Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

869 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken , 870 már régen kint él Angliában, egy Magyarország­ról írott cikksorozatában a Western Mail című lapban figyelmeztet arra, mint negatívumra, hogy Magyarországon még mindig van politikai rendőrség. Ügy látszik, a mi hazánk az egyetlen a világon, ahol még ilyen létezik. (Derültség.) És Halász Péter szerint az Intelligence Service tag-U jai papír csónakokat eregetnek a Themsén a gyer­mekek szórakoztatására. A Neues österreich-ben Barbara Couden­hove-Kalergi megdicséri Budapestet és megálla­pítja a nőkről, hogy csinos a frizurájuk, ápoltak, de kifogásolja, hogy az üzletekben kevés a női ruha. Azt hiszem, Nagy elvtársnő örülne, ha ez tényleg így lenne. (Derültség.) A Birmingham Post arról számol be — és bevallom, ez számomra is újság volt ***-» hogy az utcán rendetlenkedő részegeket eddig Buda­pesten kórházba vitték és a derék honpolgárok ágyban párnák között aludták ki mámorukat. A részegek száma azonban annyira megnöveke­dett, hogy újabban először egy kád hidegvízbe dugják őket és csak azután alhatják ki mámo­rukat egy másik szobában. Herbert Lucht, a bonni General Anzeiger tudósítója egy Magyarországról írott hosszú cikkben megállapítja, hogy a magyaroktól már nem lehet többé elvenni a „gulyás-kommuniz­must". Hiba lenne azonban hírünket a világban csak sajtó közleményekre korlátozni. És ha az előbb idéztem az Osservatore Romanot, amely új törökvilágot emlegetett Magyarországon, hadd teszem gyorsan hozzá, hogy római nagyköve­tünk, Száll József elvtárs november 11-én foga­dást adott a vatikáni zsinaton részt vevő magyar papi küldöttség tiszteletére. Ezen részt vett Kö­nig bécsi bíboros hercegérsek és Casarolli vati­káni államtitkár is, és rajtuk kívül sok püspök jelent meg a különböző tőkés országokból, köz­tük az Egyesült Államok, Brazília, Hollandia, Nyugat-Németország és más kapitalista orszá­gok katolikus egyházának képviseletében. Humphrey amerikai szenátor tavasszal egy beszélgetés során kijelentette, hogy reméli, ja­vulni fog a viszony Magyarország és az Egye­sült Államok között. Ennek érdekében a maga részéről hajlandó mindent megtenni, ami rajta múlik, mert szeretné a két ország viszonyának normalizálását elősegíteni. Amikor a jelenlevő magyar újságíró megkérdezte őt, hogy megír­hatja-e ezt a kijelentést, akkor a szenátor igen­nel válaszolt. Nos, Humphrey szenátor azóta az Amerikai Egyesült Államok alelnöke lett, így tehát módja van az amerikai—magyar viszony javításán munkálkodni. Hallatlanul és örvendetesen megnövekedett a magyar tudomány és a kultúra tekintélye is. Óriási visszhangja volt Operaházunk skandináv túrájának, szereplésüknek az edingurghi feszti­válon, vagy Operaházunk balettjének, amely ta­valy Párizsban, mint tudják az elvtársak, első díjat nyert. Kirobbanó külföldi sikerek állnak az Állami Népi Együttes mögött is és nagyon örvendetes, hogy irodalmunk, különösen pedig — és ez nagyon érdekes — költészetünk iránt milyen nagy méretekben növekedett meg kül­földön az érdeklődés. Tisztelt Országgyűlés! Űj Magyarország ko­pogtat a külföld ajtaján. Űj szellem, új profil, a szocialista Magyarország profilja bontakozik ki és ezt a jelentkezést rokonszenvvel fogadja a nagyvilág. A régi romantikus puszta-Magyar­ország félvad cigányaival és gatyás szentimen­talizmusával már csak az öregedő kispolgárok emlékezetében él. Magyarországon liberalizálódási folyamat megy végbe. Vajon tovább tart-e Magyaror­szágon a liberalizálódás? — ez kedvenc vessző­paripája a nyugati diplomáciának és a sajtónak. Bevallom, engem sokáig bosszantott és még ma is bosszant ez a sok liberalizálódási jelző és nagy türelemmel magyarázom mindig vitapartnereim­nek, hogy amit ők liberalizálódásnak neveznek, az tulajdonképpen a szocializmus építése és eközben a szocialista humanizmus gyakorlása. Igyekeztem meggyőzni őket, hogy éppen ebbe az általuk liberalizóldásnak nevezett periódusba esik bele hazánk történetének egyik legkiemel­kedőbb fordulópontja, a mezőgazdaság szocia­lista átalakulása. De hát nehéz az embernek vi­tatkoznia olyanokkal, akik teljességgel más esz­mékkel vannak átitatva és akik máshonnan és más szemmel látják a társadalmi jelenségeket, mint mi. Az igazság azonban, tisztelt Ország­gyűlés, mindenképpen igazság marad. És ez az igazság azt mondja, hogy az a következetes, szi­lárd, becsületes és emberséges politika, amelyet a párt Központi Bizottsága 1956 decemberében fogalmazott meg, és amelyet azóta is megalku­vás nélkül gyakorol, nemcsak belföldön hozta meg a maga gyümölcsét, hanem kivívta az el­ismerést még ellenfeleink előtt is. Ennek a po­litikának köszönhető, hogy Magyarország tekin­télye ma a nagyvilágban olyan magas polcon áll, amelyre eddigelé még sohasem kerülhetett fel. Bizalommal a kormány külpolitikája iránt, Péter János klüügyminiszter elvtárs expozéját a magam részéről elfogadom és elfogadásra aján­lom. (Taps.) ELNÖK: Lehel Ferenc képviselőtársunk kí­ván szólni. LEHEL FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Nemrégiben a nyugati határszélen földrengést észleltünk. A földrengés éjszakája kinek-kinek az idegállapota szerint nyugtalan éjszakát jelentett. De nem ez volt az első földrengés, mert meg­előzte ezt egy pár nappal egy történelmi föld­rengés. Ezt a történelmi földrengést megérezte egész Magyarország. De észlelte Bécs ugyanúgy, mint a Quai D'Orsay, a Downing Street és a kontinens másik fele is. Azokban a napokban azt mondta nekem va­laki, hogy eddig olyan nyugodtan feküdtünk le. Én azt hiszem, hogy ebben az illető vallott az eddig megtett úttal kapcsolatban. És ennél jobb. jellemzést az eddig megtett úttal kapcsolatban nem is lehetne találni. Csakugyan nyugodtság volt a mi hazánkban, de ezt a nyugodtságot szé­lesebb értelemben is érthetjük. Nemzetközi vo­natkozásban diadalmaskodott a békének az ügye. Azután lassan-lassan visszaállt a nyugalom, megismertük a földrengés természetét, nyilván­37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom