Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

Ill Az Országgyűlése, ülése1963: március 25-én, hétfőn. 112 A változtatások, amelyek a programmódosítások során történnek, részben indokoltak, ha olyan tervezett folyamatok változnak meg előnyösen, amelyek a tervezés stádiumában még nem voltak tervezhetők. A módosításokhoz, illetve a technikai elavuláshoz nagyban hozzájárul az a körülmény, hogy a beruházás elhatározásától annak jóváhagyásáig a legtöbbször annyi, vagy még több idő eltelik, mint amennyi a beruházás megvalósulásáig. Egypárszor csináltunk vizsgálatot és találtunk olyan adatokat, hogy egy beruházás elhatározásától a jóváhagyásig eltelt négy és fél esztendő, aztán öt esztendeig tartott a megvalósulás, s utána nyilvánvaló volt, hogy az elmúlt kilenc esztendő alatt a technika jócskán előrehaladt és azok a berendezések, amelyeknek létesítését kilenc évvel előbb elhatározták, ma már nem szolgálhatják maradéktalanul azt a célt, amit a népgazdaság tőlük elvár. Ez a két körülmény is alátámasztja és mutatja, milyen jelentősége van ezen tényezők kiküszöbölésének, vagy rontó hatásuk csökkentésének, annak, hogy így a beruházások előirányzatai mindenkor magasabb szinten kerültek megvalósításra, mint ahogy tervezték. Az általam említett 262 beruházás megvalósítási költsége 14,4 százalékkal volt magasabb, mint az előirányzat. Javulás látható ezen a vonalon 1958 óta, a Kódex megjelenése óta, mert az azóta indult beruházásoknál ez a túllépés 8,5 százalék, míg a Kódex megjelenése előtt indult beruházásoknál a túllépés általában 18,5 százalék. Nem közömbös tehát ilyen beruházási előirányzatok mellett, mint amilyenek az idei költségvetésünkben is szerepelnek, hogy a program elhatározása, a program jóváhagyása, a tervezés a gazdaságos megvalósítás vonatkozásában egy, kettő, három vagy tíz százalék javulást sikerül elérni, mert ebbe a sok száz millióba vagy milliárdba beleaplikáltunk minden jogos, vagy méltányos igényt. És állítom praxisból újfent, hogy helyes szervezéssel, jó organizációval még ilyen körülmények mellett is érhető el megtakarítás, csak ennek mérését kell megoldanunk. Ma az a helyzet a beruházások értékelésénél, hogy aki olcsóbban, takarékosabban valósítja meg, az nem teljesíti a tervét. Én gyakorlatból beszélek. A kokszolónál 34 millió forint megtakarításunk volt, az utolsó Martin-kemencénél 24 millió, a gáztisztítónál is megtakarítás volt, s az éves tervünket száz százalék helyett csak 89-re teljesítettük. De még így is ezt az utat kell követni, mert ez a tisztességes és ez az erkölcsös út. És aki nem áll hivatása magaslatán, az nagyon hajlamos arra, hogy a jó kép érdekében inkább szemet huny és folyjon a pénz. Tehát feltétlenül meg kell találni a módját annak, hogy a beruházások megvalósításának az értékelése elsősorban a műszaki megvalósulásból induljon ki és ne a pénzből. Tisztelt Országgyűlés! Amit eddig elmondtam, az egy célt szolgált: rámutatni a többi hozzászóló mellett arra, hogy milyen hatalmas gazdasági tartalék van még ezen a vonalon, pártunk és kormányzatunk a költségvetés készítésénél nagyon helyesen épített erre a tartalékra és a két aszályos és az árvizes esztendő után nagyon helyesen nem módosította a terveket és a költségvetés tervezetét, bízva abban, hogy ezek a rejtett tartalékok ebben az évben beállíthatók lesznek a hiányok fedezésére. Azok után, amiket elmondottam, engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy javasoljam a következőket: az Országos Tervhivatal a Pénzügyminisztérium, a Beruházási Bank és a szaktárcák bevonásával keressen megoldást arra, hogy a beruházás elhatározásától a jóváhagyásig terjedő idő ésszerű mértékig lerövidüljön. A beruházások elhatározásánál döntő módon érvényesüljenek a népgazdasági érdekek és a távlati fejlesztési feladatok. Engedjék meg, hogy itt utaljak arra, amit Gosztonyi elvtárs és Varga elvtársnő is elmondott a vidék iparosításával, az ipartelepítés kérdésével kapcsolatban. Én ezt kiegészíteném eggyel: az ipartelepítés összhangjának a biztosításával. Ezen összhang hiánya mutatkozik Dunaújvárosban. Kaptunk egy kohászati üzemet, de nincs hozzá feldolgozó ipar. Annak idején a lakásépítkezésnél az élő együttélési tényező —-ha jól emlékszem — 3,8-ben volt megállapítva, ma a feleségek, a gyermekek, főleg a nők foglalkoztatottsága ugyanolyan probléma, mint Vas vagy Zala megyében. A jövőben a telepítésnél tehát vegyük figyelembe, hogy a családtagokra is kell gondolni, és ha ez az összhang megvan, mindjárt egyszerűbbé válik a lakásprobléma is. A tervezés programozásán túl, miután az Országos Tervhivatal szabja meg a tervezési kereteket, megvizsgálandó a tervező intézetek hovatartozandóságának kérdése is. Mert az Országos Tervhivatal ugyan megadja a tervezői kereteket, de ezeket a szaktárca tölti ki, s ez a kettő nem mindig kvadrál az általános népgazdasági fejlesztés elképzeléseivel. A következő probléma a programok jóváhagyásának és átfutási idejének megrövidítése. Az általam ismert programoknál ez a határidő hat hónaptól 18 hónapig terjed, de van közte olyan is — mint például a salakgranuláló programja —, amit decemberben hagytak jóvá, 1964. január 1-től a DCM-nek már 100 000 tonna granulált salak kellene, de az IPARTERV a terveket csak 1964. június 30-ra szolgáltatja. Kérdem, hogyan lesz abból a granulálóból 1963. december 31-ig üzem? Nyilvánvalóan a tárca így programozott, mert hiszen a tervezőintézetnek egyéb természetű elfoglaltságai is vannak. Ezért volna helyesebb, ha a részprogramozás is egy kívülálló szervtől függne. Az iparfejlesztés során telepítendő üzemekről már beszéltem. A tervezői kapacitásfeszültség feloldására és a tényleges kapacitás kihasználására meg kell keresni az ösztönző bérezés vagy a premizálás módját. Ez olyan terület, amivel addig is, amíg megnyugtatóan felmérhető egy-egy tervezőintézet kapacitása, ezeken a nehézségeken — ha máshogy nem, átmenetileg — segíteni lehet. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ez után a kis tájékoztató után elmondjam, hogy a Fejér megyei képviselőcsoport megtárgyalta az 1963. évi állami költségvetést, azt részleteiben és egészében helyesnek és célravezetőnek találta s ezért a költségvetést mind a magam, mindi a Fe-