Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1387 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27~én, csütörtökön 1388 beruházások is történnek, amiből végül is ki­használatlan kapacitás keletkezik. Bizonyára jól beválnak majd az újonnan be-^ vezetésre kerülő „fizetési mérlegjavító beruhá-* zások", amelyekről a pénzügyminiszter elvtárs beszélt, s amelyek elé várakozással tekintenek a szakemberek. A mezőgazdasági bizottságban megvitatott húsz téma között is a beruházások alakulása volt a középpontban, s a fejlesztés távlatainak össze­függései, meg az új amortizációs alap várható kihatásai. A kereskedelmi bizottságban merült fel az a figyelemre méltó megállapítás, hogy azért az önköltségcsökkentésre való, egyébként helyes törekvéseknek is van határa. Például lehet, hogy jobb kidolgozás miatt, egy-két technológiai fá­zis beiktatása miatt a termék önköltsége forin­tokkal növekszik, viszont export-értékesítés so­rán az ára rubelekkel, vagy dollárokkal fog nö­vekedni, és akkor ez a különbözet a népgazda­ság egészének nyereséget jelent, mert az elért bevételi többlet a felhasznált eszköztöbblethez képest kedvező. Egészségügyi, szociális, kulturális kiadásokra fordítjuk a költségvetés 31,3 százalékát, csaknem 30 milliárd forintot. 1965-höz képest ez 1,8 mil­liárd forint növekedés, és csaknem minden te­rületen átlagban 6,5 százalékkal emelkednek a kiadások, ami jellegzetessége és bizonyítéka is szocialista rendszerünknek. A szociális és egészségügyi bizottságban méltányolták a felszólalók az egészségügyi háló­zat bővítésében elért nagy eredményeket, a-tár­sadalombiztosítás kiterjesztését az egész dolgozó népre, az egészségügyi dolgozók jelentős nagy részének béremelését. Egy szerény kérést terjeszt elő a bizottság: kéri, hogy az egészségügyi intéz­ményekben mutatkozó ápolónői fluktuáció és munkaerőhiány miatt segédápolónői állások be­vezetésére kerülhessen sor, esetleg csak .4 órás munkaidővel, olyan létszámmal, amelynek egész évi kihatása mintegy 10 millió forintot tesz ki. Hasonló volumenű, bár egészen más célú kérése van a ^kulturális bizottságnak is. Azt ja­vasolják, hogy az óvodai férőhelyek számát 1400-zal, az általános iskolai tanulók napközi .otthonos csoportjainak számát 110-zel emeljék, és ebben az évben is engedélyezzék a körzeti is­kolákba járó és arra rászoruló tanulók útikölt­ség-megtérítését. A terv- és költségvetési bizottság ezt a két kívánságot megvizsgálta, magáévá tette és java­solja, hogy az 1966 évben elérhető bevételi több­let és évközi megtakarítások terhére engedé­lyezze az országgyűlés. Engedje meg a tisztelt országgyűlés, hogy javasoljam a terv- és költségvetési állandó bi­zottság nevében, hogy a költségvetést általános­ságban és részleteiben fogadja el az országgyű­lés azokkal á módosításokkal, amelyeket az imént terjesztettem elő. Engedjék meg, hogy javaslatot tegyek a na­pirend tárgyalási módjára is. Az ügyrend 32. szakaszának (3) bekezdése alapján a költségve­tés és a költségvetési törvényjavaslat tárgyalási módjára javaslom, hogy az országgyűlés a költ­ségvetésről szóló törvényjavaslat általános és részletes vitáját együtt folytassa le. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A terv- és költségvetési bizottság előadója javaslatot ter­jesztett elő arra, hogy az országgyűlés az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben együttesen tárgyalja. Kérdem az országgyűlést, hogy a törvény­javaslat tárgyalási módjára tett javaslatot elfo­gadja-e. (Igen.) Aki igen, kérem, kézfelemelés­sel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Megállapítom, hogy az országgyűlés az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatnak általánosságban és rész­leteiben való együttes tárgyalására vonatkozó javaslatot elfogadja. Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.12—12.32. Elnök: Dr. BERESZTÖCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Bejelentem, hogy az állami költségvetésről szóló törvényjavaslat vitájához eddig ötven képviselőtársunk jelentkezett szó­lásra. Szólásra következik Vida Miklós képviselő­társunk. VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kép­viselőtársaim! Miniszter elvtársak! Az 1966. évi költségvetést a pénzügyminisz­ter elvtárs előterjesztése, valamint a terv- és költségvetési bizottság javaslata alapján megvi­tatásra alkalmasnak, fő célkitűzéseiben és ará­nyaiban reálisnak és megalapozottnak tartom. Az időpont, amikor az országgyűlés az idei költségvetést tárgyalja, hazánk és népgazdasá­gunk szempontjából fontos időszak lezárásával és egy új nap kezdetével esik egybe. Lezárult a második ötéves terv, és az 1966-os év a harma­dik ötéves terv első éve. Ezenkívül az ország­gyűlés legutóbbi időszaka óta fontos és jelentős intézkedésekre, állásfoglalásokra és javaslatokra került sor: az év folyamán életbe lépő ár- és bér­intézkedésekre, továbbá a párt Központi Bizott­ságának a gazdaságirányítási rendszer reformjá­nak kiinduló irányelveire gondolok. A problémákkal teli nemzetközi helyzetet is még figyelembe véve, joggal állapítható meg. hogy az 1966. évi terv- és költségvetés vitájának jelentős fórumnak és állomásnak kell lennie to­vábbi fejlődésünkre kiható célok kitűzése, és tennivalóink meghatározása terén. ** Csábít a gondolat, kihasználni a lehetőséget, és az országgyűlés nyilvánossága elé tárni azt a sok érdekes véleményt, megállapítást, gondo­latot, amelyeket egyrészt a választók fejtettek ki egy-egy személyes eszmecsere során, másrészt ezeknek hatásaként és mint gazdasági vezető­nek saját véleményemet elmondani a terv egyes fejezeteivel, számaival kapcsolatban, az említett fontos kérdésekről. Tudva azonban azt, hogy szá­mos képviselőtársam is hasonló gondolatok alap­ján jelentkezett felszólalásra — állításomat úgy vélem a felszólalók szokatlan magas száma iga­zolja —, maradok eredeti elhatározásom és meg­bízatásom mellett: a népgazdaság egy fontos ágának, az energiaellátásnak egyes kérdéseivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom