Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

853 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 854 lés vitassa meg mostani ülésszakán a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységéről szóló beszámolót. A Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatai az utóbbi időben nagymértékben növekedtek, ennek következtében a nemzetközi élet terén új lehetőségek vannak előttünk. Külpolitikánk alapelveit, céljait, amelyek szerint a megnövekedett lehetőségekkel élünk, a Magyar Népköztársaság alapvető érdekei határozzák meg. Vagyis azért küzdünk, hogy a békés egymás mellett élés elvének megfelelően, kapcsolataink bővítése járuljon hozzá a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, mind itt, közvetlen közelünkben, Közép-Európában, mind szélesebb összefüggésben, és ezek a kapcsolatok segítsék elő az imperializmus agresszív szándékainak fékentartását, s teremtsenek kedvező feltételeket a szocializmus mind virágzóbb építésére hazánkban, a szocialista népek nagy családjával együttműködésben. Ezért külpolitikai tevékenységünknek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy először: erősítsük a szocialista országok összefogását; másodszor: fokozzuk a szocialista és a többi antiimperialista ország kapcsolatait és együttműködését a kolonializmus és neokolonializmus teljes felszámolásának gyorsítására; harmadszor: erősítsük a népek harcát a termonukleáris háború veszélye ellen, a nemzetközi béke megszilárdítására; negyedszer: fejlesszük kapcsolatainkat a nyugati kapitalista országokkal a békés egymás mellett élés jegyében, a kölcsönös előnyök alapján. Tisztelt Országgyűlés! Ezeket a feladatokat népünk szolgálatában ma nagyon mozgalmas nemzetközi viszonyok között töltjük be. Az erőviszonyok megváltozása, a szocialista világrendszer fejlődése, a gyarmati rendszer felbomlása, a Szovjetunió haditechnikai ereje, a békéért küzdő erők széles frontja megnövelte a szocializmus és a béke nemzetközi lehetőségeit. Viszont ezek az új lehetőségek bonyolult feladatokkal járnak együtt. Ezért a Magyar Népköztársaság külpolitikájában minden eddiginél aktívabb, céltudatosabb, kifinomultabb és körültekintőbb tevékenységre van szükség. Először a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink kérdésével foglalkozom. A tizennégy szocialista országot — a mai történelmi viszonyokat egyre inkább meghatározó szocialista világrendszert — a gazdasági, társadalmi és a marxista—leninista ideológiai rendszer azonossága, az emberiség jövőjéért vívott közös harc egymásra utalja, egybefűzi, s eme alapvető egybetartozás mellett az ellentmondások és viták ideiglenes, átmeneti tünetek. Ebben a szövetségi rendszerben különleges helye és szerepe van a szocialista országok elsőszülöttének, a Szovjetuniónak. Sok oka van ennek. A világ minden népe között a Szovjetunió népei szenvedtek, áldoztak és alkottak a legtöbbet más népek szabadságáért, felemelkedéséért, a gyarmati rendszer széteséséért, a béke megvédéséért. A Szovjetunió a fő tényező abban —• természetesen a béke köréje csoportosult nemzetközi táborával együtt — hogy a harmadik világháborút sikerült mind a mai napig elhárítani, sőt, hogy reális célkitűzés lehet a termonukleáris háború veszélyének, s ezzel együtt bármiféle világháború veszélyének végérvényes kiküszöbölése. A béke további védelme megköveteli a szocialista országoktól, a háborús veszély ellen mozgósítható minden antiimperialista erőtől a fokozott összefogást, a Szovjetunióval való együttműködést a feszültségek enyhítéséért, az imperialista agresszió veszélyeinek felszámolásáért, az általános és teljes leszerelésért. A Szovjetunióhoz fűződő testvéri, baráti, szövetségi kapcsolatainkat tehát, tisztelt Országgyűlés, nem egyszerűen szomszédságunk és két szomszédos ország közös érdekeinek sorozata határozza meg, hanem az a világpolitikai felelősség és hatékonyság is, amelyet mi a Szovjetunióban látunk. Éppen így a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa elvei és gyakorlatai sem egyszerűen e szervezetek tagországaival fűznek egybe bennünket, hanem ezeket az elveket és gyakorlati akciókat kívánjuk alkalmazni az olyan szocialista országok felé is, amelyek nem tagjai ezeknek a szervezeteknek. Ebben az évben mind kormányzati, mind pártvonatkozásban nagyon jelentős magasszintű tárgyalásokat folytattunk magyar—szovjet, magyar—bolgár, magyar—NDK, magyar—csehszlovák, magyar—jugoszláv, magyar—román, magyar—mongol viszonylatban Budapesten, magyar—lengyel viszonylatban Varsóban és legújabban magyar— szovjet viszonylatban Moszkvában is. Ezeknek a tárgyalásoknak — az időszerű nemzetközi problémák, a nemzetközi munkásmozgalom kérdései s a kétoldalú kapcsolatok általános vonatkozásai mellett — mindig témái voltak gazdasági kérdések is, egyes esetben szinte a központi témái a gazdasági együttműködés tervei voltak. Ha érthetően sok akadály ellenére is, ezeknek a terveknek a körvonalai biztatóan alakulnak. Az a meggyőződésünk, hogy nemcsak a KGST jelenlegi tagországai számára, hanem a szocialista országok egész körében a jövendő és a gyorsabb fejlődés útja a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása és ugyanakkor a tervszerűen szakosított munkamegosztásos termelési együttműködés alapjain vezet. Ennek megtanulása, gyakorlati érvényesítése időt igényel, de az idő ebbe az irányba dolgozik. Mi különösen érdekeltek vagyunk a külkereskedelem és általában, vagy még inkább a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztésében. Nálunk a nemzeti jövedelem alakulásának aránylag magas tényezője a külkereskedelem eredménye. Külkereskedelmünk főbb jellemzői pedig a következők: külkereskedelmi forgalmunk 65—70 százaléka a szocialista országok, 30—35 százaléka pedig a többi ország felé irányul. A szocialista országokkal bonyolított forgalomnak mintegy fele tartozik a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok területére. Ez év első kilenc hónapjában az importunk legnagyobb részét nyersanyag és félkészáru képezte, s ez az összimportnak 57 százaléka volt, 17 százalékkal több, mint az előző év első háromnegyedében, s ennek nagy részét éppen a Szovjetuniótól kapjuk. Az import második legnagyobb csoportját —