Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

771 Az Országgyűlés 12. ülése 1964 levő lakó- és középületek egy ezreléke. A műemléki jellegű épületek száma jelenleg mintegy hatezer körüli. Az utóbbi csoportba tartozó épületek csak addig részesülnek védelemben, amíg meghagyásuk nem ütközik a rendezési munkálatokba, fenntartásuk pedig, műszaki állagukat tekintve, indokolt és gazdaságos. Egyébként a műemlékek több mint 60 százaléka korszerű rendeltetésnek megfelelően hasznosítható. A többi : rom, vár, templom, szobor. Ezek azonban — kultúrpolitikai értékük mellett — jelentős idegenforgalmi tényezők is. Tisztelt Országgyűlés! Az előadottakban igyekeztem felvázolni azokat a legfontosabb céljainkat, amelyek megvalósításához az előttünk fekvő törvényjavaslat teremti meg a szükséges jogi eszközöket és ad egyben iránymutatást a végrehajtáshoz. Elfogadása esetén a törvényjavaslatnak a gyakorlati életbe való átültetéséhez, az építéspolitika valamennyi korszerű követelményének érvényre juttatásához természetesen több rendelkezés szükséges. Ezek körültekintő előkészítése során számítunk valamennyi, az építésüevben érdekelt szerv támogatására, értékes segítségére. Különösen fontosnak tartom a tanácsi szervek bő tapasztalatokon, ismereteken nyugvó ilyen irányú közreműködését, annál is inkább, mert tanácsaink saját területükön a rendezési tervek, a telekgazdálkodás, az építésrendészet — úgy is mondhatnám: az építésügy :

— gazdái. Ezért külön is ki kell emelnem azt a lehetőséget, hogy a tanácsok illetékességi területükön építésügyi szabályokat alkothatnak, amelyek az építésügyi célkitűzések realizálása kapcsán az adott terület sajátosságait, valamint a lakosság szokásait is figyelembe tudják venni. Ezúton mondok köszönetet azért a nagyon hasznos és széles körű társadalmi segítségért, amelyet munkánk során — különösen a településfejlesztési tervek megalapozásához — kaptunk különböző társadalmi szervezeteinktől, a Hazafias Népfront kezdeményezésével és segítségével pedig a lakosságtól. Erre az aktív társadalmi segítségre és egyúttal kollektív kontrollra a törvényjavaslat legalapvetőbb célkitűzéseinek megvalósítása kapcsán a jövőben is nagymértékben számítunk. Külön szeretnék néhány szóval megemlékezni az építőiparban dolgozó fiatalokról, hiszen a KISZ-korúak a legtöbb vállalat összdolgozójának 40—50 százalékát, vagyis az erők tekintélyes hányadát képviselik. Az elmúlt évek során a munkaverseny és különösen újabban a szocialista brigádmozgalom fejlesztése terén sok értékes kezdeményezést bontakoztatott ki az építőipari ifjúság. Sok-sok új létesítmény sikeres elkészítése, bravúros megoldása az azokban részt vett fiatal műszakiak és munkások lelkes munkájának köszönhető. Biztos vagyok abban, hogy az építőipar előtt álló, a februári párthatározatban is rögzített feladatoknak a megoldásában a fiatalok — átérezve azt, hogy tulajdonképpen róluk, a jövőjükről van szó — motorjává válnak a nagyobb termelékenységért, a szilárd technológiai és munkafenovember 19-én, csütörtökön 772 gyelemért, a jobb és gyorsabb építkezésért folytatott erőfeszítéseknek. Az építésügyről szóló törvényjavaslat elfogadása és hatályba léptetése elősegíti és alátámasztja valamennyi területrendező, építéstervező, építőipari kivitelező, minden építésügyi dolgozó azon törekvését, hogy munkájával minél eredményesebben szolgálhassa az ország, a szocializmust építő társadalom, az egész nép ügyét. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nevében kérem a t. Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Bondor József képviselőtársukat, a törvényjavaslat előadóját illeti a szó. BONDOR JÓZSEF: T. Országgyűlés! Az Országgyűlés jogi, igazgatási, igazságügyi, mezőgazdasági és ipari bizottsága együttes ülésén megtárgyalta az építésügyről szóló törvényjavaslatot. Az együttes ülés megállapította, hogy a jelenleg érvényben levő törvény és egyéb jogszabályok nem tükrözik a társadalmi életünkben végbement változásokat, nem alkalmasak az építésügy bonyolult, sokrétű területének irányítására. Mint hazánkban sok minden, az építésügy is más értelmet kapott. Az elmúlt évek fejlődését hatalmas méretű építés jellemzi. Az építés szervezete a kisipari módszerekkel dolgozó kézműiparból modern eszközökkel felszerelt nagyiparrá alakult és alakul át. Az építés nem a régi, hanem új keretek között történik. Nemcsak egyszerűen új lakásokat építünk, hanem új városokat, a régi városokban sokszor sok ezer lakás bontása árán új városnegyedeket. Űj ipartelepek építése céljából nagy területeket vettünk igénybe, új utak, vasutak, csatornák szelik keresztül széltében hosszában az ország egész területét. Ezeknek az építkezéseknek a végrehajtása során számtalan városrendezési, tervezési, kisajátítási és egyéb jogi probléma merült fel, amelyeknek megoldása napról napra nagyobb nehézséget okoz a régi jogszabályok labirintusában. ' Ezért szükséges egy új, az eddigi jogszabályokat felülbíráló, összefogó törvény kibocsátása, amelynek alapján lehetőség nyílik az építésügy bonyolult, sokrétű feladatainak összehangolására és zökkenőmentes irányítására. Az új városok kialakítása, a szocialista falu formálása, az iparfejlesztési terv megköveteli -a regionális tervezést. A régi városok szabályozása, a megnövekedett forgalom, a kulturális és egészségügyi igények kielégítése pedig szükségessé teszi a korszerű városrendezési tervek elkészítését. Ezt a feladatot az 1937 : VI. sz. törvény szerint megoldani már nem lehet, de nem oldják meg ezt a kérdést a felszabadulás után született jogszabályok sem. Gondolok itt az építésügyi, városrendezési, közmunkaügyi igazgatást szabályozó 1946 : XXIV. sz. törvényre, továbbá a város- és községrendezésről szóló 1955. évi XXXIV. sz. törvényerejű rendeletre. Az új törvényjavaslat az építésügy kérdéseinek szabályozása során messzemenően figye-