Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-12
793 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 794széles jogkörrel ruházza fel, ezért a tanácsi építési hatóságoknak fokozottabb felelősséggel, elmélyültebb szakmái tudással, a bürokratikus vonások teljes mellőzésével kell ellátniuk feladatukat, mert bármilyen jó is a törvény, az csak akkor lesz igazán élővé, ha a gyakorlatban helyesen alkalmazzák. Igen jelentősnek tartom az építési tervezés és kivitelezés törvényi szabályozását. Lényeges előírása a javaslatnak, hogy a különböző minisztériumok, főhatóságok alá tartozó tervező és kivitelező vállalatok tevékenysége felett kizárólagosan az építésügyi miniszter gyakorolja a szakfelügyeletet. Ezáltal különböző tárcák egyetértésével lehetővé válik az egységes szakmai irányítás, az egységes tervezési és kivitelezési tevékenység biztosítása és a kellő összhang megteremtése a különböző főhatóságok alá tartozó kivitelezési és tervezési szervek között. A törvényjavaslat 41—42. §-ának indokolása a következőket rögzíti: „A javaslat számol azzal, hogy az említett tervező szervek nem képesek minden felmerülő építéstervezési igényt kielégíteni, ezért lehetővé teszi, hogy építéstervezési tevékenységet az állami szervek, illetőleg a szövetkezetek szervezetében működő tervező részlegek, továbbá a szakmai követelményeknek megfelelő, tervezési jogosultsággal rendelkező állampolgárok is gyakorolhassanak." Ügy gondolom, ismert tény, hogy az állami és szövetkezeti szervek keretében működő tervező részlegek, valamint az országos tervezői névjegyzék egyes tagjai felkészültségüknél fogva nem alkalmasak a törvény szellemének megfelelő szinten tervezőtevékenységet ellátni. Felül kell vizsgálni az említett részlegek és az országos tervezői névjegyzék tagjainak ide vonatkozó felkészültségét. Javasolom, hogy a törvényjavaslat végrehajtási utasítása tegye kötelezővé az országos tervezői névjegyzékben szereplő tervezők körzetenkénti munkaközösségbe való szervezését. Ez a szervezeti forma nemcsak a törvényjavaslat szellemének megfelelő tervezést segítené elő, de távlatban bizonyos mértékig a körzeteknek megfelelő családi lakóházak típusterveinek számát is növelhetné. A törvényjavaslat 43. §-ának indokolását igen lényegesnek tartom. Először: hogy állami hitelt csak azokra az építési beruházásokra kaphatnak, amelyek típustervek, illetve államilag ajánlott tervek alapján kerülnek megvalósításra; másodszor: mivel a típustervek adoptálása nem minden esetben jár a tervezési munka kellő csökkenésével, mert a jelenleg érvényben levő országos típustervek helyi alkalmazása az új módosító eljárások, az új szerkezetek és anyagok, a tervek oly méretű átdolgozását igényli, ami munka volumenben majdnem megegyezik az egyedi tervek készítésével —, és talán most következik a második lényeg, amikor a törvényjavaslat 43. §-ának indokolásában az alábbiakat olvashatjuk: Az építőipar fejlesztése, nagyipari jellegének fokozatos kialakítása és az építkezések számának növelése szükségessé teszi az építmények, különösen az épületek és az épületrészek, továbbá 34 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ a szerkezetek egységesítésén alapuló típustervezés fokozottabb előtérbe helyezését. Véleményem szerint ez arra enged következtetni — és remélem, hogy így is lesz —, hogy mindinkább előtérbe kerül a típusiránytervek és a szélesebb területet felölelő típusszerkezettervek készítése. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a jelenleg tárgyalt, az építésügyről szóló törvényjavaslat serkentő hatással lesz a ma még nagy nehézségekkel birkózó, de mindinkább felülkerekedő tervezési és kivitelezési tevékenységekre is. E gondolatok jegyében az építésügyről szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Valter Imre képviselőtársunkat illeti a szó. VALTER IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Eddigi jogszabályaink, miként a jelen törvényjavaslat indokolása is rámutat, nem rendezik egységesen az építésüggyel kapcsolatos szakigazgatási feladatokat. Nagyobb részben elavultak ezek a jogszabályok hiszen mások voltak azok a gazdasági és társadalmi viszonyok, amelyek között létrejöttek. Szükségessé vált tehát az építésügy egységes és átfogó, korszerű rendezése. A törvénytervezet részletesen szabályozza azokat a feladatokat, amelyek mind a központi, mind pedig a tanácsi szakigazgatási szervek hatáskörébe tartoznak. Társadalmi fejlődésünk szükségessé tette ennek a fontos törvénynek a megalkotását. A törvénytervezet második fejezet 4., 5., 6. és 7. §-a helyesen szabja meg a településhálózat rendszerének kialakítását. Az országos regionális terv az egyes területi egységek funkcióit határozza meg; de az alrégiók és ezen belül a fő falvak funkciói is gazdasági adottságaik következtében adva vannak, szerepkörük ezáltal meghatározott. Helyes, hogy a törvénytervezet biztosítani kívánja, hogy folyamatosan az alrégiókon belül a főfalvak egyszerűsített általános rendezési terve elkészüljön. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában a nagyobb falvak építési igényeit az eddigi költségrendezési irányelvek nem elégítik ki. Építési kormányzatunknak jelentős erőfeszítéseket kell tennie korszerű rendezési tervek elkészítésére, hogy fejlődésünket helyes irányba terelje. A jelen törvényjavaslat, helyesen, nagyobb jogkört állapít meg tanácsi alsóbb szerveink részére, ugyanakkor azonban kötelezővé teszi a szükséges egyeztetést, koordinálást. Külön figyelmet érdemel, hogy a törvényjavaslat külön szabályozási jogkörbe vonja az üdülőterületek, közelebbről a Balaton-part építési feladatait. Ez a speciális feladat a helyi építésügyi hatóságokra eltérő és nagyobb igényű gondot ró, de kormányzatunk felismerte ennek jellegét, a többi között ezeknek a helyi építési szerveknek létszámbővítésével. A törvényjavaslat első fejezetének 2. §-a i) pontja a fásítás és parkosítás vonalán építésügyi hatóságainkra újabb feladatokat ró. A Balaton mellett ez a fontos feladat hatványozottabban jelentkezik. Meg kell állapítanunk azonban, hogy alsóbb szakigazgatási szerveink itt nem rendelkeznek olyan szakemberekkel, akik a Balaton-part fásí-