Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1447 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1448 hogy az gazdasági, pénz, idő, munkaerőgázdálkodás tekintetében még nagyobb önállóságot biztosít. Ezt az 1966. évi tervezésben már éreztük is, sőt a dolgozók is érzik, kívánják is a felelősséget és az önállóságot a vezetés és a fizikai dolgozók szempontjából egyaránt. A költségvetés a végrehajtáson keresztül, a munkán keresztül még közelebb kerül a dolgozókhoz. Ezért a költségvetést a magam részéről elfogadom, és elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Fekszi István képviselőtársunkat illeti a szó. DR. FEKSZI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetést tanulmányoztam, Timár elvtárs beszámolóját meghallgattam, azzal egyetértek és elfogadom. Hozzászólásomban egy-két megjegyzést, illetve javaslatot kívánok tenni röviden. Javaslataim a következők: Timár elvtárs beszélt arról, és a költségvetési indokolásban is benne van, hogy a tanácsok milyen szabályozó bevételekhez jutnak, hogy biztonságosabbá tegyék költségvetéseiket. így például a búzaföld-adóról van szó, az illeték teljes egészében a tanácsokhoz való adásáról stb. Itt a javaslat ezzel kapcsolatban az volna: érdemes lenne azon gondolkodni, hogy a jö

T vőben a gazdasági kiegyensúlyozottságot lényegesen elősegítené a tanácsi költségvetésben, ha a szabályozó tevékenységek nem egy, hanem több évre volnának előre meghatározva, s így előre ismerhetnénk ezeket a bevételi forrásokat, ezek mennyiségét, s ezekkel úgy tudnánk gazdálkodni, ahogyan az éppen a leghatásosabb volna. Gyakorlatilag ez a több éves költségvetésnek a tervezése, amely megteremtené a lehetőségét annak, hogy a tanácsi költségvetés felhasználása ösztönzőleg hatna a takarékos gazdálkodásra, s megakadályozná azt a gyakorlatot — ami sajnos minden évben előfordul —, hogy az előirányzatokat mindenáron elköltsék, felhasználják, különösképpen az év utolsó hónapjaiban. Ez volna tehát az egyik javaslatom, hogy gondolkodni kellene azon, hogyan lehetne több évre előre meghatározni ezeket a bevételeket és rendelkezésre bocsátani az illetékes tanácsoknak. A másik javaslatom az volna: felül kellene vizsgálni — véleményem szerint — a költségvetés tervezését és a részletes feladatainak a végrehajtását: szerintem ma már erősen akadályozza ezt a normatívák és a normák rendszerének a tagoltsága és a kötöttsége. Ügy gondolom — és mások véleményét is alapul véve mondom —, hogy a tanácsok ma már kaphatnának olyan önállóságot, mivel az intézményeik, költségvetési szerveik nem egyformák minőségi 'mutatók tekintetében és más szempontból sem, más adottságok és lehetőségek vannak, hogy ezeket — természetesen a központi megállapítások mellett, hogy az egyensúly mégis meglegyen — a nagyobb szervekre, illetve a tanácsokra kellene adni, és a tanácsok gazdálkodnának ezzel, ők bontanák le oda, ahol erre éppen a legnagyobb szükség van, s olyan mértékben, amilyen mértékben erre szükség adódik, és így az arányokat is kicsit jobban tudnánk biztosítani. Van javaslatom azzal kapcsolatban, hogy a költségvetésben, illetve az 1966. évi tervekben szerepel olyan meghatározás, hogy bizonyos öszszegeket tartalékoljunk fizetési mérlegeket javító beruházásokra. Szerintem ez nagyon helyes gondolat, javaslat, mivel ilyen lehetőség szinte minden területen van. Csak kapásból egy-két ilyen javaslatot említek meg, amelyek szerintem minden további nélkül alkalmasak lehetnek, s amelyek a megyénkre is vonatkoznak. A mi megyénkben például tudvalevő, hogy nagyon sok holtág van. Tizenöt olyan holtága van a Tiszának, a Szamosnak, a Túrnak, a Krasznának, amelyek számításba jöhetnek, az öntözésnél, víztárolásra, illetve . annak felhasználására. Amikor közepes csapadékos időjárás van, ebben a 15 holtágban mintegy 30—40 millió köbméter víz is tározódik, de a legaszályosabb esztendőkben is 10—15 millió köbméter. Ügy gondolom, nem kellene addig várni, míg nagy öntözőfürtöket fogunk ezekre építeni, s így fogjuk ezeket a vizeket felhasználni. Szerintem nyugodtan lehetne akár 100 darab felületi öntö' ző, esőztető motort rákapcsolni és máris fel lehetne használni ezt a vizet a többtermelés érdekében. Már csak azért is, mert ezek a holtágak, ha üresek volnának, amikor tározni kell, árvizek, vagy áradások idején még külön előnyt jelentene a medrek mentesítése szempontjából. Van ilyen lehetőség más is, a megyénkben is, de ezt csak példának vetettem fel. Felvetem még azt is — mivel nagyon sokszor el szokták mondani —, hogy külföldön nagyon keresett exportcikk az aszaltszilva, általában az aszalvány. Ha valahol, a mi megyénkben nagyon sok szilva és alma van, ami alkalmas erre a célra. Nem 100 vagonról, hanem ezer vagonról lehet beszélni, amit fel lehet használni ilyen célra, s úgy gondolom, nem nagy dolgok, nem nagy aszaló üzemek létesítésével, hanem kisebb aszalógépekkel, amelyeket egy-egy községnek odaadunk, vagy két községnek: nagyon olcsó beruházás, akárhova letehető és üzemeltethető. Szerintem igen kifizetődő volna népgazdasági szempontból, az export szempontjából, de a termelőszövetkezetekben, vagy a háztáji gazdaságokban is a termelők részére. Ezeket csak példaként vetettem fel, hogy helyes az az elgondolás, hogy tartalékolnak ilyen pénzt, mert ilyen lehetőségek vannak, csak fel kell kutatni ezeket véleményem szerint, s gyorsan reagálni kell ezekre, nem szabad, hogy elhúzódjanak ezek a kisebb beruházások, -mert azonnal, a termelés szolgálatába lehet állítani őket. Van egy megjegyzésem, amely az elmúlt évi gazdálkodásra vonatkozik: ezt pedig úgy foglalhatnám tömören össze, hogy nagyobb gondot és felelősséget a több termést és a minőséget biztosító mezőgazdasági termények termelésére. Mire gondolok itt? Arra, hogy nekünk az elmúlt esztendő igen jó leckét adott. Vegyük csak számításba, hogy Szabolcs-Szatmár megyében 50 000 kataszteri hold gyümölcsös van jelenleg. , Ebből 30 000 hold már terem. Az, hogy húszezer vagon alma lesz jövőre, nem éppen attól függ, hogy jó a termés, hanem egy közepes termés is elegendő ehhez. De, (hogy a 20 000 vagon almán belül mennyi a minőség, az export hány százalékos, az egy 20 000 vagonos termésnél nem