Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

797 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 798 hallgatni dr. Harrer Ferenc képviselőtársunknak, az építésügy veteránjának mélyen szántó hozzá­szólását, valamint az arra történt hivatkozást, hogy az új építésügyi törvény igényével a jogi és az igazgatási bizottság már évekkel ezelőtt is foglalkozott. Néhány kérdésre legyen szabad részleteseb­ben válaszolnom. Az Inokai képviselőtársam által felyetett vasútépítés miatti kisajátítással, illetve terület­igénybevétellel kapcsolatban tájékoztatom a tisz­telt Országgyűlést, hogy arra a kisajátításról készülő törvényjavaslat megfelelő szabályokat fog tartalmazni, ezért nem szükséges és nem is kívánatos az építésügyi törvényben ezt a kérdést szabályozni. Inokai elvtárs két kérésének igye­kezni fogok eleget tenni. Kovács Pál képviselőtársam a 30. §-hoz tett módosító javaslatot: hogy a „szükséghez képest" helyett „illetve" szerepeljen a szövegben. Ezt magamévá teszem és az Országgyűlésnek elfoga­dásra ajánlom. A 27. §-hoz és a 44. § 2. bekezdéséhez tett javaslatokat véleményem szerint nem szükséges az építésügyi törvényjavaslatban rögzíteni, mert ezek lényegében eljárási kérdések, a végrehaj­tási jogszabályokban a mindenkori követelmé­nyeknek megfelelően rugalmasan rendezhetők. A 39. §-sal kapcsolatban tett javaslattal ösz­szefüggésben utalok arra, hogy ilyen esetekben a használó lényegében a tulajdonost megillető jogokat élvez és a tulajdonost terhelő kötelezett­ségeket teljesít. Ebből következőleg a tulajdo­nost terhelő kötelezettségeket is teljesítenie kell. Erre figyelemmel nem javaslom a törvényjavas­lat e rendelkezésének módosítását, és kérem, hogy az elmondottakat Kovács Pál képviselő­társam is tegye magáévá. Hálára köteleznének az igen tisztelt képvi­selőtársak, ha a jövőben is rendszeresen foglal­koznának az építésügy, az építőipar problémái­val és segítenének a törvényt végrehajtani. Ké­rem, hogy válaszom után az Országgyűlés a tör­vényjavaslatot az általam is javasolt módosítás­sal fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A vita során Kovács Pál kép­viselőtársunk módosítási javaslatot terjesztett be a törvényjavaslat 30. §-ához, amellyel Traut­mann Rezső építésügyi miniszter elvtárs is egyet­ért. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e Ko­vács Pál képviselőtársunk módosító javaslatát? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom, hogy az Or­szággyűlés a törvényjavaslat 30. §-át Kovács Pál képviselőtársunk módosító javaslatával fo­gadta el. Most pedig kérdezem a tisztelt Országgyű­lést, hogy az építésügyről szóló törvényjavaslatot a megszavazott módosítással együtt elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot. Az Országgyűlés az építésügyről szóló törvényjavaslatot a 30. § módosításával együtt elfogadta. Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 15,29—15,55.) (Elnök: POLYÁK JÁNOS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Napirend szerint következik a vízügyről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter elv­társ kíván szólni. LOSONCZI PÁL földművelésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtár­sak! Gazdasági életünk fejlődése, a dolgozók anyagi és kulturális helyzetének javulása jelen­tősen megnövelte és állandóan fokozza a vízfo­gyasztást. Meglévő vízkincsünk és hasznosítható vízkészletünk nem növekszik az igények arányá­ban. Hazánk vízkészlete korlátozott, csapadék­viszonyaink eléggé szélsőségesek. A Duna-völgy térségében a környező államokhoz mérten or­szágunk és főként a Tisza völgye a helyben ke­letkező vizekben is a legkedvezőtlenebbül ellá­tott terület. Növeli nehézségeinket, hogy felszíni vízkész­letünknek 96 százaléka a szomszédos orsások te­rületéről, többnyire szennyezetten érkezik ha­zánk területére. A folyókból és kevés állóvízből származó vízkészletünk időszaki alakulása nincs összhangban az egyes meghatározott időpontok­ban felmerülő igényekkel. Ezt bizonyítja az a tény, hogy felszíni vízkészletünk a július— augusztusi időszakban a legkisebb, pedig ebben az időben a mezőgazdaság öntözővíz-, az ipar hűtővíz-igénye és a lakosság vízfogyasztása a leg­nagyobb. Vízellátási helyzetünket nem enyhíti az sem, hogy a kevés felszín alatti vízkészlet helyenkint kedvezően elégíti ki a helyi öntözővíz- és az ipari vízigényeket, a lakosság vízfogyasztását. Gyógy­és termálvizeink nagy nemzeti kincset jelente­nek és az eddiginél nagyobb megbecsülést ér­demelnek. Vízkészletünk korlátozottsága, az igények ál­landó növekedése céltudatos, tervszerű vízgaz­dálkodási munkát követel meg. A tervszerű víz­gazdálkodás kettős, de összehangoltan megol­dandó feladatot jelent. Ennek megfelelően a hasz­nosítható vízkészletet, figyelembe véve az igé­nyeket, tervszerűen és gazdaságosan kell fedezni. Meg kell védeni vízkészletünket és előrelátó in­tézkedéseket kell tennünk a hasznosítható víz­vagyon növelésére. A felszabadulás után a vízhasználók köre és igénye megnövekedett a mezőgazdaság, az ipar, a közlekedés, az energiatermelés és a lakosság vízfogyasztása terén egyaránt. A mezőgazdaság­ban a vízgazdálkodás a belvíz-, az árvízvédelem és az öntözés vonatkozásában régi hagyomá­nyokra tekint vissza. Mégis a szocialista mező­gazdaságban a víz kérdése fokozottan újszerűen vetődik fel, mint a termelés fejlesztésének nél­külözhetetlen eszköze. Az öntözés terén az elmúlt öt év alatt jelen­tősek a számszerű eredmények, hiszen az öt év 34*

Next

/
Oldalképek
Tartalom