Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

145 Az Országgyűlés 3, ülése 1963. március 26-án, kedden 146 gálja, amelyet a termelő vállalatok termelésük értéke arányában képeznek. Ezen az összegen belül is az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedik a vegyipar és a gépipar műszaki-fejlesztési alapja. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a tudományos kutatásra fordított összegek és a műszaki-fejlesztési alap felhasználásának néhány tapasztalatáról. Az 1957. és 1961. évek között közvetlenül a költségvetésből fizetett kutatási helyeken dolgozók száma 44 százalékkal emelkedett. Ez mintegy 9 százalékos évi emelkedésnek felel meg. Az ilyen munkahelyeken dolgozók mintegy 30 000-es számának több mint a fele a műszaki tudományokkal és csaknem 20 százaléka a műszaki tudományok fejlődését közvetlenül szolgáló természettudományokkal foglalkozik. A műszaki tudományos kutatással foglalkozók száma az elmúlt időkben éves átlagban 10—12 százalékkal emelkedett. Ugyanezen időszakban növeltük az egy kutatóra eső kutatási eszközök számát is. Még sokkal nagyobb az a fejlődés, amely a műszaki-fejlesztési alap képzésében ment végbe. Ez az alap az 1959. évi első esztendőhöz képest nemcsak volumenben nőtt mintegy 50 százalékkal 1963-ig, hanem egyre jobban koncentrálódik a népgazdaság és az ipar azon ágazataira, amelyek a műszaki fejlődés szempontjából elsődlegesek. 1961-ben a műszaki-fejlesztési alap 67 százalékát a gépiparban, 12 százalékát a vegyiparban, 8 százalékát a vas-, acél- és fémgyártásban képezték, a többi ágazatra 13 százalék jutott. A helyes és a népgazdasági érdekeknek megfelelő koncentrálódási folyamatot a gépiparon belül is megfigyelhettük. Míg a gépipar átlagában a képzett műszaki-fejlesztési alap 1961-ben a termelési érték 2,43 százaléka volt, a híradástechnikai iparban 6,86 százalék, vacuumtechnikai gépek gyártásában 6,95 százalék, a műszeriparban 5,38 százalék. Ezeket azért emeltem ki, mert éppen ezek az ágazatok azok a gépiparon belül, amelyek termelésének új összetétele, fejlődése gyors ütemben változtatja meg más ágazatok fejlődési lehetőségeit. Ezeknek az ágazatoknak a részaránynövekedése a társadalmi szükségletek kielégítésében rohamosan csökkentheti az összráfordításokat. A koncentrálási folyamat a tudományos kutatás költségvetési kereteinek terén is fellelhető, a Pénzügyminisztérium határozott lépéseket tett ebben az irányban. Az évi kutatási kereteket felhasználó, a tudományos kutatást irányító é^s szervező hivatalok és főigazgatóságok számára feladatként kellene kiadni, hogy a jövőben nagyobb mértékben biztosítsák e kutatási kereteknek a távlati népgazdasági célok érdekében való felhasználását. Pártunk VIII. kongresszusa — amint ismeretes — véglegesen szakított azzal a szemlélettel, hogy gazdasági életünk fejlődését saját korábbi állapotunkhoz mérjük. Felismerve a két rendszer között folyó békés verseny gazdasági szektorában reánk eső feladatokat, azt a célt állította elénk, hogy az iparnak mindazokban az ágazataiban, amelyekben termelési lehetőségeink, tapasztalataink, tradícióink ezt lehetővé teszik, a lehető legrövidebb idő alatt érjük el a világszínvonalat. A technikai világszínvonal természetesen nem statikus állapot, és rohamos fejlődése többek között éppen azokban az előbb általam említett ágazatokban történik — a híradástechnikában, a műszeriparban, a gyógyszeriparban — amely ágazatokban a világszínvonal elérését szükségesnek tartjuk. A világszínvonal elérése egyes ágazatokban ezeknek az ágazatoknak rendkívül gyors fejlődése miatt méginkább szükségessé teszi azt, hogy a műszaki fejlesztésre rendelkezésre álló erőforrásainkat a legfontosabb területeken használjuk fel. El kell kerülnünk a jövőben az 1950 és 1960-as évek között oly jellemző tevékenységet, hogy reprodukáló munkával másutt már elért eredményeket nagy . költség- és időráfordításokkal állítottuk elő hazai „folyamatokra". Ehelyett arra kell törekednünk, hogy nagyobbrészt a baráti országoktól a KGST révén, kisebbrészt külföldi licenc-vásárlások útján szerezzük be ezeket a tudományos információkat, s azután nagy erőfeszítéseket tegyünk ezeknek a bevezetése terén. Amint említettem, a kutatási és fejlesztési tevékenységet a KGST keretében is szakosítjuk, s ezáltal a kutatási munkáknak együttes hatékonysága jelentősen növekszik. Ez az együttműködés azonban nemcsak segíti a tagországokat — és így hazánkat is —, hanem kötelez is arra, hogy a fejlesztési tevékenység terén reánk eső területeken nagy mértékben hozzájáruljunk ezekhez az eredményekhez. Tisztelt Országgyűlés! A fejlesztési tevékenység koncentrálása annál is inkább szükséges, mert annak nemcsak anyagi feltételei vannak. A kutatásra, fejlesztésre fordított összegek nagysága a népgazdaság fejlődésének arányában viszonylag gyorsan növelhető. Ahhoz azonban, hogy azt kellő hatásfokkal fel is használjuk, megfelelő személyi feltételekre, szakemberellátásra van szükség. A tudományos kutatásra, a kutatómunkára igénybevehető szellemi erők mennyisége pedig máról holnapra nem növelhető. Itt nemcsak egyetemi végzettségre, hanem hosszú gyakorlatra, tudományos ismeretekre, a kutatási készség megszerzésére van szükség. Ezen a területen mi még nem állunk jól. Az elmúlt években a műszaki kutatásban foglalkoztatottak számát viszonylag gyors ütemben kellett növelni, gyorsabb ütemben, mint amilyen ütemben az erre alkalmas emberek beértek volna. Ennek következménye, hogy a műszaki tudományok területén kutatói munkakörben foglalkoztatottak között rendelkeznek a legkevesebben tudományos fokozatokkal. 1961-ben a tudományos fokozattal rendelkezők aránya e területen az összes dolgozók 11,4 százaléka volt, ugyanabban az évben a társadalomtudományok területén ez az arány 20,7 százalék, az agrártudományok területén pedig 19,1 százalék volt. Ez a körülmény ráirányítja figyelmünket arra, az eddiginél jobban kell foglalkoznunk azzal, hogy egész népgazdaságunk és iparunk szakemberellátását hosszabb távlatokra meg kell alapoznunk. Ezt a munkát fejlesztési tevékenységünkkel összhangban, megfelelően hosszú előtartási időszükséglettel kell végezni. Hiszen, amint ma már ismeretes, legnagyobb beruházásaink