Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

167 Az Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 168 is bejutottak-e. Én azt hiszem, nehéz út áll előttük, ha az egyetemre be akarnak jutni. Pedig — íme —, mi tanúsítjuk, láttuk — megérdemelnék, hiszen egy napot sem mulasztottak, hét kilométereket gyalogolnak, napi 14 kilométert, hogy tanuljanak és semmit ne mulasszanak. Tisztelt Országgyűlés! Számítsuk ki, hogy az a gyerek, aki hét kilométert gyalogol az iskoláig és vissza, mennyit gyalogol. Egy esztendőben csupán tíz hónapot, szűken 200 tanítási napot számítok, napi 14 kilométerrel — ez 2800 kilométer, elvtársak. Ez végletes példa, a legszélsőségesebb példa, ezen változtatni kell. Ha ehhez hozzávesszük elvtársak azt, hogy a jelenlegi helyzetben ezeknek a gyerekeknek már a gimnáziumba is elég nehézség lesz naponta bejutni, mert hiszen az ottani viszonyok következtében a munkahelyek, az állami gazdaságok — és a szülők anyagi helyzete — és a tanulási ambíció hiánya, ami a gyermekeket küldené — már eleve lemorzsolódást eredményez a jelentkezésekben is, akkor azt kell mondanom, hogy ezen a helyzeten változtatni kell és segíteni kell ezeknek a tanulóknak. Mi történik akkor, elvtársak, ha ezek a tanyai gyermekek elvégzik a gimnáziumot és megkapják az egyetemi felvételre szóló behívót? Ezek a gimnazista gyerekek, akik Szatmár megye kis távoli falvaiban jártak általános iskolában, utána innen jártak be a Csengeren, Mátészalkán vagy Űjfehértón levő gimnáziumba négy esztendőn át, s azután az egyetemi felvételre való behívócédulával elindulnak, kétszer szállnak át, éjszaka utaznak Budapestre, sokkal nehezebb körülmények között megszerzett tudással, egy sereg gátlással megküzdve érnek az egyetemi felvételi bizottságok elé, ahol olyan munkás származású és értelmiségi származású gyermekekkel kell felvenniük a versenyt, akiknek a körülményei sokkal kedvezőbbek, mert jobb gimnáziumban tanultak, jobb viszonyok között tanultak, mint azok a gyermekek, akikről én beszéltem. Nyilvánvaló, hogy mindezt figyelembe kell venni akkor, amikor az egyetemi felvételnél elbíráljuk azt, hogy a felvételhez szükséges teljesítmény szempontjából hogyan állják meg ezek a gyermekek a helyüket. Kedves Elvtársak! Iskolapolitikánkban a kongresszus döntő változást jelentett be. A kongresszus kimondta, hogy az egyetemi felvételeknél a származási kategóriákat eltörlik és ma már nem lehet megkülönböztetni senkit az egyetemi felvételnél aszerint, hogy mi volt az apja. Ez nagyon helyes, ennek szívből örülünk, azonban vegyük figyelembe azt is, hogy hátrányos körülményei miatt se kerüljön egy gyermek sem megkülönböztetett helyzetbe, hiszen ezekről a körülményekről nem tehet. Tehát gondoskodjunk arról, hogy azok a körülmények, amelyek még a tanyai iskolákban és részben a falusi iskolákban megvannak, ne jelentsenek hátrányt az egyetemi felvételnél. Tisztelt Országgyűlés! Én úgy képzelem, hogy addig, amíg a tanyák eltűnnek és amíg tanyaközpontok létesülnek, vagy amíg falvainkban megerősödnek az általános iskolák, amíg megszűnnek az osztatlan, vagy részben osztott iskolák és szakosított és körzetesített iskoláink lesznek, amíg Űjfehértón is, meg Csengerben is és sok száz ilyen kis mezővárosban is kitűnő gimnáziumaink lesznek, ahol a parasztgyerekek kitűnően fognak tudni érettségizni, addig is nekünk segítenünk kell ezeket a parasztgyermekeket abban, hogy kitűnő szaktudást szerezye igenis fel tudják venni a versenyt az egyetemi felvételi vizsgákon bármelyik kategóriával és bármilyen körülmények között végző társaikkal. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, meg kellene vizsgálnunk, hogy miként lehetne megoldani ezt a kérdést, amelyről már a kongresszuson is szó volt, nevezetesen Kádár elvtárs elemezte a kérdést és ennek kapcsán azt mondotta, hogy ezeknek a gyermekeknek a társadalom segítőkészségével kell segítséget nyújtani ebben a versenyben. Ebből a szempontból a költségvetést én alaposan átnéztem és úgy érzem, hogy itt még van tennivaló. Én úgy érzem, hogy a költségvetést meg kellene ebből a szempontból vizsgálni a művelődési tárcán belül, vajon nem lehetne-e több összeget fordítani arra, hogy tízhúsz esztendeig legalább, vagy addig, amíg ez az átmenet megtörténik, tanyai kollégiumokat szervezzünk, természetesen nem a tanyákon, hanem olyan mezővárosok gimnáziumai mellett, ahol a tehetséges tanyai gyermekeket taníttatnánk, korrepetáltatnánk és készítenénk elő arra, hogy kitűnően érettségizzenek. Hiszen ezeket az intézményeket már a Szovjetunióban is megvalósították és minálunk is megtette már kormányunk az első lépéseket. Űjfehértón és több más kisebb községben, vagy városban már vannak tanyai kollégiumok, ahol tanyai gyermekek laknak és egész évben bentlakásos oktatásban részesülnek. Tudomásom van arról, elvtársak, hogy ez alulról jövő kezdeményezésként is megindult. Nagyréde nevű község termelőszövetkezete kezdeményezte azt, hogy saját költségén egy ilyen kollégiumot szándékozik létrehozni valamelyik olyan városban, amelyben jó gimnázium van és oda küldi majd el azokat az általános iskolát végzett gyermekeit, akiket ők tehetségesnek ítélnek és vagy agronómusnak, vagy orvosnak, vagy tanárnak szánják őket. Űgy gondolom, hogy ezt a kezdeményezést nekünk a költségvetés különösebb megterhelése nélkül is egyszerűen propagálnunk kellene, mozgalommá kellene tenni, hogy több termelőszövetkezet is kövesse ezt és így valóban ez komoly társadalmi segítség legyen a tanyai, vagy kis falukban iskolába járó parasztgyermekek számára. Kedves Elvtársak! Még egy javaslatom lenne. Meg kellene vizsgálni azt, hogy vajon a társadalmi ösztöndíjakat, amelyeket a termelőszövetkezetek és az üzemek az egyetemisták számára folyósítanak, nem lehetne-e már a gimnáziumi tanulmányok tartamára is folyósítani, úgy hogy az általános iskolákban kiemelkedő tehetséges gyermeknek a termelőszövetkezet, vagy a község már a gimnáziumi tanulmányokra is segítséget adna azért, hogy jobb gimnáziumba kerüljön, ott jobb korrepetálást, jobb műveltséget kaphasson és jobb eredményeket érhessen el. Űgy gondolom, ha a Művelődésügyi Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága és más társadalmi szervek ezeket a kérdéseket alaposabban meg-