Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-15
1009 Az Országgyűlés 15. ülése 1965. február 11-én, csütörtökön. 1010 szaktudást igénylő mezőgazdasági gépek kezelésének elsajátításához hosszabb időre van most már szükség. Kedves elvtársak! Azért vetettem fel ezt a néhány, de jelentős kérdést, mert ezek mielőbbi megoldása is tovább vinné termelőszövetkezeti gazdaságainkban a termelés növelését. Elmondhatom itt a tisztelt Országgyűlésnek, hogy Tolna megyei termelőszövetkezeteink fejlődése az ország többi termelőszövetkezetéhez hasonlóan jó irányban halad, mind jobbak a gazdasági eredményeink is. Mind jobban megszilárdul szövetkezeteinkben a vezetés, de komoly előrehaladás van a parasztságunk közös munkában való részvételében is. Erősödik a munkafegyelem, egyre javul a közös tulajdonhoz való viszony. Ma már a legtöbb •szövetkezeti gazda felismerte a mezőgazdasági negyüzemekben rejlő nagy lehetőségeket. Tisztában van azzal, hogy szövetkezeteink további fejlődése biztosított, hogy továbbra is számíthatnak államunk segítőkészségére. Ez a bizakodás is tanúsítja, hogy jelentősen előreléptünk az egységes paraszti osztály kialakítása terén és ahol még a természeti adottságok, vagy a vezetésben levő hiányosságok miatt nehézségeink vannak, ott mind erőteljesebben keressük megyénkben a helyes megoldást, ezeknek a hibáknak a megszüntetésére. Az 1965. évi költségvetést a magam részéről jónak találom és azt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Rameisl Ferencné képviselőtársunkat illeti a szó. RAMEISL FERENCNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az idei költségvetés adataiból és indokolásából kitűnik az a helyes törekvés, amely társadalmi szükséglet és amit a párt Központi Bizottsága meghatározott: a népgazdaság anyagi erőforrásaival való fokozott, ésszerű takarékosság társadalmi életünk minden területén. Helyesnek és szükségesnek tartom, hogy a rendelkezésünkre álló pénzösszegeket mindenekelőtt a termelés, az anyagi életfeltételek biztosítása terén használjuk fel. E fontos terület mellett ezzel együtt helyesen tükrözi az állami költségvetési előirányzat társadalmi rendünk alapvető célkitűzését: mindent az emberért. Ezt tükrözi a szociális és egészségügyi kiadások emelkedő összege, és a kulturális élet támogatására biztosított több mint 9 és félmilliárd forint. Ha szerényen is, de egészében ez emelkedést jelent a múlt évihez viszonyítva. Felszólalásomban a kulturális — népművelési — terület egy gyakorlati problémájával szeretnék foglalkozni. Évről évre szemmel láthatóan növekszik népünk kulturális igénye. Ezt a növekvő igényt a lehetőségek határán belül az állami költségvetés emelkedő összege is figyelembe veszi. Ez egyben elismerése a kulturális népművelési munka eddigi eredményeinek is. Az anyagi erőforrásainkat figyelembe véve a kulturális kiadásokon belül csökken a népművelési intézmények állami költségvetésben biztosított összege. Ugyanakkor a népművelési feladatok növekednek. Ez ellentmondásosnak látszik. De ha figyelembe vesszük azt, hogy a kulturális népművelési kiadások fedezetének csak egy része az, ami az állami költségvetésben szerepel, akkor kitűnik, hogy igen jelentős összegek állnak rendelkezésre más területeken a népművelési munkához'Ezek a pénzösszegek különböző csatornákból, különböző címeken kerülnek felhasználásra, mindenekelőtt az igazgatói alapokból, a társadalmi szervek költségvetéséből és egyéb vállalati, szövetkezeti alapokból. Baranya megyében és Pécsett az ilyen kollektív Összegek például megközelítik a 20 millió forintot. Felhasználásuk egy része a tanácsi kulturális intézményeken keresztül, más része a szakszervezeti, vállalati és termelőszövetkezeti népművelési munka során történik. Ügy vélem, az ország más megyéiben is hasonló a helyzet. Tehát vannak gazdag pénzforrások az állami költségvetésen kívül is. Megfontolandó lenne, hogyan lehetne a hatékonyság és a takarékosság elveinek érvényesítése miatt a felhasználásokat összehangolni, helyenként koncentrálni. A megnövekedett népművelési feladatok megvalósíthatóbbak lennének, ha a különböző szerveknél meglevő, gyakran célszerűtlenül elköltött anyagi erőforrásokat közvetlenebbül és koncentráltabban lehetne felhasználni. Évek óta hangzanak el biztatások és tudjuk, elviekben egyetért a Művelődésügyi Minisztérium is abban, hogy mielőbb meg kell valósítani a különböző szervek összefogásából az intézmények közös fenntartásában való együttműködést. Ilyen elvi egyetértés alapján alakul évről évre a kulturális munka egységes irányzata, csak éppen ahol végrehajtják a gyakorlatban, ott nincs megfelelő gazdasági alapja, s bizony szomorú, hogy jelentős összegek nem kerülhetnek oda, ahol azokat sokkal hasznosabban fel lehetne és fel kellene használni. Az anyagi eszközök összehangolásának szükségességét a Művelődésügyi Minisztérium korábban felismerte, s a művelődési otthonok fenntartásáról szóló 178/1960. számú rendeletében lehetővé is teszi a különböző szervek anyagi alapjainak együttes felhasználását. Ugyanakkor az érvényben levő és véleményem szerint az élet által túlhaladott pénzügyi szabályok ezt fékezik, annyira megnehezítik, hogy emiatt a támogatás szinte lehetetlen. Sajnos, az anyagi eszközök szétforgácsolása nem ritkán akadályozza nagyobb népművelési akciók, a szélesebb tömegekhez szóló korszerűbb művelődési tevékenység kibontakozását. így ezek a nem kis összegek gyakran alacsony színvonalú, nemegyszer gicscses népművelési munkára vannak alapozva. Sok esetben leszűkített, lokális érdekek szerint kerülnek felhasználásra, s ezzel a népművelésből kizárnak egyes rétegeket. Tehát a népművelési összegek felhasználása nem elég hatékony, nem elég célszerű. A népművelési intézmények anyagi támogatása, a pénzeszközök megfelelő koncentrálása terén fennálló gátló rendelkezések problémát okoznak még a tanácsok között is. Például a Mohács város tanácsa kezelésében működő városi művelődési házat a járási tanács sem támogatja, holott az a járás fele is komolyan tevékenyke-