Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-24

1675 Az Országgyűlés 24. ülése 1966. június 23-án, csütörtökön 1676 dolgozók odaadó munkáját is. Budapesten, ahol a magyar ipar és az ipari termelés több mint 40 százaléka helyezkedik el, öt év alatt 35 százalékkal növekedett az ipari termelés. Ennek háromnegyed része a termelékenység növekedéséből származott. A budapesti ipar tovább öregbítette jó hírnevét és a gyártmányok egész sorában nemcsak belföldön, de külföldön is megérdemelt sikereket ért el. Az állami és szövetkezeti ipar sok kiváló terméke méltán dicséri munkásaink, mérnökeink, kutatóink nagyszerű alko-» tókészségét. Az országgal együtt e munka alapján fejlődött, szebb, gazdagabb lett fővárosunk és lakóinak élete. Felépült a magyar hídépítők nagysze-, rű alkotása, az új Erzsébet híd, épül, formálódik a várnegyed és a vár, befejeződött az Üllői úti lakótelep építése 7000 lakással, valamint a lágymányosi lakótelep építése 3600 lakással. A főváros sok más pontján is új lakóépületek jelzik a megtett erőfeszítések eredményeit. A közlekedés fejlesztése, amelyre öt év alatt 1,9 milliárd forintot fordított a főváros, a kommunális szolgáltatások, az oktatás, az egészségügy, az üzlethálózat és a közvilágítás fejlődése, mind-mind a munka értelmét, a javuló életviszonyokat tükrözi. Ebben az időszakban a lakosság kiskereskedelmi vásárlásai a fővárosban 25 százalékkal emelkedtek. Meggyorsult a háztartási gépek és készülékek vásárlása és csaknem minden második budapesti családnak van már televíziós készüléke, A tervidőszakban évente 600 millió forintot fordítottunk Budapesten a lakosság kulturális igényeit kielégítő létesítményekre. Tizenhat százalékkal növekedett a középiskolai, 61 százalékkal az egyetemi és főiskolai hallgatók létszáma. A reáljövedelem és a reálbér az országoshoz hasonlóan nőtt. A tények azt mutatják, hogy népünk életszínvonala nemcsak hogy kibírja az Összehasonlítást minden olyan tőkés országgal, amely a fejlődésnek nagyjából azonos fokán állt két évtizeddel előbb, hanem azokat magunk mögött is hagytuk. A fejlett tőkés országokkal is, amelyekkel gyakran szeretnek összehasonlítani bennünket, például a közoktatás, az egészségügy, a szociális ellátás terén, álljuk a versenyt. Tudjuk, hogy tőlük még sok tekintetben el vagyunk maradva, de szocialista társadalmi rendünk az emberiességet, a dolgozókról való féltő gondoskodást, a társadalmi fejlődést tekintve minden tőkés ország fölött áll. Csakis akkor lehet objektív a vélemény népünk életszínvonaláról, eredményeinkről, ha azzal mérjük össze, ami két évtizede volt. Ezen belül különösen az utóbbi évtizedben gyorsult meg a fejlődés. Ezt az összehasonlítást ne azért tegyük, hogy » megnyugodjunk, és ami nem jó, azt is szépre fessük, hanem azért, hogy jobban becsüljük munkánk eredményeit és erről az alapról induljunk harcba minden ellen, ami gátolja fejlődésünket. Nem vagyunk és nem is lehetünk elégedettek azzal, amit népünk és ezen belül a főváros lakossága is magáénak vallhat. Még jobbra, többre törekszünk. Előbbre akarunk és előfrbre is fo- | gunk lépni. De nem mások rovására, hanem saját munkánk alapján. Természetesen azt is sokáig lehetne sorolni, hogy csak egyedül Budapesten mennyi minden vár megoldásra, ahol elmaradás van, és nem kielégítő a fejlődés. Onnan kezdve, hogy jobban támogassuk a lakosság tényleges szükségleteit kielégítő kisipart, egészen addig, hogy csúcsidőben is égjen rendesen a gáz és legyen vízellátás a város minden pontján, javuljon a közlekedés, csökkenjenek a lakásgondok és tárjuk fel a termelés növelésének nagy tartalékait. De ha arra gondolunk, és a jövő tervezésénél lehetetlen, hogy ne gondoljunk rá, mi is valósult meg a mögöttünk hagyott öt esztendő alatt, az a jól végzett munka örömével és bizakodással, töltheti el népünket. Kedves Elvtársak! Nagyon sok gond, amelylyel a fővárosban naponta szembe találjuk magunkat, — és ezt már sokan es sokszor elmondták — mindenekelőtt abból származik, hogy ide összpontosul az ipar csaknem fele, az ország lakosságának majdnem egyötöde. Bár az ipar és az iparban foglalkoztatottak részaránya a vidék iparosítása révén csökkent, mégis a felszabadulásunkat megelőző időszakhoz képest az ipari termelés több mint négyszeresére, az iparban foglalkoztatottak száma pedig több mint kétszeresére nőtt. A növekedés ilyen ütemével a város fejlesztése nem tartott lépést, s ami ebben a túlzsúfolt városban a lakosság ellátásához közművekben, lakásban, közlekedésben szükséges, nagyrészt elavult és felújításuk, fejlesztésük egy korábbi időben háttérbe is szorult. A párt Központi Bizottsága és a kormány az utóbbi években megkülönböztetett módon foglalkozott a főváros fejlesztésével. A nagyobb figyelem azonban a fővárosi gondok megoldása iránt még nem minden minisztérium és főhatóság munkájában jut megfelelően kifejezésre. A tervjavaslathoz kapcsolódva szóvá teszem,.hogy szinte létkérdés a főváros számára az ipar rekonstrukció útján történő fejlesztése. Budapesten az eddigieknél jobban előtérbe kell helyezni meglevő üzemeink modernizálását, a műszaki fejlesztést, hogy a termelésnek á szükségletekkel összhangban álló növekedését a termelékenység fokozása útján érjük el, ami járjon együtt létszámmegtakarítással is. Erre annál is inkább szükség van, mert elkerülhetetlen, hogy esetenként ne végezzünk olyan beruházásokat, amelyek' létszámnövekedéssel járnak együtt. Ilyen például a tervidőszakban — amire Ajtai elvtárs is utalt — az Ikarus gyár nagyarányú fejlődése, vagy a Telefongyár bővítése. Ezeknek azonban, csak kivételeknek szabadna lenniük. Mivel az ezzel ellentétes törekvések gyakoriak, szükségesnek látszik törvényben is kimondani — és ebben a kormány korábban már állást foglalt —, hogy a fővárosban az iparfejlesztés ne járjon együtt létszámnövekedéssel. Indokolt, hogy a hivatalokban se növekedjék a létszám és a kormány tiltsa meg új hivatalok létrehozását Budapesten. A fővárosi tanács pedig a közeljövőben — az illetékesekkel együtt — javaslatot tesz a kormánynak olyan határozat meghozatalára, hogy a Budapesten létesített új munkahelyek üzemen kívüli költségeivel, amelyeket ed-