Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

577 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 578 get teremt. Az automatizálás a gyártmányfej­lesztés, illetve a gyártássorrend tökéletesítése olyan helyzetet hoz, { hogy más munkára kell a dolgozókat irányítani. Mit csináljunk azokkal bányában megrokkant emberekkel, akiket szi­vattyúzásnál, húzatásnál és másutt könnyebb munkán alkalmaztunk, ha közben automatizá­lunk? Tehát, szociális kérdés is, politikai kérdés is előbb-utóbb a műszaki fejlesztés kérdése. Tudnék olyan példát is mondani, hogy az -epítőanyagiparban máról holnapra 36 embert fel tudnánk szabadítani, de hová tesszük, hol foglalkoztatjuk őket? Pedig jogos a kérdés fel­vetése. Az osztrák és a csehszlovák üveggyárak­ban ugyanezt a munkát kevesebb ember látja el. Beszélni szeretnék munkaerő-gazdálkodá­sunk, a munkaerő-irányítás eddigi helyzetéről. 1964 januárjában Nógrád megyében — kivéve az építőipart — mindenütt létszámfeleslegünk van. 80—200 fős létszámokat tudunk, illetve kell leépítenünk — elnézést kérek, hogy ezt a szót használom — a létszámtervnek megfelelően. Mi itt a hiba? Nem az, hogy ez előállott, hanem hogy a szükségletre a fizetési mérleg szempontjából nagyon fontos munkahelyekre nem tervemelést, kapacitáskihasználást adnak, hanem létszámot csökkentünk. Véleményem sze­rint inkább adjanak magasabb tervet, mert tar­tani fogjuk azt a termelékenységi szintet is, amit elértünk és népgazdasági haszon is szár­mazik ebből. Szó volt itt a vidék iparosításáról. Ebben.azt az utat kell járni, amit Friss elvtárs előadói beszédében említett, és nem azt, ami most kezd kirajzolódni: Budapest körül egy gyűrű keletke­zik — Vác, Székesfehérvár, Dunaújváros, Kecs­kemét, Jászberény, Gyöngyös. Ami ezen a körön túl van, nem nagy a mozgás. Azt mondhatom, ne féljenek a vidék iparo­sításától. A Kőbányai Porcelánárugyár balassa­gyarmati telephelyén a felvett munkásnők egy hónap után elérték azt a termelékenységi szin­tet, amit az anyaüzemben. Még valamit szeretnék mondani az irányí­tással kapcsolatosan, talán azért, mert fejlődé­sünk sajátosabb az országosnál. Azt kérem a kohó- és gépipari miniszter elvtárstól, építésügyi miniszter elvtárstól, hogy olyan határozottan és olyan eredményesen intézkedjenek a megye ipa­rában tervezett rekonstrukciók és új beruházá­sok eldöntésénél, mint a nehézipari miniszter •elvtárs tette. Amikor ő látta, hogy a bányagép­gyárban milyen lehetőségek vannak, minden to­vábbi nélkül intézkedett, döntött, hogy ezt a gyárat fejleszteni kell. Azt kérem a kohó- és gépipari miniszter elvtárstól, hogy a hideghen­germű második lépcsőjét minél előbb kezdjük meg, mert minden forint befektetés ellenében ugyanazon évben már négy forintot hozunk. De ezt kell tennünk véleményem szerint a vas­huzalmű megépítésénél is és még jobban ké­rem a Tűzhelygyár rekonstrukcióját, amiről az előző ülésszakon már annyi szó esett. Részünk­ről minden feltétel megvan ahhoz, hogy új, kor­szerű hőleadásban és formájában világszínvona­lon álló gáztűzhelyekkel jelentkezzünk. Kérjük, hogy gyorsítsák meg az új tűzhelygyári rekonst­rukciót, mert azzal importot küszöbölünk ki, és talán még exportálni is tudunk. Az építésügyi miniszter elvtárstól azt ké­rem — éppen Orosháza belépése miatt —, hogy a finomcsiszolt áruk háromszorosra' növekedé­séhez a szükséges dolgokat biztosítsák. Az irányítás javítása megköveteli, hogy ha­táskört adjanak a megyei tanácsok munkaerő­gazdálkodási osztályának. Elnézést kérek, de ezek a szervek most csak kiközvetítenek, nyilván­tartásba vesznek, ha van igény azt mondják: tessék, válasszatok. Azért mondom, hogy. „tes­sék, válasszatok", mert a minisztériumi ipar nem köteles elfogadni a kiközvetített munka­erőt, neki viszont joga van a kapunál jelentke­zőt kérni, azt felvenni. Nincs joga a megyei ta­nács /munkaerőgazdálkodási osztályának ahhoz, hogy egyébként 20 üres munkahelyre azt mond­hassa: kapsz 10 nőt és 10 férfit. Kérem, hogy ezt feltétlenül rendezzük, mert ez- egyik nagy tartalékunk. Nem beszélek arról, hogy azok, akik a megyei tanács munkaerőgazdálkodási osztályához jutnak, rendszerint rendkívül súlyos szociális, esetleg megélhetési gondokkal küzde­nek. Sok példát tudnék felsorolni, tisztelt kép­viselőtársak, amikor eljönnek hozzánk panasz­napra egyedül álló nők, vagy a férjük által ott­hagyott gyerekes anyák, és nem tudjuk mun­kába állítani őket. De ha összeköttetés van, ak­kor a munkaerőgazdálkodási osztály nélkül fel­vesznek olyanokat, akik nem is rászorulók. Ké­rem, hogy feltétlenül és gyorsan rendezze ezt a kormány. Tovább megyek e kérdésben. A vállalatok munkaerőgazdálkodása ne csak felvételből és el­bocsátásból álljon, hanem neveljen és törődjön többet az emberekkel. Kónyi elvtárs helyesen mondotta, hogy enélkül gyakran bekövetkezik a fluktuálás, csalogatás stb. Tavaly az építőipar­ban nálunk 260 fő állandó hiány volt, és a fel­vett 600 egynéhány esetből 550 kilépés volt. De ezt elősegítjük mi azzal is, hogy az újságban kö­zölt hirdetésekkel szinte paradicsomi állapotokat vázolunk. Volt esetem, amikor a Salgótarjáni Acélgyár hideghengerművében mondták a mun­kások, én ezt kapom szakmunkás létemre, ugyan­ezzel a munkával Csepelen a segédmunkás töb­bet keres. Egy nagy tartalékról, a nők munkába állítá­sáról szeretnék még valamit mondani. Itt is szemléletváltozás szükséges, gazdasági vezetőink egy része nem szívesen fogadja a női munka­erőt, mert azzal több probléma van. A Salgótar­jáni Üveggyár csiszoldájában 2—3 nő dolgozik, az Ajkai Üveggyár csiszoldájában a dol­gozók egyharmada nő. Nálunk azt mondják, ez a munka ártalmas, a női mellnek, rontja a női szépséget és így tovább. Sajnos ezekből kifolyó­lag egyes foglalkozási ágakból eltűntek a nők. Van ebben jó is. Az hogy női traktoros nincs, a bányából kijöttek ez helyes, ezt a jövőben se csináljuk. De tudok és fel is fogok néhány pél­dát sorolni, ahol nagyszerűen megállják a nők a helyüket. Nagyon örültünk annak, hogy a Tűz­helygyári és az üveggyári nőbizóttság végigment a gyár vezetőségével a műhelyeken és az egyik helyen 60, a másik helyen 200 munkahelyet ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom