskolarendszer, sem a tantervek nem bírják el a gyors változtatásokat. Az ipar, a mezőgazdaság és más területek gyors fejlődése, szerkezeti, belső változásai olyan képzésben részesült szakembereket kívánnak, akik képesek az adott területen többirányú mozgásra, továbbképzésre, sőt átképzésre is. Ezt az igényt a mozgathatóság elvének nevezi Marx, s mint a politechnikai képzés lényegét tárgyalja. Harmadszor: A szakminisztériumok ujabb vizsgálatai arra az eredményre jutottak, hogy nincs szükség a termelés minden ágában felsőfokon képzett, úgynevezett szaktechnikusokra. Több olyan munkaterület is van, mint például a vájár, a statisztikus, a könyvelő, a tervező, amelynek ellátására középfokon képzett szakember is megfelel. Mindezt figyelembe véve a következő elhatározások érlelődtek meg. 1, A szakmunkásképzés bázisa továbbra is a régi szakmunkásképző iskola marad. Ezt létszámában jelentősen fejleszteni, tartalmában pedig korszerűsíteni kell. A Munkaügyi Minisztérium most az újabb határozatokkal jogot és ösztönzést kapott arra, hogy közreműködésünkkel új tantervet dolgozzon ki. Ezekben a tantervekben elsősorban a matematikai és a természettudományi képzést kell erősíteni. így most már reális lehetőség nyílik arra, hogy azok a szakmunkások, akik ilyen emelt szintű képzésben részesültek, esti vagy levelező formában további két év alatt teljes szakközépiskolai végzettséget szerezzenek. 2. A szakközépiskolai képzés célját és tartalmát tehát megváltozatjuk. A jövőben nem egyetlen szakmára fog képezni, hanem a rokon szakmák egy-egy csoportjára, és célul tűzi ki, hogy végzett tanulói a termelőmunkától a részfolyamatok irányításáig sokféle feladat ellátására legyenek képesek. Az a célunk, hogy ami a jelenlegi középiskolában és a középfokú technikumokban jó, azt összeötvözzük. Középfokú technikumaink 1950 óta tizenöt éven át fontos szerepet töltöttek be iskolarendszerünkben, számos jól képzett műszaki, mezőgazdasági, közgazdasági szakembert í. november 11-én, csütörtökön 116$ adtak a népe^d^á^nak azokra a területeire, melyeket a felszabadulás előtt elhanyagoltak. Ezért a szakmacsoportok, az óra- és tantervek kialakításában a középfokú technikumot vegyük modellnek, de el akarjuk kerülni annak jelenlegi túlzott szakosítását és a végzetteknek nem adunk technikusi oklevelet. Ennek pontos kidolgozása még előttünk álló feladat. Az azonban változatlan, hogy érettségit nyújtó, a továbbtanulás szempontjából teljes jogú középiskola lesz. És még valamit: a végzettek nagyobb része munkába fog állni. Nem szakmunkás-oklevéllel, nem is technikusi oklevéllel, mint eddig, de alaposabb, szélesebb tudással, s helytállásával, rátermettségével maga fogja kiérdemelni a beosztást. A jelenleg működő szakmát adó középiskolák, valamint több gimnázium is az 1966— 1967-es tanévtől kezdve fokozatosan a mondottaknak megfelelően átalakul. Az érdekelt tárcák együttműködésével új óra- és tantervek, továbbá korszerű tankönyvek készülnek. 3. A középfokú technikus-képzés a jövőben nem iskolában történik, hanem az üzemek valósítják majd meg a szaktárcák irányításával, a gyakorlati termelő munka mellett és arra alapozva. Nem lehet ugyanis valaki jó technikus a termelési folyamat legalaposabb ismerete nélkül. i Ha szabad azt mondani: a technikusi beosztás is parancsnoki poszt, de hogy ki a jó irányító, szervező, az nem az iskolában dől el, hanem a gyakorlati életben. Szakközépiskolai célkitűzéseink megvalósítása igen jelentős tartalmi és szervezési munkát követel. Ezt hivatott elősegíteni a Kormánynak az a döntése, hogy felállítja az Országos Oktatási Tanácsot, amely az oktatásügyben érintett tárcák részvételével a művelődési miniszter tanácsadó és koordináló testületeként biztosítja az oktatás-nevelés elvi, politikai, pedagógiai, módszertani és szakmai egységét, továbbá koordinálja az iskoláztatási tervszámok bontását, és részt vesz az iskolarendszer szervezetét érintő és más lényeges oktatáspolitikai kérdések, javaslatok kidolgozásában. A megyei tanácsi végrehajtó bizottságok mellett is létrejönnek oktatási tanácsok. Azt szeretnénk, ha ezek koordináló tevékenységet látnának el a területükön levő valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményt, szakmunkásképző iskolát érintő kérdésben, (például az iskola- és a diákotthoni helyiségek, műhelytermek gazdaságos kihasználásában, a tanerők arányos foglalkoztatásában, a beiskolázások arányainak kimunkálásában). Kívánatos lenne, ha erre vonatkozó jogaik is kibővülnének a jövőben. Tisztelt Országgyűlés! Ezek után rátérek felsőoktatásunk néhány kérdésére. Több évig tartó munkában és vitákban elkészültek az új tantervek és programok, s folyamatban van az űj jegyzetek, tankönyvek megírása is. A munkálatok központi témája az volt, hogyan képezzünk magas szakmai tudású szocialista szellemű szakembereket. A szakmai követelmények egyik lényeges vonása a megfelelő elméleti alapképzés mellett a gyakorlatiasság. A gyakorlati képzés jelentős előretörését mutatja az a tény, hogy az