Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

87 "Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 88 kezetek gazdasági, politikai megszilárdítását, a vezetés további javítását. Nagyon jelentős rejtett tartalékok vannak ezen a területen, s a tapasztalatunk az, hogy az eddiginél differenciáltabb munkát kell végeznünk e termelőszövetkezetek irányában; előnyben kell részesíteni őket a műszaki és az anyagi javak elosztásánál, gondosabban és elemzőbben kell az illető termelőszövetkezetek terveinek elfogadását biztosítani, valamint azt a tényt is, hogy szélesebb körben alkalmazzuk, az erősebb segítse a gyengébb mozgalmat. A napokban 11 felelős vezetővel tárgyalásokat folytattunk ebben az irányban: nagy örömmel és szívesen vállalták ezeknek a termelőszövetkezeteknek a patronálását. Bár nehézségeink vannak a mezőgazdaságban, ennek ellenére az elért eredmények azt bizonyítják, hogy szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk kiállta a próbát. A két aszályos esztendő, a kedvezőtlen téli időjárás ellenére termelőszövetkezeti mozgalmunk továbbra is pozitívan és egyenletesen fejlődik. Legyen szabad, tisztelt Országgyűlés, ennek alátámasztására egy-két példát felhőznöm. Mi ötéves népgazdasági tervünk vitájában hangsúlyoztuk, hogy a megye sajátos viszonyait figyelembe véve az országos előirányzatokat Békés megye szempontjából magasabb szinten irányoztuk elő és az ötéves terv végére a mezőgazdaság termelését 25—26 százalékkal kívánjuk növelni. Most arról szeretnék számot adni, hol tartunk e vállalásunk teljesítésében, mi a helyzet ezzel kapcsolatosan. Kukoricatermelésünket illetően megyei szinten vállaltuk, hogy az ötéves terv végére 20—22 métermázsa termést érünk el kataszteri holdanként, májusi morzsoltban. Az elmúlt gazdasági esztendőben elértük a 18,1 mázsát, vagyis az országos átlagot, sőt két járásunkban a mezőkovácsházai és az orosházi járásban és Békéscsaba városában elértük a megyei átlagot, a 20—22 métermázsát is. Ehhez mindjárt hozzátenném, nem vagyunk meggyőződve, hogy ugyanezt az eredményt tudjuk elérni ebben az esztendőben is, hiszen csaknem 50 ezer kataszteri hold területünk szántatlan és ennek többségébe tengeri fog kerülni. Sertéstenyésztésünket az ötéves terv végére 543 ezer darabban irányoztuk elő. Az elmúlt gazdasági év végén 520 ezret teljesítettünk. Áruhízottsertés felvásárlási tervünket az ötéves terv végére 350 ezerben irányoztuk elő. Teljesítettünk majdnem 240 ezer darabot. Sorolhatnám tovább a tényeket, amelyeket csupán azért tettünk szóvá, mert az a tapasztalatunk, hogy az országos, de a megyei tervek is a mezőgazdasági feladatok végrehajtása szempontjából feszítettebbek, gondosabb és körültekintőbb munkát igényelnek, ha gyakorlatilag realizálni akarjuk őket. Sok még a fel nem használt rejtett tartalék a mezőgazdaságban, amelyet a népgazdaság szolgálatába kell állítani. Messze vagyunk még attól, hogy a szocialista üzemek formáit megfelelő szocialista tartalommal is töltsük meg. Sok még a tennivaló termelőszövetkezeti tagjaink szocialista tudatának formálásában, az egységes paraszti osztály megteremtésében. Sok kívánnivaló van még mezőgazdasági területen a gazdaságos termelés kialakításában. Még jól gazdálkodó termelőszövetkezeteinkre is jellemző, hogy egy kilogramm hús, egy mázsa búza, egy liter tej előállítási költsége igen magas. E feladatok eredményesebb végrehajtása szempontjából nagyon fontosnak tartjuk a mezőgazdasági szakoktatás magasabb szintre emelését. Igaz, hogy ezzel kapcsolatosan felsőbb szerveink segítségével, támogatásával sokat tettünk, de az igények nagyok és az eddiginél is többet, magasabb színvonalú képzést követelnek meg. Megyénk területén vannak olyan termelőszövetkezeti vezetők, elnökök és agronómusok, akik például mezőgazdasági akadémiát vagy technikumot végeztek, adva van tehát az alapképzettségük ahhozj hogy magasabb szinten való képzésüket biztosítsuk, de a mezőgazdaság vezetése, irányítása, a gazdálkodás megjavítása is megköveteli, hogy ezeknek az embereknek, akiknek száma megyénkben 50 vagy 60, biztosítsuk a magasabb szintű továbbképzését. A kérdés nem egyszerű és bizonyos nehézségeket okoz. Ha mi a mezőgazdaság közvetlen irányításából kivonnánk 50 vagy 60 vezetőt, helyettük nehezen tudnánk megfelelő színvonalú kádereket találni és őket velük pótolni. Nehézség van a tekintetben is, hogy ezeknek a nappali tagozátbeli beiskolázást kellene biztosítani. Mi úgy kívánjuk ezt megoldani — mert az élet a feladatokat parancsolóan megköveteli —, hogy megyei szinten, egyetemi levelező tagozat szinten adjuk meg ezeknek a gazdasági vezetőknek a továbbképzést. Ehhez kérnŐk a Földművelésügyi Minisztérium megfelelő segítségét, támogatását, mindenekelőtt a tanári kar biztosítását. Ha már itt tartunk, megemlítenénk egy másik problémát is. Nem volna-e itt az ideje annak, hogy egy kézbe kerüljenek, egységes ellenőrzés alá vonjuk a különböző szakoktatási, művelődési intézményeket. Gondolunk itt arra a kettősségre, amely a mezőgazdasági szakiskolák és technikumok területén fennáll. Tudomásunk van róla, hogy ezzel kapcsolatosan már hosszabb idő óta vita folyik. Ügy érezzük és úgy látjuk, hogy ideje volna pontot tenni most már erre a vitára és megszüntetni ezt a kettősséget, amely sokszor gátolja az intézmények ésszerű kihasználását, a beruházások gazdaságosabb felhasználását és esetenként a tanulmányi színvonal rovására is megy. Más alkalomkor már említettük, de mivel úgy látjuk, hogy a fejlődés lassú és vontatott, ismételten szóvá kívánjuk tenni a mezőgazdasági tudományos kutatóintézetek szerepét és helyét, a tudomány és a gyakorlat egységét. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongreszszusa ezzel kapcsolatosan a következő megállapítást tette: A tudomány termelőerő. De, hogy ez nálunk valóban mikor válik termelőerővé, az véleményünk szerint attól is függ, hogy a tudományos kutatóintézetek munkáját ebből a szempontból javítanunk kell, gyorsított ütemet, tempót kell ezen a területen is diktálni. Ügy gondoljuk, hogy e területek munkájára is vonatkozik az a megállapítás: ha lehet, akkor egy kicsit még jobban. Az egyik termelőszövetkezeti elnökünk ezzel kapcsolatosan a következőket mondotta: mezőgazdasági tudományos kutatóintézetek nélkül nem tudjuk a mezőgazdasági termelést megfe-