Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

61 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 62 lékát, akkor összesen 97 százaléka részesül díjtalan egészségügyi ellátásban. Ez a szám nemzetközi viszonylatban valóban magasnak mondható. Az egyik oldalon tehát fennállanak a törvényben biztosított jogok és velük az igények, a másik oldalon azonban hasonló mértékben kellene érvényesülnie a magas színvonalú ellátás biztosításának, és éppen ez utóbbi követelmény hibátlan teljesítése a mi fő gondunk, mert egészségügyi intézményeink jelenlegi kapacitása, felszerelése és ezzel együtt a dolgozók létszáma elégtelen ahhoz, hogy minden körülmények között egyformán biztosítani tudjuk a magas színvonalú betegellátást. Közismert, hogy a megnövekedett igénybevétel miatt mind körzeti orvosi, mind szakorvosi rendelőink és kórházaink zsúfolva vannak, hoszszú a várakozási idő, alacsony az egy betegre jutó vizsgálati idő percátlaga és erősen megrövidült a kórházi ápolási napok átlaga is. A rendelőintézeti szakorvosok 7,3 percátlaggal dojgoznak országosan. A helyzet egy-egy szakmában különösen súlyos, így például a fővárosban a sebészeten 5,2, vidéken 6,2 perc, a szemészeten 6,4, illetőleg 6,2 perc jut egy betegre. Ez alatt az idő alatt kellene a beteg panaszait meghallgatni, őt megvizsgálni, a diagnózist elkészíteni, gyógykezelését beállítani és mindezt adminisztrálni, lehetőleg nyugodt légkörben, a sietség látszata nélkül. Természetesen az említettek csak átlagértékek és a gyakorlatban egyik esetben gyorsabban is lehet végezni és így a másik betegre több vizsgálati idő jut. De a számadatok mégis ezt mutatják. Kórházi ágyaink száma sem kielégítő. A fekvő beteg összkórházi ágyszám 10 ezer lakosra számítva eléri a 73-at, de az általános ágyszám országosan csak 47,7 és egyes megyékben még ennél is sokkal kedvezőtlenebb. A legalacsonyabb az ágyellátottság Szabolcs, Szatmár, Békés, Fejér és Sopron megyében, ahol ez a szám 48 helyett 23—28 között változik. Tisztán kell látnunk, hogy az elmaradás behozásához a jövőben gyorsabb ütemben kellene fejleszteni az egészségügyi hálózat minden részét, az alapellátástól kezdve a szakrendelésen, a kórházi ápoláson, a szakkáderek utánpótlásán túl, egészen a szocialista szellemű tudósképzésig. A szocializmus alapjainak lerakásával most már egészségügyi vonatkozásban is a felépítés korszaka kell hogy következzék, ennek további alakulását azonban lényegében népgazdaságunk fejlődése és teherbíró képessége határozza meg. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk járható egyik út a hálózat új létesítményekkel való fokozatos fejlesztése. Ez elég költséges, és mégis szembe kell nézni a problémával. A második ötéves terv is ezt jelöli meg, és ez valóban helyes, de fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy munkaterületünk minden részéről állandóan komoly jelzéseket kapunk, hogy a fejlesztés mértéke nem halad párhuzamosan és nem tud lépést tartani a fokozatosan jelentkező és növekvő igénnyel. Az a meggyőződésem, hogy az egészségügy fejlesztésének és szervezésének tervszerűen együtt kell haladnia és éppen ezért néhány, a fejlesztéssel és a szervezéssel összefüggő problémát kiemelnék. A falusi körzeti orvos munkája a jövőben az eddiginél magasabb, a terület ellátásának jobban megfelelő szakmai tudást igényel. Ezért a mostani kiképzésüket sem időben, sem tartalomban nem tartom elegendőnek. A magasabb követelmények alapján célszerű lenne a körzeti orvosok részére a körzeti szakorvosi minősítés biztosítása. Ezzel kapcsolatban ismét visszatérek a községi egészségházak, az úgynevezett községi egészségügyi centrumok létesítésének fontosságára, a falusi egészségügyi ellátás végleges formáinak kialakítására. A körzeti orvosi rendelők és várakozók a községekben még most is teljesen korszerűtlenek és annyira kicsinyek, hogy a betegek rossz időben is az udvaron várakoznak. Állami és tanácsi egyforma hozzájárulással olyan típusú egészségházak létesítése lenne célszerű, amelyekben a modern körzeti orvosi rendelő és a megfelelő, tágas váróhelyiség mellett minden egyéb egészségügyi vonatkozású intézmény és ágazat, mint a szülészet, anya- és csecsemővédő, tbc-gondozó, egészségügyi felvilágosítás és a Vöröskereszt is elhelyezést nyerne. A tanácsok mind ez ideig keveset foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Jelentőségét feltehetően nem is mérték fel és ennek tudható be, hogy a községfejlesztési alapok aránylag keveset fordítanak közegészségügyre. Igaz, hogy a kommunális beruházások bizonyos mértékben az egészségügy fejlesztését is szolgálják. Mégis kívánatos lenne, hogy ez a szemlélet megváltozzék, mert lényegében saját egészségügyi ellátásunkat nehezítik meg. A másik területen a szakrendelések további kiépítése és minőségi munkájuk fokozása annál inkább előtérbe kerül, mert a jó szakrendelési munka lényegesen csökkentené a kórházi ágyak igénybevételét. Az ágyfejlesztés és a kórházépítés vonatkozásában csak egy kérdést érintek. Határozottan állást kellene foglalni, hogy a jövőben az egyes területeken milyen kórháztípusokat tartunk a legcélszerűbbnek, mind a betegellátás, mind az összesített egészségügyi feladatok megoldásában. Olyat, amely a megelőzésen, a gyógyításon és a gondozáson kívül közegészségügyi szervezésre, középkáderek képzésére, valamint továbbképzésre is alkalmas. Az építés fontossági sorrendjében elsőrendű feladatunknak tartom a megyeszékhelyeken a megelőző, gyógyító és irányító egészségügyi centrumok teljes kiépítését. Ha a lakossághoz közelebb akarjuk vinni az egészségügyi ellátást, akkor elsősorban teljes értékű megyei kórházakat kellene létrehoznunk. Ez legyen a bázis, amelyhez fokozatosan csatolhatjuk a járási kórházakat és az egyéb egészségügyi intézményeket. És itt szerintem nagy a lemaradás. Amit a megyékről mondottam, még inkább vonatkozik Budapestre, amelynek az egészségügy irányításában messze elöl kell járnia az országban. Engedjék meg, hogy példaként felhozzam a kecskeméti megyei kórházat. Az eredetileg 180 ágyas kórházban jelenleg 557 beteget ápolnak. Az ágykihasználás a sebészeten 106, a két szülészeten 105, az urológián 123 százalék. Amíg ugyanebben a kórházban 1952-ben 9000 beteget 6 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ