Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

829 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 830 a mezőgazdasághoz kapcsolódott, annak igényeit szolgálta, de e körben is elsősorban a vizek kártétele elleni védekezésre szorítkozott, és elsősorban a nagybirtokok érdekeit képviselte. A népgazdaság szocialista átalakulása azonban létrehozta az egységes, tervszerű vízgazdálkodást, amely továbbra is legfontosabb feladatai közé sorolja a mezőgazdaság belterjes fejlődésének elősegítését. A népgazdasági fejlődési arányoknak megfelelően egyre inkább előtérbe helyezi az ipari és lakótelepülési vízellátással, valamint a vizek tisztaságával kapcsolatos feladatokat. A vízigények rohamos növekedését tervszerűbb vízkészlet-gazdálkodás és takarékosság mellet is csak egyre nagyobb népgazdasági beruházásokkal lehet majd kielégíteni. Különösen vonatkozik ez a vízfelhasználás részarányát tekintve a mezőgazdasági, így elsősorban, az öntözési igények kielégítésére. Heves megyében például az egyébként is szegény felszíni vízkészletek csaknem teljes egészében le vannak kötve meglevő vízhasználatokkal, a még felhasználatlan felszín alatti vízkészletek pedig jelentéktelenek a nagyüzemi igények szempontjából. így a belterjes irányban fejlődő szövetkezeti gazdaságok öntözési igényeit már csak víztárolók építésével lehet kielégíteni. Megyénkben is elkészült a vízgazdálkodás húszéves távlati fejlesztési tervtanulmánya, melyben feltárták a vízrendezési munkákat, vízhasznosítási és tározási lehetőségeket, amelyek megvalósítása, illetve kihasználása megyénkben szükséges. A termelőszövetkezeti beruházásként megépült kis víztárolók máris bebizonyították, hogy a többoldalú hasznosítás, a belterjesség, növénykultúrák öntözése révén az építési költségek népgazdasági szinten is igen rövid idő alatt megtérülnek. A helyi víztározási lehetőségeink kihasználásával az elkövetkezendő időkben mintegy 35 000 katasztrális holddal kívánjuk a dombvidéki területeinken fejleszteni az öntözést. Megyénk legjelentősebb víztárolója a SzajlaTerpesi tározó lesz, amely 18 millió köbméter öntözővíz tarozását fogja biztosítani. A víztározók azonkívül, hogy hasznos öntözővizet biztosítanak, csökkentik az árvízveszélyt, tehát végeredményben kettős célt szolgálnak. Mielőbbi megépítésük szükséges és indokolt. A Tárna, melynek felső szakaszán ez a víztároló épülne, 1963 tavaszán olyan árvízkárokat okozottt, hogy a károk összege fedezte volna a víztárolók építési költségeit. A terpesi víztároló 10 000 katasztrális hold belterjes mezőgazdasági terület öntözését tenné lehetővé és a komplex hasznosítás révén gazdasági és kulturális vonatkozásban fordulatot hozna a megyében legmostohább természeti adottságokkal rendelkező pétervásárai járás lakosságának. Ezúton kérem tehát Heves megyei képviselőtársaim nevében is az illetékes kormányszervek vezetőit, hogy a népgazdasági erőforrások figyelembevételével újból vizsgálják felül a lehetőségeket és tegyék lehetővé a terpesi víztárolók mielőbbi megépítését. A törvény 19. §-a kapcsolatban van a halászati és a szántóföldek védelmében kiadott törvényekkel. A termelőszövetkezetek által épített víztározók a halászati törvény értelmében termesztés vízfelületnek nyilvánulnak. A földvédelmi törvény szerint ezeket ki kell vonni a mezőgazdasági művelésből. Szükségesnek tartom, hogyha a termelőszövetkezetek saját erőből építenek víztározókat, az összes fő- és mellékhasznosítás őket illesse meg. Tehát a tsz saját erőből létesített víztározói halászati szempontból nem tekinthetők természetes vizeknek. Szólni kívánok a tsz-ek, társulatok üzemen belüli vízrendezési munkáiról. Mint ismeretes, a 3004-es kormányhatározat adta lehetőségekkel élve az utóbbi években több százezer katasztrális hold mezőgazdasági terület vízrendezését oldották meg szövetek ezeteink az országban. Ezt az igen hasznos munkát jelentősen hátráltatja és nehézkessé teszi a pénzügyi finanszírozás lebonyolítása. A banki szervek például vízügyi engedélyt kérnek a hitelnyitáshoz. Szükségesnek tartom a törvénytervezet 28, §-a a) pontjára vonatkozó végrehajtási utasítás 62. §-ának kiegészítését olyképpen, hogy az egy ingatlan határán belüli kisebb vízimunka fogalmával a tsz-ek üzemen belüli vízrendezési munkái is beletartozzanak, amennyiben a vízügyi igazgatóságok a bemutatott terveket ilyen értelemben szak véleményezik. Ezzel az üzemen belüli vízrendezések többségénél a tervező szervek indokolatlan leterhelését is el lehetne kerülni. A vízügyi szolgálat munkája mellett irányítja a vízgazdálkodási társulatok munkáját is. Megyénk területén is működnek vízgazdálkodási, talajvédelmi és'törpe vízmű társulatok. Eredményes munkájuk lehetővé tette számos olyan létesítmény megépítését, illetve feladat megoldását, amelyek nem állami, hanem helyi feladatot képeznek és állami költségvetésből még hosszú évekig nem lett volna mód a megvalósításukra. Nagyon jelentős munkát kezdtek meg talajvédelmi társulataink. A köztudomásúan rendkívül erodált Tárna vízgyűjtőjére ebben az évben alakult talajvédelmi társulat. Ez célul tűzte ki, hogy a Tárna vízgyűjtő rátér a talaj védő gazdálkodásra és csökkenti az erózió kártételeit. A társulatba tömörült tsz-ek négy forint hozzájárulást fizetnek katasztrális holdanként. Ebből a vízrendezési és talajvédelmi munkálatokat kívánják elvégezni. Az erózió kártételei azonban oly nagyok, hogy ha állami támogatást nem kapnak, nem lesznek képesek feladataikat megoldani. Részben új fogalmat vezet be a vízügyi törvénytervezet 33. §-a, amely csatlakozási lehetőséget biztosít idegen vízilétesítmény megvalósításához és használatához. A törvénytervezet ezen paragrafusához nincs külön végrehajtási utasítás. Itt kellene biztosítani az ipari és városi szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának lehetőségét, ami jelentős népgazdasági hasznot eredményezhet. Heves megyében éppen az elmúlt hetekben tettünk kezdeményező lépéseket a hatvani és a selypi cukorgyárak szennyvizeinek mezőgazdasági elhelyezésével kapcsolatban, azonban a megvalósításnál komoly akadályt jelent nern35*