Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-14

959 Az Országgyűlés 14. ülése meg. Ma az épületet gyakorta nem tudják rendeltetésének megfelelően hasznosítani, ugyanakkor a hitelesedékesség jelentkezik és az üzemszervezést igen nehéz feladatok elé állítja. Ilyen helyeken feltétlenül szükséges a hitelprolongálás vagy esetleg elengedés. A pénzügyi feladatok megoldásában a megyei szerveknek az eddigieknél sokkal nagyobb önállóságot kell biztosítani. A Pénzügyminisztérium, és a Nemzeti Bank jelenleg túlságosan centralizáltan intézi az ügyeket, érthető óvatosság miatt. Ha azonban a megyei szervek nagyobb önállóságot kapnának, jelentősen növekednék felelősségérzetük is. Ezért azt javasolom, hogy a termelőszövetkezetek támogatására rendelkezésre álló kereteket osszuk szét a megyék között, s ezekkel több év távlatában rendelkezhessenek. Biztos, hogy így sokkal célirányosabb lesz az összegek felhasználása, és megszűnik az a helytelen gyakorlat, hogy központi szervek foglalkoznak egy-egy szövetkezet megsegítésének kérdésével. Sok bizonytalanság, felesleges utazgatás lenne így elkerülhető, ugyanakkor a pénzügyi fegyelem — ebben bizonyos vagyok — semmit sem lazulna, és a támogatást sokkal céltudatosabban, a termelést jobban elősegítő módon használnák fel. Sok felesleges izgalmat és bizonytalanságot okozott a múlt évi, 1964-es zárszámadás végrehajtásával kapcsolatosan december végén megjelent rendelet is, amelyet később módosítottak. A rendelet alapjában helyes célt szolgál, de az ehhez hasonló intézkedéseket a tervezés időszakában célirányos tudatosítani, mert ezzel a gazdálkodás tervszerűsége biztosítható, ellenkező esetben a bizonytalanság érvényesül és nehezíti a gazdaságvezetők munkáját, mint ahogyan ez ebben az esetben is történt. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának irányításában a helyi szervek munkáját meg kell javítani. Sokkal körültekintőbben és differenciáltabban, egy-egy gazdaság helyi viszonyainak messzemenő figyelembevételével kell a teendőket meghatározni. Ez a megyei és járási irányító szervek feladata. Feltétlenül javítani kell a munkafegyelmet is. A központi, minisztériumi szervek munkáját is jobban össze kell hangolni, mint eddig. Helytelen az a gyakorlat, amely több esetben tapasztalható egyes főhatóságok állásfoglalásában. Az a nézetbeli különbség, amely jelenleg, is fennáll például az Élelmezésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium között, nagyon káros, zavarja a termelő üzemek és a felvásárló szervek munkáját, szembeállítja őket, sok kárt okoz maguknak az üzemeknek, de népgazdaságunknak is. Az eddiginél határozottabb irányú vezetésre van szükség minden szinten ahhoz, hogy a szocialista nagyüzemek továbbfejlődését, a fejlődés helyes irányát és arányát meghatározzuk. Itt félre kell tennünk a főhatóságok, az egyes megyék és járások részéről gyakran jelentkező sovinizmust. Érthetetlen például, hogy miért nem vehet át ugyanarról a zöldség- vagy paradicsomterületről friss fogyasztásra a SZÖVOSZ, vagy miért nem értékesíthet közvetlenül árut a szövetkezet, konzervipari feldolgozásra pedig az Élelmezésügyi Minisztérium. Miért kell-mindkét 165. február 10-én, szerdán. 960 célra külön-külön területre leszerződni? Mennyi gondot jelent ez az egy kérdés például a Balaton-part zöldségellátásában is! A helyes gyakorlat az lenne, hogy ha közvetlen fogyasztásra van szükség, a SZÖVOSZ, ha pedig nincs, a konzervipar vegye át, értékesítse az árut. így van ez a világon mindenütt, csak nálunk nem tudunk ebben megoldást találni. Bulgáriában például a konzervipar részben a mezőgazdasági üzemek kezelésében van decentráltan. Nálunk a Balaton térségében is mammut-konzervgyárat akarunk a közeljövőben építeni. Sorolhatnám még a példákat, amelyek a különböző szerződéses termeltetéseknél, a felvásárlásnál jelentkeznek, mind abból adódóan, hogy minden szerv egyoldalúan, csakis a maga szűk érdekét nézi, gyakorta a prémiumlehetőségek biztosítása miatt, amiből pedig a közösségre, a népgazdaságra jelentős károk származnak. Példa erre az elmúlt őszi szőlő- és borfelvásárlási hiányosság, amely elsősorban Bács megyében, de másutt is sok gondot okozott. Ezzel összefüggően a beruházási tervezés is határozatlan. Ezért javasolom a nagyon határozott állásfoglalást néhány lényeges és döntő kérdésben. A mezőgazdasági szakemberképzés feltételei nagyon sokat javultak az utóbbi években, és ez a kiképzés minőségére és mennyiségére is kedvező hatással volt. A mezőgazdasági üzemben a különböző szintű szakemberek feladata, hatásköre azonban még nincs helyére téve. Ezzel a közeljövőben alaposabban kell foglalkozni. Több termelőszövetkezeti elnök ma még féltékeny a szakemberre, nem érzi hiányát, nem adja meg a feladatának teljesítéséhez szükséges erkölcsi támogatást és megbecsülést. Ezért a szakemberek elkedvetlenednek és menekülnek az üzemből. Különösen a gyenge termelőszövetkezetek vonatkozásában van még nem általánosítható, de sajnos, gyakori panasz. A mezőgazdasági szakemberképzés feltételeit továbbra is biztosítani kell a beruházás és a korszerű felszereltség vonatkozásában, mert a nagyüzemeknek kiváló felkészültségű, lelkes szakemberekre van szükségük. összefoglalva javaslatom a következő: 1. Az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk a mezőgazdasági nagyüzemek nélkülözhetetlen technikai felszereltségére, amilyen mértékben a népgazdaság erői lehetővé teszik, mert enélkül a nagyüzemek jelentősebb fejlődése nem várható. 2. Szükséges a nagyüzemi szarvasmarha-te^ nyésztés fokozása. A baromfi- és sertésférőhelyek rovására, rovaton belüli átcsoportosítást javasolok még ez évben. Az állami támogatást a tejtermékhez kössük. 3. Történjék gondoskodás arról, hogy több műtrágya jusson a mezőgazdaságnak, jobban használjuk ki helyi lehetőségeinket. Az állami támogatást az istállótrágya kezelésétől tegyük függővé. 4. Az öntözött területek jobb üzemeléséről és a műtrágya ellátásáról gondoskodjunk. Nagyobb gondot fordítsunk a pangó vizes, károsított területek vízrendezésére. A lehetséges hitelátcsoportosítást itt javasolom. 5. A termelőszövetkezetek állami támogatási