Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

177 Az Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 178 mutatóit, ha nem mutatunk rá arra, hogy a tőszomszédságban levő termelőszövetkezeteknél az egyik három forintért állít elő egy liter tejet, a másik két forintért. Ezt kell megnézni, hogy ez miből adódik, s ezeknek a hiányosságoknak a felboncolása és kimunkálása fog a termelőszövetkezeteknek nagy segítséget jelenteni. Ugyanez vonatkozik a mezőgazdasági beruházások hatékonyságának vizsgálatára is. Erre vonatkozólag nagyon kevés számadat áll rendelkezésünkre, s ebből adódik, hogy beruházásainkat nem tudjuk összegszerűen hatékonyan, sorrendiségben oda fordítani, ahol azokra a legnagyobb szükség lenne. A kutató intézeteknek és a felsőoktatási intézményeknek ilyen irányú munkáját kell sokkal hatékonyabbá és eredményesebbé tenni. Legyen szabad azonban itt egy viszonylag egyszerűnek látszó technikai hiányosságra hívnom fel a figyelmet. Szaktárcánk képtelen megoldani például a számológép-problémát. A számológép ma olyan egyszerű műszer, hogy szinte a ceruzával egyenlő felszereltséget jelent, és mégis kénytelenek vagyunk ma még sok üzemelemző, üzemi kutató munkát végezni ceruzával és papírral a kézben. Azt kérnénk tehát — azt hiszem, ebben elsősorban a pénzügyminiszter elvtárs tud segítségünkre lenni —, hogy a számológépek terén bátrabban oldjuk meg a kérdéseket. Végül az utolsó kérdés, amelyet a pénzügyminiszter elvtárs is érintett, az, hogy az elfekvő készletek a nagy ipari üzemeknél milyen vonatkozású problémákat jelentenek. Vigyázni kell azonban arra, hogy ezt ne általánosítsuk, A mezőgazdasági területen ugyanis a gépalkatrész-ellátottság olyan kérdés, amelyben a túlzott óvatosság, a túlzott takarékosság megbosszulja magát. Ez évben is számtalan példának lehettünk tanúi, amikor egy gép meghibásodása esetén az alkatrész utáni szaladgálás és annak beszerzése hosszú hónapokat vett igénybe. Véleményem szerint tehát az alkatrész-ellátásra ilyen értelemben nem vonatkoztatható a takarékosság, mert az nem elfekvő, hanem olyan készlet, amelyre a mezőgazdasági üzemnek rugalmasságánál fogva szüksége van. Sajnos, mezőgazdasági üzemeink olyan sokféle típusú géppel vannak ellátva, hogy ezekhez mind raktáron kell tartani különböző alkatrészeket. A Nemzeti Bank revizorai viszont ezt a kérdést túlságosan mereven ítélik meg. Itt nem milliókról van szó — amire a pénzügyminiszter elvtárs utalt —, hanem mindössze ezer forintokról, amelyeknek hiánya azonban nem ezer, hanem sok tízezer forint kárt okoz a mezőgazdasági üzemben, különösen akkor, amikor a gépeknek szántóföldön kell feladataikat teljesíteniük. Ezeket a gondolatokat kívántam a mezőgazdaság vonatkozásában elmondani. A feladatok, amelyek ez évben előttünk állnak, igen izgalmasak, igen lelkesítők, ötéves tervünk teljesítése mezőgazdasági vonatkozásban — ezt határozottan mondhatjuk — ezen az éven áll vagy bukik. Ezért az összes mezőgazdasági, agrárszakemberek nevében kinyilatkoztathatom, hogy teljes szívvel, teljes tudásunkkal és teljes lelkesedéssel igyekszünk feladatunknak megfelelni, mert szép és lelkesítő az a cél, amely előttünk áll. A költségvetést Veszprém megyei képviselőtársaim és a magam nevében elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután több hozzászóló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter kíván szólni. DR. TÍMÁR MÁTYÁS pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A vita nagyon sok jó gondolatot és javaslatot vetett fel, s azt hiszem, az országgyűlés tagjai eltekintenek attól, hogy itt mindegyikre külön-külön válaszoljak. Mégis úgy gondolom, néhány kérdésre, illetve kérdéscsoportra vonatkozólag néhány mondatban le kell rögzítenem a véleményemet. Ezek főleg azok a kérdések, amelyek több felszólalásban ismétlődtek. Az ipar területén a felszólalásoknak nagyon széles skáláját hallottuk. A bányászatról, a kohászatról, a gépgyártásról, az olajbányászatról, a gáz- és a vegyiparról és egy sor más területről hangzottak el észrevételek és javaslatok a költségvetéshez, a tervhez. Egyetértek azokkal — és e tekintetben ez volt felszólalásom döntő része —, akik aláhúzták, hogy ma a terv mennyiségi feladatainak teljesítése mellett döntő feladat az úgynevezett minőségi követelmények előtérbe helyezése, a gyártmányok korszerűségének, gazdaságosságának fokozása, az új gyártmányok sokkal nagyobb segítése az eddiginél. Ügy gondolom, hogy a vezetésnek minden szinten, utasításokkal is és az anyagi érdekeltség különféle ösztönzőivel is azon kell dolgoznia, hogy a korszerűbb termékek előretörését, a minőségileg jobb, gazdaságosabb, exportképesebb termékek előretörését segítsük. Különösen fontos ez — úgy gondolom — a kohó- és gépipar, a nehézipar, az építőipar területén, de ezt a felsorolást folytatni lehetne, viszont az említettek azok az iparágak, amelyek mondjuk a leggyorsabban, a legforradalmibban változó részét teszik ki az iparnak. Helyesek azok a felvetések, s teljes mértékben egyetértek velük, amelyek kiemelték, hogy erőinket koncentráljuk a legfontosabb kérdésekre, s az ipar területén azokra a feladatokra, ahol a megfelelő feltételek rendelkezésünkre állanak. Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy ezek nemcsak anyagi feltételek, hanem szakképzettségben, tudásban, szakértelemben fennálló feltételek is, s az iparfejlesztésünkben egyik rendkívül fontos szempont az, hogy ott fejleszszünk, ott lépjünk előre, ahol ez a kutató gárda, ez a műszaki gárda, ez a szakmunkásgárda legjobban rendelkezésre áll és ne forgácsoljuk el sem a műszaki fejlesztés terén, sem a beruházások terén a rendelkezésre álló erőket. Az élesedő világpiaci verseny — amire itt szintén rámutattak néhányan — ezt feltétlenül szükségessé teszi. Tisztelt Országgyűlés! Számos hozzászólás érintette a beruházásokat, a beruházások tervezését, lebonyolítását. Bejelenthetem az országgyűlésnek, hogy az elmúlt hónapokban a párt