Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-15

1025 Az Országgyűlés 15. ülése 1965. február 11-én, csütörtökön. 1026 A felsorolt eredmények nem jelentik azonban azt, hogy nincsenek súlyos problémáink, amelyek megoldásához lehetőséget kell keresni. A középiskolai beiskolázásban Hajdú-Bihar megye, de különösen Debrecen sem mentes azoktól a hibáktól, amelyek a középiskola általánossá tételének meggyorsításával kapcsolatban előfordultak. Így nálunk is a helyzet, hogy középiskoláink túl zsúfoltak, a tanítás-szervezés szinte bűvész módszereit kell alkalmazni ahhoz, hogy minden órán, minden osztály, minden tanulócsoport tanteremhez jusson. Debrecenben a tanácsi irányítás alá tartozó középiskolák 113 tanulócsoportjának 67 tanterem áll rendelkezésére. Ez pédául oda vezetett, hogy van Debrecenben olyan középiskola, ahol a díszteremben két osztályt kell egyszerre elhelyezni, amelyeket függöny választ el egymástól. Az egyiknek a színpadon, a másiknak a nézőtéren tartják az órát. Van olyan tornaterem, amelyre óránként három tanulócsoport jut. A kihasználtság fokára jellemző, hogy a tanácsi középiskolákban egyetlen olyan előadói terem sincs, amelyet rendeltetésszerűen használnának, mindegyik tantérem céljára szolgál. Nem lenne azonban igazságos azt mondani, hogy kizárólag a középiskolai létszám gyors ütemű emelkedése eredményezte ezt a helyzetet. Ehhez ugyanis döntő mértékben hozzájárult az, hogy Debrecenben a felszabadulás óta két középiskola épült, kettő viszont megszűnt. így gyakorlatilag középiskolai tanteremfejlesztés nem történt, a tanulók létszáma pedig megsokszorozódott. Ehhez a helyzethez az is hozzájárult, hogy különösen a felsőbb szerveknél eluralkodott egy olyan szemlélet, hogy Debrecen iskolaváros és meglevő adottságaival is el tudja látni a magasabb feladatokat. Nehezíti helyzetünket az is, hogy Debrecennek öt olyan középiskolája van, amely nemcsak Hajdú-Bihar megyéből, hanem az egész Tiszántúlról iskoláz be tanulókat. Mindezeket beszámítva, Hajdú-Bihar megyében az általános iskolát végzettek 33,4 százaléka kerül középiskolába, tehát az országos átlagnál majdnem 9 százalékkal kevesebb. Ez a tényszám figyelmeztető kell hogy legyen az iskolatelepítést meghatározó szerveknek, hogy a lemaradás ne növekedjék, és Debrecen is legalább azon a szinten álljon, mint az országos átlag. A fejlesztési elképzelések megvannak, de az eddigi tapasztalatok alapján félő, hogy megvalósulásuk nagyon elhúzódik és a jelenlegi elmaradás nem közeledni, hanem távolodni fog az országos átlagtól. Ennek a problémának a megoldását nem a most vitatott költségvetéstől várom, hanem szeretném felhívni az illetékes szervek figyelmét a debreceni problémákra, hogy a következő költségvetések tervezésénél ezt fokozottabban vegyék figyelembe. Az elmúlt években jelentős erőfeszítések történtek az oktatás technikai színvonalának emelésére. Vannak is ezen a téren jelentős eredmények, de vannak említésre méltó nehézségek is. Az oktatási reform tantervi utasításai életbe léptek, de a tanterv irányelvei és a gazdasági lehetőségek nem estek egybe. A középiskolákban mind a tanulók, mind a nevelők részéről nagy az érdeklődés a technikai eszközök alkalmazása iránt, a televízió, a magnetofon, a lemezjátszó iránt. Ezek az áruk azonban kereskedelmi forgalomban vásárolva nagyon drágák, iskolai célokra pedig ilyen speciális eszközök nem készülnek. Az oktatási reform irányelvei, a színvonal emelése nem engedi meg az egyébként közismert technikai cikkek használatának mellőzését, és ezzel az igénnyel számolni kell. Éppen ezért helyes lenne, ha az ipari és az oktatási szakemberek együttműködésével iskolai szemléltetésre alkalmas olcsó, de tartós technikai eszközök készülnének és ezek használatát általánossá tennék. A gyakorlati oktatás szerteágazó problémája közül csak egyet szeretnék megemlíteni, az általános iskolai I—

IV. osztályos tanulók gyakorlati oktatásának anyagi eszközökkel való ellátását. A Művelődésügyi Minisztérium utasítása ebben a vonatkozásban már megjelent, a pénzügyi előírások azonban nem gondoskodtak az anyagi feltételek biztosításáról. Most a költségvetés vitájánál szeretném aláhúzni azt, hogy iskolahálózatunk további fejlesztésénél az eddiginél jobban biztosítani kell a munkaerőgazdálkodás és az oktatásügy szoros kapcsolatát. Sok problémát okoz, hogy a középfokú oktatás fejlesztése nincs kellően összehangolva népgazdaságunk szakember-szükségletével, pedig oktatási rendszerünket fejleszteni csak a népgazdaság szakmunkaerő-szükségletének megfelelően, a népgazdaság teherbíróképességének arányában biztosított anyagi és személyi feltételek alapján lehet. Tisztelt Országgyűlés! A művelődési politika színvonalas végrehajtása az irányító szervektől,, de maguktól az intézmények vezetőitől is racionális, a takarékosság szempontjait szem előtt tartó munkát kíván. Különösen szükség van a körültekintő gazdálkodásra a beszerzések területén. A beszerzéssel foglalkozó szerveknek nagyon meg kell fontolniuk azt, hogy a rendelkezésre álló előirányzatokból azokat a szemléltető eszközöket vásárolják meg, amelyekre jelenleg a legnagyobb szükség van és ne forduljon elő olyan, hogy központi keretből az iskolák olyan drága szemléltető eszközöket kapjanak, amelyekből már több példány is van. Kívánatos lenne, ha az érdekelt minisztériumok az 1965—66-os tanévi fejlesztésekhez szükséges előirányzatokat, illetve mutatószámokat olyan időben biztosítanák, hogy kellő idő álljon rendelkezésre a szükséges hitel engedélyezésére és a vásárlások nyugodt, körültekintő lebonyolítására. Ugyancsak kérem a szakminisztériumokat,, megfelelő felmérések után tegyék lehetővé azt» hogy az ország különböző területein levő iskolák szemléltető eszközökkel és bútorokkal való ellátottsága közti különbségek szűnjenek meg. A költségvetés számadataiból még egyet szeretnék kiemelni. A benyújtott javaslat csaknem 44 millió forint összeget irányoz elő a Művelődésügyi Minisztérium nemzetközi kapcsolataira. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy vannak olyan öntevékeny jellegű, de a hivatásos együttesek művészi szintjét elérő vidéki együttesek, amelyek eddig is sokat tettek nemzetközi kapcsolataink ápolásáért. A debreceni Kodály-