Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-17

1137 Az Országgyűlés ünnepi ülése 1965. április 3-án, szombaton 1138 sával. Egymás kölcsönös megértéséhez, nehézségeink leküzdéséhez és együttműködésünk fejlesztéséhez jelentősen hozzájárult magas rangú állami és pártvezetőink számos találkozása. Ezek közül különösen jelentősek voltak Kádár elvtárs és Tito elvtárs találkozói és Jugoszláviában, valamint Budapesten folytatott megbeszélései. Ezek során létrejöttek a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb területeket magában foglaló széles körű és sokoldalú együttműködés alapjai. Ennek pozitív eredményeit megelégedéssel vehetjük számba. Ez egyben azt mutatja, hogy ma kedvezőek a feltételek együttműködésünk kiszélesítéséhez és új formákkal történő gazdagításához, amire mind népeink, mind pártjaink és kormányaink állandóan törekszenek. Elvtársak és elvtársnők! A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság jószomszédi együttműködése, szocialista szolidaritása és. barátsága nemcsak népeink számára nagy jelentőségű, hanem egyben hozzájárulás a szocialista és haladó erőknek a társadalmi haladásért, az államok közötti egyenjogú és demokratikus viszonyokért, a világ minden dolgozója békéjéért és jólétéért vívott harcához. Ezeken az alapokon Jugoszlávia termékeny együttműködést fejleszt ki a többi szocialista országgal is. Tudatában van annak, hogy a szocialista országok közötti szilárd és egyenjogú viszonyok kiépítése nagy jelentőségű a világ minden demokratikus és haladó erejének egysége és közös akciói, az államok és népek közötti viszonyokban érvényesülő új elvek győzelme és a nemzetközi életben mutatkozó mindenfajta alárendeltség és egyenlőtlenség kiküszöbölése szempontjából. E cél érdekében a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fejleszti és ápolja barátságát és együttműködését " Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sok országával, sok újonnan felszabadult országgal és nemzeti felszabadító mozgalommal. Ez a gyakorlat különösén az el nem kötelezett országok közös, konstruktív akcióiban jutott kifejezésre, amely akciók közül sokat az el nem kötelezett országok belgrádi és kairói értekezletén kezdeményeztünk és hajtottunk végre. Ma, sokkal inkább, mint bármikor, szemmel látható igazság, hogy a béke és a haladás elválaszthatatlan egymástól. Béke nélkül nehéz elképzelni bármiféle haladásnak, így a szocializmusnak is a távlatait, ugyanúgy, mint ahogy a gyarmati rendszer, a neokolonializmus, valamint a mások feletti uralom egyéb fajtái, az egyenlőtlenség és alárendeltség felszámolása nélkül lehetetlen biztosítani a tartós világbékét. Korunknak ez a törvényszerűsége nagymértékben megnyilvánul azokban az utóbbi eseményekben, amelyek a nemzetközi helyzet súlyos megromlásában és abban a válságban jutnak kifejezésre, amelybe az Egyesült Nemzetek Szervezete került. A feszültség és az összeütközések veszélyes tűzfészkei keletkeztek DélkeletÁzsia térségében, különösen Dél-Vietnamban, ahol durva külső beavatkozással és katonai intervencióval igyekeznek megakadályozni a népet abban, hogy biztosítsa szabadságát és függetlenségét, s ennek során nem riadnak vissza attől sem, hogy az amerikai légierő bombázza a független Észak-Vietnam területét, gáztámadást alkalmazzanak stb. Mindez olyan helyzethez vezetett, amely közvetlenül fenyegeti Ázsia békéjét és komoly háborús veszély elé állítja az egész világot. Ilyen helyzet kialakulását mindenképpen elősegíti az az irányzat is, amely a dél-vietnami nép jogos törekvéseit és harcát hegemonisztikus célokból és a világ egyes részeinek még élesebb szembeállítására igyekszik felhasználni. A délkelet-ázsiai népek érdekeiből, elidegeníthetetlen jogaiból és a világbéke érdekeiből kiindulva Jugoszlávia több kezdeményezést tett mind az el nem kötelezett, mind más országok irányában annak érdekében, hogy közös erőfeszítésekkel hozzájáruljanak a veszély elhárításához. Figyelembe véve a világ békeszerető erőinek akaratát, néhány el nem kötelezett ország felhívást tett közzé a genfi megállapodások tiszteletben tartására és olyan politikai ; megoldást célzó tárgyalások megkezdésére, amely összhangban van a vietnami nép jogos törekvésével, mert ez az összeütközés megszüntetésének egyetlen helyes útja. A békeharc, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete, a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi válságának áthidalása szempontjából rendkívüli jelentőségű az összes haladó és békeszerető erők egysége és közös tevékenysége. A veszély és a nehézségek az ilyen fellépések sürgős és időszerű voltát mutatják, mert bennünket az utóbbi események is megerősítenek abban a meggyőződésünkben, hogy a koegzisztencia politikája az egyetlen alternai va a nukleáris háborúval szemben, és az az alap, amelyről a legeredményesebb harcot lehet folytatni az imperialista és a reakciós erők, a kolonializmus és a neokolonializmus ellen, a világ előrehaladása érdekében. Engedjék meg, kedves elvtársak és elvtársnők, hogy személy szerint is jókívánságaimat fejezzem ki a magyar nép nagy ünnepe alkalmából, hogy újabb nagy sikereket kívánjak önöknek a szocializmus további építésében, és egyben kifejezzem a jugoszláv nép, Tito elvtárs, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság kormánya óhaját és készségét a szomszédos baráti országaink és népeink közötti még szélesebb és sokoldalúbb kapcsolatok kifejlesztésére. (Nagy taps.) További sikereket kívánok az elvtársaknak munkájukhoz és továbi sokoldalú eredményeket. (Nagy taps. — A szónok kezet fog Vass Istvánnéval, Kádár Jánossal, Dobi Istvánnal és dr. Münnich Ferenccel, s a jelenlevők tapsai közepette hagyja el az üléstermet.) ^ ELNÖK: A csehszlovák párt- és kormányküldöttség vezetője, Otakar Simunek elvtárs kíván szólni. OTAKAR SIMUNEK, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, miniszterelnök-helyettes: Kedves Kádár elvtárs! Kedves Dobi elvtárs! Tisztelt képviselőtársak! Kedves magyar barátaink! (Taps.) Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezen az ünnepi ülésen tolmácsolhatom önöknek 50»