Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-14

939 Az Országgyűlés 14. ülése SÜMEGI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Termelőszövetkezeti elnök vagyok, a termelő­szövetkezetek problémáiról kívánok szólni. A mezőgazdaság fejlesztése az egész ország közös ügye. Ezt érezni a költségvetésből is, hiszen év­ről évre a mezőgazdaságot segítő komoly össze­gekben nyilvánul meg ez a támogass. Közös célunk, hogy ezek a jelentős befektetések, ha nem is olyan hamar, mint az iparban, de minél előbb hozzák meg a maguk eredményeit. Mái' vannak előttünk kész példák. Kialakultak a köz­ponti majorok, megteremtődtek a gépparkok. A botladozások, a gyermekbetegségek eltűnnek és kialakulnak a szervezett, komoly, nagy üzemek. A szervezettség, a munkafegyelem jellemzi eze­ket az üzemeket. . \ A tagok szemlélete és felelősségérzeté is nagy változáson ment keresztül. Dolgozó pa­rasztjaink termelőszövetkezetüket a magukénak, megélhetésük alapjának tekintik. Most foly­nak a zárszámadások országszerte. Meg lehet állapítani, hogy a termelőszövetkezetekben a hangulat bizakodó. Még ott sem a csüggedés hangján beszélnek a közgyűlésen, ahol az ered­mények nem voltak olyanok, mint tervezték, ha­nem nyíltan felvetik, a tagság is, a vezetők is, hogyan kell előbbre lépni. A mezőgazdaság mindig, nehéz munkaterü­let volt. Sok rajtunk kívül álló tényező akadá­lyozza a munkát, nevezetesen az időjárás, a kü­lönféle kártevők sokasága, a talaj domborzati vi­szonyok stb. Ezeket csak részben tudjuk meg­szüntetni. De vannak olyan gátló körülmények, amelyeket mi emberek hozunk létre. Ezek meg­szüntethetők. A felelősség kérdését a gazdasá­gosság érdekében minden vonalon fel kell vetni. Kezdem a szakemberek kérdésével. Nekünk nagy szükségünk van a szakemberekre. A becsü­letesen dolgozó szakember megtalálja köztünk a számítását. Megbecsüljük őket, de ne tekintsék a mezőgazdaságot vadászterületnek, ne használ­ják ki a szakemberhiányból eredő konjunktúrát. A baj. ott van,- hogy egyesek magas javadalma­zást vesznek fel a termelőszövetkezettől és támo­gatást az államtól, de nincs mögötte lelkiismere­tes, eredményes munka. Mire begyakorolják ma­gukat, otthagyják a termelőszövetkezetet. Ne­künk olyan kultúrált szakemberek kellenek, akik sxeretik a mezőgazdaságot, jól érzik magukat köztünk és meggyökereznek a mezőgazdaságban. Szerencse, hogy ilyenek is vannak már szép számmal. Vannak furcsaságok a mezőgazdasági épít­kezések terén is. Minden esztendőben más és más típustervek jönnek ki. A mi esetünkben, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet­ben csak a szarvasmarha-tenyésztés építkezését említem. Eddig-két, 100—100 férőhelyes tehén­istállót építettünk. Mind a kettő más-más típus, más a technológiája, más a gépesítése. Távlati tervünkben egy harmadikra is szükség lesz. Fel­tételezhető, hogy ez is más típusra készül. Egy majorban, egy üzemágban három típus, három­féle gépesítés, háromféle munkaszervezés már maga zavaró körülmény. Minden százas istálló típusterve tejházzal készült. Egy majorban egy tej ház is elég, de nehéz leszakítani a^ felesleges tej házat a típustervről. 1965. február 10-én, szerdán. 940 Ha az országban utazunk akár vasúton, akár országúton, és meglátunk egy majort, messziről megállapítható, hogy az azonos hasznosítású, de más típusú építmények melyik esztendőben épültek. Tegyünk most már végre pontot a fe­lesleges, haszontalan kísérletezésekre. Ez ne­künk, termelőszövetkezeteknek nagyon sokba kerül, és rossz az erkölcsi hatása. Lóistállót a termelőszövetkezetekben nem építünk, nincs rá hitel, pedig a lóra még szük­ség van. így magunkat csapjuk be azzal, hogy a lovakat a tehén- vagy a borjúistállóban tart­juk. Szerintem ezt olcsóbban is meg lehetne ol­dani. • A takarékosság" egyik fontos tényezője a megtermelt termények megóvása. Itt a hiányos­ság főleg embereken múlik. Gabonánk túlnyomó hányadát kombájnnal takarítjuk be. A kombájn­nal aratott gabona nem raktározható, kombájn­szérűk kellenek. A Terményforgalmi Vállalat csak zökkenőkkel tudja átvenni a terményt. A Terményforgalmi részére sürgősen tárolóhelyek és nagy kapacitású meleg szárítók szükségesek.. A meleg szárítókra a kukoricafelvásárláshoz is nagy szükség van, különösen az északi megyék­ben. Felhívom a figyelmet a szálastakarmány tá­rolószínek szükségességére; Milliók mennek tönkre. Szlovákiában, de más országokban is nagy gondot fordítanak a takarmánytárolásra. A takarmányszínek megépítésével sok értékes takarmányt, sok munkaerőt takarítanak meg. Véleményem szerint erre gondolni kell. Illetékeseink a takarékosságot nem minde­nütt veszik közügynek. Például Nógrád megyé­ben van egy hideglevegős szárító típusterv, amely a célnak teljesen megfelel. A költségei 20—22 ezer forintot tesznek ki, és még sem en­gedélyezik a kivitelezését. Az országos típusterv szerint kell építeni, amelynek a költsége 40 000 forint. ítéletem szerint a takarékosság szempont­jából az a helyes, ha olcsóbban építünk, a meg­maradó pénzen pedig más, hasznos beruházást, például a hideglevegős szárító fölé tetőt készí­tünk. Takarmánykeverő üzemeink megelégedé­sünkre jól dolgoznak, igényeinket azonban nem tudják kielégíteni. Nagyok a távolságok, sok a fuvarköltség. Szaporítani kell a számukat. Itt sincs megfelelő tárolóhely. Nagyobb felelősséget kérünk a megtervezett építéshez szükséges anya­gok biztosítása terén is. Nagyon sok esetben anyaghiány következménye, hogy elhúzódik az építkezések befejezése, sokszor átmegy a követ­kező évre. Tudom, hogy az országban nemcsak mezőgazdasági építkezések vannak. Nagyok a feladatok, gyors az ütem, ez azonban nem lehet ürügy arra, hogy a minőségi követelményeket ne tartsuk meg. Különösen a tégla-, a cserép- és betonáruknál felhívom az illetékesek figyelmét, hogy itt is rendet kellene teremteni. A gépeknél sincs minden rendben. Nógrád megyében a mezőgazdaságban dolgozó erőgépek 14 típusát találjuk meg. Ezek javítása, alkat­rész ellátása nagy nehézségekbe ütközik. E cél­nak megfelelne hat-hét típusféleség is. Ezen a helyen már az elmúlt évi költségvetés tárgyalá­sakor is szóltam a géptípusok számának csök-

Next

/
Oldalképek
Tartalom