Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1441 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1442 vagy csak nagy beruházással volna a gyártás biztosítható, amelyre nincs meg a lehetőségünk, vagy a gyártás eleve gazdaságtalan. De az is előfordul a piackutatás hiánya, s a szükséglet kellő fel nem mérése esetén, hogy a fejlesztés befejezése után derül ki, hogy oly ke­vés az igény egy-egy kifejlesztett új gyártmány­ra, hogy nem lehet elkezdeni a gyártást. Ez eset­ben is kánba vész a fejlesztésre fordított összeg és a szellemi kapacitás. Említésre méltó az is, hogy az új gyártmá­nyok fejlesztésének elhúzódásán kívül igen hosz­szú az idő, amíg ;az új gyártmányból gyártás és főként jól technológizált gyártás lesz. Különö­sen így van ez, ha a fejlesztést nem a gyártó üzem, hanem valamelyik tervezőintézet, vagy kutatóintézet végezte. Ennek oka a gyakran elő­forduló rossz kooperáció, valamint az a körül­mény, hogy a fejlesztést végző tervező- és kuta­tóintézetek egyes esetekben nem tudják, hogy a kifejlesztett gyártmányt mely üzem fogja le­gyártani. De olyan eset is előfordult már, hogy ennek tudatában sem vették kellő mértékben figyelembe a gyártó üzem műszaki és technoló­giai adottságait. A fenti hibák kiküszöbölése érdekében ja­vasolom, hogy a zárt profilú vállalatoknál, ame­lyek a népgazdaságban profiljukat egyedül kép­viselik, a kutatóintézetet, vagy legalábbis a ku­tatási feladatok 'jelentős részét telepítsék a vál­lalatokra, természetesen a szükséges feltételek biztosítása mellett. A távlati, alkalmazott és alapkutatások to­vábbra is a tervező-, illetve a kutatóintézeteknél maradnának. A gyártmányfejlesztésnek és az ezzel kap­csolatos tudományos kutatásnak, tervezésnek megjavítása és a helyes célkitűzés érdekében a tervező- és kutatóintézeteket nagyobb mérték­ben vonják be az előtárgyalásokba, a tervek bí­rálatába a gyártó ipari és eladó kereskedelmi vállalatokat. A rendelkezésre álló anyagi és szellemi ka­pacitás jobb kihasználása érdekében fokozottabb gondot kell fordítanunk arra, hogyha nem mu­száj, ne fejlesszünk két azonos, vagy közel azo­nos célt szolgáló gyártmányt, mert ezzel csak önmagunknak csinálunk konkurrenciát és a kis­szériák következtében romlik a termelékenység és a gazdaságosság. Egyébként közismert, hogy az ipar számta­lan területén, például a híradástechnika terüle­tén, a háztartási gépeknél, illetve berendezések­nél két-háromszor annyi gyártmánytípust fej­lesztettünk ki, mint a nagy Szovjetunió, amely­nek lakossága több mint hússzor annyi, mint Magyarországé. Természetesen nemcsak ezeken a területeken fordulnak elő ezek a hibák. Javaslom, hogy a párhuzamos gyártástól és a közel azonos gyártástól felszabadult fejlesztési kapacitást használjuk inkább komplex fejlesz­tésre és távlati fejlesztésre. A fenti esetek azt mutatják, hogy nem va­gyunk elég gondosak és elaprózzuk sokszor erőinket és nem jut megfelelő kapacitás, vagy költség a távlati fejlesztésre és a komplett fej­lesztések elvégzésére. Ilyen esetben pedig nehe­zen fogunk átütő sikert elérni. Végül, de nem utolsósorban nagyban gyor­sítaná és segítené műszaki fejlesztésünk haté­konyságát, ha a Szovjetunióval és a baráti szo­cialista államokkal javítanánk, fejlesztenénk az együttműködést a KGST keretén belül a fejlesz­tési területen és kiküszöbölnénk az e területen is még gyakran előforduló párhuzamos kutatá­sokat. Természetes, hogy szükség esetén továbbra its alkalmaznunk kell a licenc-vásárlást, ha jelen­tősen és gazdaságosan hozzáj árul műszaki fejlő­désünk és népgazdaságunk gyors fejlődésének elősegítéséhez. Kedves Elvtársak! Szólnom kell még a mű­szaki fejlesztés nem kevésbé fontos másik fak­toráról is, a technológiai fejlesztésről. Ha ter­melékenyen és gazdaságosan akarunk gyártani, tehát olcsók és versenyképesek akarunk lenni a világpiacon, ezen feladatokat sem szabad elha­nyagolnunk. Mégis azt tapasztaljuk, hogy amíg a gyártmányfejlesztésről lassan divat lesz be­szélni, ugyanakkor a gyártásfejlesztésről nem sok szó esik. De ha megnézzük az e célra fordí­tott összegeket, azt tapasztaljuk, hogy a gyártás­fejlesztés kissé mostoha gyermek. Két legnagyobb műszerüzemünkben például a következő a helyzet: A MOM-ban 1965-ben a képződött, illetve kapott műszaki fejlesztési alapnak 13 százalékát, ez évben pedig 18 száza­lékát fordítják teohnológiai fejlesztésre. Rosz­szabb a helyzet a Gammánál, ahol a fejlesztési keretnek 1965-ben mindössze 6>5, 1966-ban pe­dig 7 százalékát fordítják gyártásfejlesztésre, il­letve technológiai fejlesztésre. De nem sokkal jobb a helyzet más műszeripari, finommechani­kai, híradástechnikai, vagy az ország más egyéb iparában sem. Pedig ha e területre nem fordí­tunk kellő gondot, hiába lesznek korszerű gyárt­mányaink, nem leszünk versenyképesek, vagy csak -jelentős ráfizetéssel tudjuk a világpiacon termékeinket értékesíteni. Ma már a nemzetközi piacon a gazdasági versenyben nemcsak az a fontos, hogy egy-egy termék mit tud műszakilag, hanem az is, hogy milyen minőségben, milyen áron kerül forga­lomba. A vevő majdnem mindig megköveteli az alkatrészek csereszabatosságát, sokszor egész részegységek cserélhetőségét, főként a műszerek­nél és a híradástechnikában, hogy meghibáso­dás esetén alkatrész-, illetve részegységoserével azonnal utólagos beállítás nélkül is működőké­pes legyen az általa vásárolt berendezés. Ez ért­hető is a szerviz-szolgáltatási nehézségek követ­keztében. Mivel gépipari beruházási lehetőségeink elég korlátozottak, fokozott feladatunk van a technológiai fejlesztés területén, ha termékein­ket termelékenyen és elfogadható áron akarjuk gyártani. Javasolom, hogy az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság vizsgálja meg, hogy a párhu­zamos és nem feltétlenül fontos gyártmányfej­lesztéseket nem lehet-e, leállítani, illetve el sem •kezdeni, s az e területen megtakarított összeg­ből át kellene csoportosítani a megmaradt pén­zeket 'és kapacitást a gyártásfejlesztés javításá­ra, így az eddigieknél többet tudnánk fordítani e területre és a sokat hangoztatott minőségi mu­tatókat, a termelékenységet és az önköltséget rohamosan tudnánk javítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom