Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1301 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1302 kednek, hanem tudásukat a társadalom szolgálatába kívánják állítani. Azok számára biztosítsuk elsősorban a tanulási lehetőséget, akik nemcsak szűk látókörű szakemberek kívánnak lenni, hanem a szakmai egyoldalúságot leküzdve, azzal is képesek foglalkozni, hogy mi megy végbe a világban. Zsdanov szovjet professzor Moszkvában megtartott felsőfokú oktatási szimpóziumon elhangzott beszédében ezzel foglalkozva azt mondotta: „Olyan szakember, akinek az emberi tevékenység egyéb területéről sejtelme sincs, felelőtlen és át nem gondolt döntéseket hozhat, minden olyan esetben, amikor a mérnök vagy a fizikus problémái saját szakterülete határait túllépik". — Jó lenne megszívlelni az ebben rejlő igazságot mindazoknak, akik a tanulást öncélúnak tekintik és csak a papír megszerzésére törekednek. Oktatási törvényünk szélesre tárta kapuit a tanulni vágyók előtt és mindenkinek biztosította a törekvésének és hajlamának megfelelő tanulási lehetőséget. Engedjék meg, hogy ezen túlmenően még egy gondolattal megtoldjam a tanulásról eddig alkotott felfogásunkat. És ez a gondolat az, hogy elsősorban azokat segítsük a tanuláshoz, akik nemcsak tanulni, hanem tudni is akarnak, képesek tudásuk széles körű továbbfejlesztésére és azt kötelességüknek tartják a társadalom szolgálatába állítani. (Taps.) ELNÖK: Orosz József né képviselőtársunkat illeti a szó. OROSZ JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az előttem felszólaló képviselőtársaim hozzászólalásaikban rámutattak arra, hogy szocializmust építő népünk egyre nagyobb és nagyobb eredményeket ér el a termelés területén. További jobb eredmények eléréséhez feltétlenül szükséges, hogy a termelőmunka minden területén minél kulturáltabb ember álljon. Ezen cél elérését szolgálja az 196l-es oktatásügyi reform, amely új korszakot nyitott meg hazánk iskoláinak fejrlődésében. Ez a nagyjelentőségű törvény népünk reális szükségleteiből indult ki és hosszú évekre meghatározta közoktatásügyünk feladatait. Fejér megye 1961-től kezdve nagy munkát fejtett ki a tanügyi reform megvalósítása érdekében, és jelentős eredményeket értünk el annak végrehajtása során. Ügy érzem, hogy a tisztélt Országgyűlés akkor kap reális képet megyénk oktatásügyi helyzetéről, ha az elért eredményeink mellett őszintén feltárjuk nehézségeinket, a reform végrehajtása közben észlelt tapasztalatainkat és megyénk sajátságos helyzetéből adódó problémáinkat is. A törvény végrehajtását az 1963—1964. tanévben kezdtük meg. Ettől a tanévtől kezdődően érvényesítjük megyénkben is az új reformtanterveket, nevelési terveket, használjuk á fokozatosan megjelenő új tankönyveket, kézikönyveket és egyéb dokumentumokat. Az oktatási reformtörvény végrehajtása során általános iskoláinkban a tankötelezettek száma 1769 fővel emelkedett. A beiskolázást évről évre megközelítően száz százalékra teljesítettük. De szép az eredmény akkor is, ha az általános iskola VIII. osztályát elvégzők számát hasonlítjuk össze. Megállapíthatjuk, hogy megyénk fiataljai állandóan növekvő számban végzik el az általános iskola VIII. osztályát. Ma 1800-zal többen, mint 1961ben. Sok szó esett a körzeti iskolahálózat létrehozásáról. Megyénkben a körzeti iskolahálózatot, ahol a közlekedési viszonyok lehetővé tették, megvalósítottuk. Hatvankét kis településről 3477 felsőtagozatos tanuló jár be körzeti iskolába, ahol szakrendszerű oktatásban részesülhetnek. Megoldásra vár azonban még nálunk is harminchat iskola körzetesítése. Azonban a kedvezőtlen útviszonyok miatt ezt csak általános iskolai kollégium létesítése útján valósíthatjuk meg. Az általános iskolák osztottságának emelésével, a szakrendszerű oktatás kiszélesítésével, a körzetesítéssel szervezetileg fejlesztettük iskolahálózatunkat. A szakrendszerű oktatás általánossá tétele városainkban befejeződött, falvainkban is fejlődő. Ezt a fejlődést tükrözi a szakrendszerű oktatás mértékének megyei átlaga is, amely 1961-től 80,5 százalékról 92,8 százalékra emelkedett. Nem kielégítő azonban nálunk sem a szakos oktatás helyzetének alakulása. A nagy létszámnövekedés, a pedagógushiány, és a pedagógushiány csökkentésére alkalmazott képesítés nélküli nevelők számának növekedése miatt az elmúlt időszakban szakos ellátottságunk 50—55 százalék között ingadozik. A növekvő számú általános iskolát végzettekből évről évre nagyobb százalékarány beiskolázását hajtjuk végre középiskoláinkban. A középiskolai hálózat bővítését a gimnázium és szakközépiskolai típusokban hajtottuk végre. A bővítés egyben a középiskolai oktatás körének decentralizálását is jelentette. Űj iskolák szervezése mellett fejlesztettük a továbbtanulási igényekhez alkalmazkodva a már meglevő középiskoláinkat is. Érdemes megnézni az általános iskolát végzettek jelentkezési arányait, vagyis igényeit. Ezerháromszáz gimnáziumi férőhelyre csak 837-en jelentkeztek, 915 szakközépiskqlai férőhelyre 1490-en, 340 technikumi férőhelyre pedig 973-an jelentkeztek. E jelentkezések azt mutatják, hogy a középfokú oktatási jelentkezéseknél eltolódás mutatkozik a szakmai ismereteket is nyújtó iskolatípusok irányába. A szülők igénye és az oktatási reform célkitűzése tehát találkozik, ami szintén az oktatási reform helyességét, megalapozott voltát bizonyítja. Ennek megfelelően a gimnáziumi tanulócsoportok aránya a reformtörvény életbe lépése óta 63 százalékról 54 százalékra, a technikumok és szakközépiskolák száma 36 százalékról 47 százalékra emelkedett. Ez a növekedés a felmenő osztályok folytán a következő években további átszervezések nélkül is megyénkben a gimnázium 50 százalékra csökkenését idézi elő. Ezenkívül a szülők többségének növekvő elégedetlensége tapasztalható a csak általánosan képző gimnáziumokkal szemben, és növekvő az érdeklődés elsősorban egyelőre még a technikumokkal, de egyre inkább a szakközépiskolákkal szemben. De — amint már ezt az előttem felszól lalók is kifejtették — népgazdasági igény és ér

T dek is az, hogy a középiskolai tanulmányaikat befejezett fiatalok közül a tovább nem tanulók