Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-10
!, 689 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 690 mondanom, hogy az ellátottság mégsem kielégítő, s a legrosszabb a megye székhelyén, Nyíregyházán. Itt a felszabadulás előtt 14 melegkonyhás egység üzemelt, most négy étteremmel és két kisvendéglővel kell ellátni a megnövekedett igényeket. Az utóbbi időben több vendéglátó egységet zártak be, mert nem volt biztosítható a közegészségügyi előírás. Az ipar átszervezése, a mezőgazdaság fejlesztése, a vidék kultúrájának kialakítása megkívánná, hogy a vidéken hiányzó szakembereknek, akiknek házat nem tudunk adni, s akiknek nem nagyon van kedvük lejönni, legalább 1—2 napra szállást adhassunk, hogy megismerjék, átérezzék Szabolcs-Szatmár megye problémáit. Sajnos ott tartunk, hogy a megye kilenc szállodájából Öt mindössze néhány szobás, s kettő van olyan, amely többé-kevésbé megfelel a mai követelményeknek. Ezért is ragadtam meg ezt a kitűnő alkalmat, hogy megyénk kereskedelmi fejlesztésének legégetőbb problémáit (a harmadik ötéves terv készítését megelőzően az igen tisztelt Országgyűlés, mint a legilletékesebb fórum előtt megemlítsem. Engedjék még meg, mivel nem nagyon esett itt szó az áruellátás terén mutatkozó hiányosságokról, hogy egy-két dolgot ezzel kapcsolatban is megemlíthessek. Különösen a mezőgazdasági gépalkatrészellátás területén látunk súlyos hibákat és sokszor tapasztaljuk azt, hogy kaptunk pénzt, több gépünk van, de egy csapágy, egy szelep, egy porlasztó miatt nem tudjuk működtetni a gépet. Talán jó lenne megnézni külkereskedelmi szerveinknek a gépek behozatalánál azt, hogy hozzunk be egy géppel kevesebbet — mert belátom, hogy nincs több pénzünk —, és annak az egy gépnek az árán — a mostani tapasztalatok alapján — a legjobban elhasználódó alkatrészeket próbáljuk beszerezni, vagy szükség esetén a gyártásra gyorsabban berendezkedni, mert erről volt már szó, azonban tapasztalatunk a megyében is az, hogy nem sok jó származik a jelenlegi helyzetből. Például nincsen az eke-kapákhoz ekevas, metszőolló, permetezőgép, lapát, villa, durva vasáru, vagy örökösen visszatérő probléma a hengerelt és húzott áruk hiánya. Az abroncsvas is hiányzik például. Megyénkben körülbelül hétezer lovasfogat yan, amelyeknek karbantartásához, patkolásához nem rendelkezünk elegendő eszközzel, nincs patkóvas, patkószeg, pataráspoly, patkósarok stb. Tudják az elvtársak, ahhoz, hogy a fogat működésképes legyen, patkó kell, különösen téli időben, de nyáron sáros időben is; a szilárd burkolatú úthálózatunk bővül és ezeken lovakat patkó nélkül hajtani nem lehet. Más kérdés, hogy mi is szeretnénk a virslit, de egyelőre a gépek mellett szükség van a lovainkra is a termelő munkában. : Gyakori hiba például a szavatossági idők feltüntetésének hiánya. A legjobb szándékú boltkezelő sem tudja mindig eldönteni, hogy amikor az az áru hozzá érkezett, akkor alkalmas-e még árra, hogy tárolja, vagy visszaküldje a nagykereskedelemnek. Az árban a legjobb tudomásom szerint benne van a felirat költsége is. Szerintünk nem engedhető meg, Hogy ilyen minimális értékű munka elmulasztásával — mert gondolom, hogy az a festék, meg az a kis szerkezet, amivel rányomják a dátumot, az nem kerül 30 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉBTESlTÖ sokba — egyesek jelentős károkat okozzanak a fogyasztóknak, meg a népgazdaságnak "is, mert sajnos előfordul, hogy a felbontáskor tűnik ki, hogy a konzerv, a félkész vagy készétel nem megfelelő. Ilyenkor a szavatossági ideje már biztosan lejárt. Egyébként a kereskedelem nem tehet róla, s ki az a boltvezető, aki visszaveszi azt az árut, a felbontás után! És ki fizet erre rá? A fogyasztó. Egyéb sok jó tulajdonság mellett, arra kell törekednünk, hogy ilyenekkel ne bosszantsuk a vevőket. Nem kielégítő a kerékpáralkatrész ellátás sem Szabolcs megyében. Nálunk népi közlekedési eszköz a kerékpár, bár a gépkocsi lenne a népi közlekedési s eszköz, de itt még nem tartunk, s örülünk annak, hogy a kerékpár az és .tucatszámra van egy-egy tanyatelepülésen is. Azonban gyakori eset például az, hogy nem lehet pedált kapni, különösen jobbos pedált. A beszámoló készítése előtt meglátogattam a vegyes műszaki boltokat, s találkoztam olyannal, amely tavaly szeptemberben kapott utoljára jobbos kerékpárpedál-tengelyt. Most mit tud csinálni? Azt, hogy ha nincs tengely, akkor pedálpárt ad el. A tengely 6,40 forint, a pedálpár pedig 62,40 forint. Azt hiszem, hogy sem a népgazdaságnak, sem a fogyasztónak nem lehet érdeke, illetve nem tes? jót, hogy ilyen drága áron jut valaki egy egészen kis alkatrészhez. Nem kielégítő a kerékpártömlők végtelenítése sem. A legjobb tudomásunk szerint gyártásuk importanyagból történik. Magyarországon ugyan egy időben kísérleteztünk a gumipitypang termelésével, de nem sok sikerrel, s ilyenformán import-anyagból készítjük a kerékpártömlőket. A végtelenítés nincs tökéletesen megoldva, különösen nyáron hamar tönkre megy. Hozzáfog a vevő maga, vagy a kis falusi műszerész, vagy éppen kontár, megragasztja, s nem sikerül. Mi történik? Rövidebb lesz, még megragasztja és így biztosan tönkre megy. Ügy gondolom, hogy annak az anyagnak az árán, amit ilyen módon elpusztítottunk, vagy tönkretettünk, vagy a végtelenítés korszerűbb technológiájával üzemképes tömlőt rövidebb idő alatt és olcsóbban lehetett volna megoldani. Ügy vélem, ezekről az elvtársak is szóltak, azonban mégis szükségesnek tartottam megemlíteni, annál is inkább, mert a választóim megkértek, hogy ami itt hiányosság van, arról beszélj, s necsak a jó oldalát mutasd meg a dolognak. összefoglalva az elmondottakat: e helyről,is ázt kérjük mi, Szabolcs megyei dolgozók mind a termelő, mind a forgalmazó szervek dolgozóitól, hogy munkájukkal segítsék Szabolcs megye, s az egész ország lakosságának jobh ellátását. Mi a magunk részéről azon leszünk, hogy termeivényeinkkei segítsük tovább javítani más megyék áruellátását, dohányból, almából, burgonyából, gyógyszerekből és az összes általunk termelt termékekből. Dolgozzék mindenki úgy, hogy ' ne keserítse áruhiány, rossz minőség és goromba kiszolgálás dolgozó népünk egyébként gyorsan javuló életét. A belkereskedelmi miniszter elvtárs beszámolóját elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra aj ánlom. (Taps.) ELNÖK: Leotkay István képviselőtársunk következik szólásra.