Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

93 Âz Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 94 Az egészségügyi dolgozók régi óhaja, hogy bérezés tekintetében elérjék a szakmunkások szintjét. S ha meggondoljuk, milyen értékek fordulnak meg kezükön — és itt elsősorban a beteg emberekre kell gondolnunk — akkor kívánságukat nem tekinthetjük túlzásnak. A mai nővérek többnyire érettségi után részesülnek szakképzésben, s legalább kettő, néha még több éven át tanulnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kormány számára ez nem új kérdés. A kormány ígérete elhangzott arra nézve, hogy az első alkalommal javít ezen a helyzeten. Mindenesetre az egészségügyi középkáder-létszám emelése és a magasabb szint állandóságának biztosítása minden vonatkozásban közérdek. A nővéreknél alacsonyabb képzettségű egészségügyi dolgozók alacsony bérszintje már más kérdés, nem méltányosság kérdése, mert ez okozza a folytonos munkaerővándorlást, s a megbízható munkaerők folyamatos biztosításának ismert nehézségeit. Ezen a helyzeten minél előbb változtatni kell a közegészségügy érdekében. A tudományos élet szempontjából döntő jelentősége van a VIII. pártkongresszus azon megállapításának, hogy a tudomány — termelő erő. Az egészségügy anyagi nehézségeit részben bizonyára az az elterjedt nézet is okozza, amely szerint nem vesz részt a termelésben, hanem csak fogyaszt. Legyen szabad hangsúlyoznom, hogy az egészségügyi munka és annak mind gyógyító, mind megelőző ágazata a munkából kiesett termelők újbóli munkába állításával szintén közvetlen részese a termelésnek és mondhatni, hogy magát a termelőt termeli. Összefoglalva: arra hívnám fel az Országgyűlés figyelmét, hogy az egészségügy megnövekedett feladatai indokolttá teszik az egészségügyi ráfordítások ütemének fokozását és úgy látszik, hogy az egyébként szükséges nagyobb beruházások későbbre halasztása mellett kisebb költséggel járó, közvetlen intézkedésekkel is ütőképesebbé lehetne tenni egészségügyi ellátásunkat. A műveltség terjedése nemcsak a kulturális igényeket fokozza, hanem ezek között az egészségügyieket is. Várható, hogy mezőgazdasági munkával foglalkozó népességünk egészségügyi kultúrájának növekedése oda vezet, hogy nemcsak régi, elhanyagolt bajokkal, hanem új és kevésbé súlyos panaszokkal is egyre nagyobb számban fordulnak orvoshoz. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügy munkásai többet tudnak arról, hogy mire volna szükség, mint arról, hogy mire van lehetőség. Kádár elvtárs csütörtöki kormány elnöki beszámolójából világosan kitűnt az ország politikai stabilitása és szilárd gazdasági egyensúlya. Ezt demonstrálta a széles körű amnesztia-rendelet is. Igen jóleső érzés volt hallani azt, hogy két aszályos nyár és egyéb gazdasági nehézségek ellenére micsoda hatalmas produkcióra volt képes a népgazdaság. A pénzügyminiszteri beszámolóban azt hallottuk, hogy kicsit jobb munka esetén egészen jelentős népgazdasági tartalékokkal rendelkezünk. Ezeknek ismeretében jogosnak látszik az a bizalom, hogy az egészségügy fejlődésének meggyorsítása nem távoli dolog. Ezekben igyekeztem felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét az egészségügy néhány időszerű kérdésére és kérném ezek szíves megfontolását. Azokat, akiknek alapos betekintésük van népgazdaságunk teljesítő képességébe, arra kérem, szíveskedjenek mérlegelni, nem gyorsítható-e meg az említett vonatkozásokban a fejlődés üteme. Bízva abban, hogy mindaz megtörténik, amire a körülmények lehetőséget nyújtanak, a Csongrád megyei képviselőtársaim és a magam nevében a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadom és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Kollár József képviselőtársunkat illeti a szó. KOLLÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Népköztársaságunk költségvetési tervezete pártunk VIII. kongresszusának határozatát, második ötéves tervünk eredményes végrehajtását, hazánk gazdasági erősödését, kulturális életünk további emelését, a szociális gondoskodást, békénk fenntartását tartalmazza és irányozza elő. A második ötéves tervünk eltelt két évében olyan eredményeket értünk el, amelyek lehetővé teszik a dolgozó népünk elé tűzött feladatok maradéktalan végrehajtását. Ezeken az eredményeken keresztül a hátralevő három év gazdasági sikereit biztosítottnak látom. A költségvetés szocialista termelésünk folyamatát, gazdasági és kulturális életünk állandó, fokozatos fejlődését, a reális helyzetnek megfelelően irányozta elő. A nehéziparnak, állandó beruházások mellett csaknem másfél milliárddal több bevételt kell biztosítania 1963-ban, mint amennyit 1962-ben nyújtott. Részemről megelégedéssel veszem tudomásul, hogy 982 millió forinttal csökkenti költségvetésünk a nehézipar kiadásait. Egész gazdasági életünknek, így a nehéziparnak is vannak hiányosságai, a megadott műszaki és gazdasági lehetőségek ellenére. Gépparkunk területén még rengeteg olyan gép van, amely egyáltalán nincs, vagy csak részben van kihasználva. A megadott műszaki és gazdasági lehetőségek ellenére még vannak az iparágon belül olyan vállalatok, amelyek — s ez a költségvetésből iki is tűnik — dotációra szorulnak. Az illetékes iparágaknak oda kell hatniuk, hogy gazdaságossá tegyék az ilyen vállalkozásokat, hogy legalább saját erejükből tartsák fenn magukat. Elmondhatjuk, hogy a nemzeti jövedelem döntő hányadának felhasználása a népgazdaság költségvetésében a dolgozó nép szociális és kulturális életszínvonalának emelkedését tükrözi. Így például a Művelődésügyi Minisztérium közel 400 millió forinttal, az Egészségügyi Minisztérium 300 millió forinttal, a nyugdíj és egyéb ellátások kerete több mint 500 millió forinttal kap többet, mint 1962-ben. Megítélésem szerint a Magyar Népköztársaság 1963-ra szóló költségvetési törvényjavaslata reálisan tükrözi azt a követelményt, hogy a termelés és a szükségletek összhangjának biztosításával a népgazdaság további megerősödését, fejlődését és a nemzeti jólét növelését szolgálja. Az operatív terveknek « OBSZAGGYÜLÉSI ÉRTESÍTŐ