Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-20

1347 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án, szombaton 1348 mint a szocialista törvényesség egyik alapvető biztosítékát. Hozzájárultak a munka-, a terv-, a szerződési- és pénzügyi fegyelem megszilárdításához, a társadalmi tulajdon aktív védelméhez, az egyéni és társadalmi *érdek összhangjának biztosításához, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági alapjának és jogi rendszerének erősítéséhez, a szerzők és újítók törvényes érdekeinek védelméhez, a minőség megjavításához, stb. Meg kell azonban említenem azt is, hogy egyes kollégiumi állásfoglalások meghozatala a jogi szabályozás egyszerűsítésével elkerülhető lett volna. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyes jogterületeken a jogszabályok áttekinthetetlensége, bonyolultsága a törvényesség fellazításának, sőt törvénysértéseknek is okozójává válhat. Ezek után a Legfelsőbb Bíróság munkájának számszerű megmutatására áttérve, mindenekelőtt arra utalok, hogy a Legfelsőbb Bíróság a hatáskörileg hozzá tartozó nagyobb jelentőségű polgári és büntető ügyekben másodfokon maga jár el, és így közvetlenül is részt vesz az ítélkezésben. Tárgyal ezen felül a legfőbb ügyész, vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke által a jogerőssé vált törvénysértő ítéletek ellen emelt törvényességi óvásokat. A másodfokon tárgyalt, illetőleg a törvényességi óvás által érintett ügyekben hozott határozatain keresztül, az egyedi ügyekre szabva ugyan, de más ügyekre is kiható módon irányítja az alsófokú bíróságok ítélkezését és érvényesíti a jog nevelő szerepét. A beszámolóm által felölelt időszakban a Legfelsőbb Bíróság büntető és polgári ügyben "2284 esetben hozott másodfokú ítéletet, a legfőbb ügyész, illetőleg a Legfelsőbb

1 Bíróság elnöke által emelt törvényességi óvások alapján 2549 esetben hozott törvényességi határozatot. Az alsófokú bíróságok ítélete ellen a beszámoló által érintett időszakban összesen 10 983 panasz érkezett a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, amelyeknek kivizsgálása és elbírálása komoly feladatot rótt dolgozóinkra. E panaszok döntő többsége polgári ügyekben, az állampolgároktól érkezett és elenyésző hányada bizonyult jogosnak. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel beszámolóm végére értem. A Legfelsőbb Bíróságnak az elmúlt időszakban kifejtett tevékenységét a legjellemzőbb oldaláról igyekeztem bemutatni. A munka természetesen az általam vázoltnál lényegesen többrétű. Az ítélkezés elvi irányítása szakadatlan értékelő-elemző munkát kíván, amelynek során gondosan figyelemmel kell kísérni az ítélkezés társadalmi hatásait. A Legfelsőbb Bíróság •dolgozóit áthatja az a törekvés, hogy a bonyolult ítélkezési és elvi irányítási feladatoknak minél magasabb színvonalon tudjanak eleget tenni. A konkrét ügyek törvényes elintézésén felül azonban az szükséges, hogy a jogalkalmazás hatásfoka társadalmilag megfelelően széles legyen, hogy minél szélesebb körben befolyásolja az emberek tudatát és akaratát, erősítse azt a meggyőződést, hogy az össztársadalmi és önérdeket szolgálja az, aki a törvény előírásainak megfelelően él és cselekszik, örvendetesnek tartjuk a sajtónak az ítélkezésről szóló híreivel és cikkeivel nyújtott támogatását. Ez azért is ör59 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ vendetes, mert kifejezésre jut benne, hogy a jogsértések elleni harc egyre inkább össztársadalmi feladattá kezd válni. Bízom benne, hogy a Legfelsőbb Bíróság erőfeszítése, a társadalom egészének összefogásával együtt, meghozza a maga gyümölcsét, törvényességünk tovább szilárdul, dolgozó népünk alkotó életének törvényes rendje, nyugalma megfelelő védelemben részesül a jogsértő magatartásokkal szemben. Tisztelettel kérem beszámolóm elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel a beszámolóhoz hozzászóló nem jelentkezett, következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a Legfeli sőbb Bíróság elnökének beszámolóját jóváhagyólag tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik). Köszönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Megállapítom, hogy az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját egyhangúlag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk tárgysorozatunk negyedik pontjára, az interpellációkra. Elsőként sCzottner Sándor képviselőtársunk interpellál Salgótarján tüzelőanyag-ellátásának megjavítása tárgyában a belkereskedelmi miniszterhez. Czottner Sándor képviselőtársunkat illeti a szó. CZOTTNER SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kissé talán furcsa, hogy éppen ebben az esztendőben interpellálok a belkereskedelmi miniszterhez tüzelőanyag, talán nem is ellátás, hanem házhoz szállítás kérdésében, akkor, amikor tényleg az országban, sok-sok év óta talán az idén a legjobb a tartalékolás tüzelőanyagból. Mégis van ebben az országban, hazánk egyik szénbányászati központjában, Salgótarjánban olyan állapot, amely kényszerít arra, hogy a belkereskedelmi miniszter elvtársat megkérdezzem, hogy a helyzetet tisztázni tudjuk. Ugyanis miről van szó? Arról, hogy a salgótarjáni TUZÉP-telep benn van a város központjában. Napi áteresztő képessége körülbelül 220—240 tonna. Egy híd-mérlege van. A következő érdekességet mondom még el. 2064 szénutalvány van november 11-én a TÜZÉP-telepen, s ez körülbelül mintegy 3300 tonna szénnek felel meg. Akármilyen jól dolgozik az a TUZÉP telep, napi 11 órás nyitvatartás mellett, akkor sem tud 15—18—20 nap alatt eleget tenni az igények kielégítésének. Akkor, amikor a november 7-i Népszabadságban olvastuk, a TÜZÉP főigazgatóság nyilatkozott, hogy olyan helyzet van az országban, hogy Budapesten Öt nap alatt, vidéken három nap alatt kielégítik a fogyasztók igényeit tüzelőanyagból. Ezért kérdem a belkereskedelmi miniszter elvtársat, mit fog tenni annak érdekében, hogy 1966-ban Salgótarján megyei székhelyen megszűnjön ez az anomália, hogy ott is érvényesüljön legalább az, ami az ország egyéb területén a tüzelőanyag igények kielégítésében érvényesül.