Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-14

943 Az Országgyűlés 14. ülése 1965. február 10-én, szerdán. 944 ségének érezze, hogy az összesített termelési érték-terv teljesítése csak a részletek teljesítése esetén bírjon kellő becsülettel, elismeréssel. Véleményem szerint a terv és a költségvetés végrehajtásában két tényezőnek döntő jelentősége van. Az első és legfontosabb, hogy mindenki értse a feladatot. Nem mondhatunk le arról az igényről, hogy minden egyes vállalati igazgató, tsz-elnök, trösztigazgató, tanácsi vezető stb. értse meg az országos vezetés elgondolásának lényegét, lássa a célt és a feladatot, hogy saját hatáskörében, azzal Összhangban tudjon cselekedni. Ebben a Központi Bizottság december 10-i határozatának nyilvánosságra hozatala és a Minisztertanácsnak az ez évi tervekre és feladatokra vonatkozó határozatának megismerése óta nagyot léptünk előre. A legkülönbözőbb szinten és területen dolgozó vezetők jelentős része már ismeri a feladat lényegét és lelkesen, lelkiismeretesen tevékenykedik végrehajtásáért. Ugyanakkor azt is őszintén szóvá kell tenni, hogy még ma is akadnak vezetők, akik nem értik a feladat lényegét, nem látják ,annak célját, vagy közömbösek. Egyszóval, ma még távolról sem lehet elmondani, hogy mindenki a saját területén, saját hatáskörében törekszik lehetőségeinek kihasználására, arra, hogy a feladatot a lehető legjobban oldjuk meg. A feladatok megértése azért is nagyon lényeges, mert az élet dialektikája szerint a népgazdaság egészének fejlesztése, az elért életszínvonal megszilárdítása olyan intézkedéseket is szükségessé tett, amelyek ezzel látszólag ellentétesek. Gondolok itt például a létszámcsökkentésre. Ezen intézkedések egy része még a vezetők némelyikében is pesszimizmust váltott ki. Az intézkedések egyikét-másikát jogosan érte bírálat kiadásuk formája és módszere miatt, de világosan kell látni, hogy a pesszimizmusra nincs ok, mert a népgazdaság egészséges alapokkal rendelkezik. Igaz viszont, hogy saját hibáink számunkra is talán szokatlan intézkedések megtételének szükségességéhez vezettek, amelyek éppen a népgazdaság további fejlődését célozzák. Hiába, az élet nincs nehézségek nélkül, de nem siránkozni kell, hanem cselekedni. Nemcsak az eredményeket kell természetesnek tartani, hanem a nehézségek jelentkezésekor sem szabad kétségbe esni. Ebből adódik a másik tényező, a következetesség jelentősége, amellyel Timár elvtárs az expozéját befejezte. Az előző évek negatív irányú tapasztalatai között „előkelő" helyen szerepelt a következetesség a feladatok végrehajtásában, fent is, lent is. A minden évben meghatározott feladatok rendszeresen tartalmaztak létszám-, béralap- stb. mutatókat, voltak konkrét számai a beruházásnak, ennek ellenére a végrehajtásban torzulást is tapasztaltunk. Ebben szerintem döntő szerepet játszott a következetlenség, amely minden szinten megtalálható volt, és amelynek kedvezőtlen hatása annál nagyobb volt, minél magasabb szinten jelentkezett. Vegyünk egy példát. A létszámmal és béralappal való gazdálkodás elveiben eddig is tisztázott volt, mégis mit tapasztaltunk? A feleslegesnek bizonyult munkaerőt nem bocsátották el, nem csoportosították át azokra a területekre, ahol arra szükség lett volna. És ez nemcsak a vállalatoknál volt így. Ki tudná pontosan megmondani, hány teljesen felesleges, új vállalat jött létre azért, hogy a létszámcsökkentés során elbocsátott embereket elhelyezzék. És ki tudná. számba venni a szintén erre a célra kialakított felesleges munkaköröket? Azok a nehézségek^ amelyek az egyébként egészséges alapokon fejlődő népgazdaság területén az utóbbi években keletkeztek, nemcsak azt igénylik, hogy ez évben következetesebben és eredményesebben dolgozzunk, hanem egyúttal a jövő feladataira is ráirányítják a figyelmet. Ez évben kerül sor a harmadik ötéves terv előirányzatainak kidolgozására. Csak közbevetőleg jegyzem meg: nem volna rossz, ha a harmadik ötéves tervet úgy tudnánk kezdeni, hogy birtokunkban lenne a tervtörvény. Ennek kapcsán szeretnék az illetékesek figyelmébe ajánlani néhány gondolatot. Mi állandóan küzdünk a különböző helyeken, különböző időpontokban kialakult aránytalanságokkal. Vegyük például a termelő és az adminisztrációs létszám arányát. Célszerűnek tartanám, hogy kerüljön végre meghatározásra: a különböző munkahelyeken, adott feltételek mellett, milyeneknek kell lenni a helyes arányoknak.- Ez nemcsak azért volna szükséges,. hogy a, termelést irányító vezetők egy. adott időpontban ehhez igazodni tudjanak, hanem azért is, hogy a körülmények, a feltételek változása esetén ki lehessen alakítani a célszerű arányokat. Kutatóintézeteink munkájának értékelésével nem kívánok foglalkozni, de úgy vélem, nem lenne túlzás az a követelmény velük szemben, hogy az arányokra vonatkozó kérdésekre is adjanak választ. így el lehetne kerülni a végleteket, a nagy aránytalanságokat. Ezzel összefüggésben egy másik gondolat: szükséges volna a különböző területeken és ágazatokban az adminisztrációs tevékenység, főleg a jelentési rendszer ésszerűsítése és •— ami egyúttal csökkentéssel is járná — állandósítása. Ez lehetővé tenné e munkák gépesítését, vagyis gyorsítását is. Mi sokalljuk — és teljesen joggal — a termelési folyamatot terhelő adminisztrációs munkákat, kiadásokat. De nem volna-e ideje bátrabban előremenni e munkák gépesítésében? Szinte a nevetségességig bosszantó ellentmondás, hogy a legkorszerűbb termelési eljárásokat alkalmazó üzemekben is az adminisztrációs munkának jelentős részét primitív módszerekkel végzik. A munkatermelékenység növelésének itt is a gépesítés a fő útja. A következő gondolat: tisztázni kellene, hogy az államigazgatásban mit akarunk, létszámot csökkenteni csupán, vagy az ügyvitelt egyszerűsíteni, ésszerűsíteni és ahhoz a létszámot kialakítani. Tisztázni kellene és eldönteni, hogy milyen feladatot milyen szinten kell és lehet a legjobban elvégezni. A járási és a megyei szervek hatáskörébe ma is tömegével tartoznak olyan ügyek, amelyek a községeknek volnának leadhatók. És — óvatosan mondva — egyáltalán nem kevés azoknak az ügyeknek a száma, amelyek a minisztériumok hatáskörébe tartoznak, bár elintézhetők volnának, és talán nem is