Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-8
553 . Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 554 is fokozottabban kellene figyelembe venni az egészségügyi szakkáderek lakásigényét, mert az egészségügyi hálózat fejlesztéséhez szakszemélyzet irányítása ennek hiányában lehetetlenné válik. Jól illusztrálja ezt az a probléma, amelynek jelentkezése előre várható, amelyre az Egészségügyi Minisztériumnak jól fel kell készülnie. A következő években mind nagyobb számú fiatal fogorvost fognak egyetemeink kibocsátani. Az eddigi tapasztalat azonban arra figyelmeztet, hogy az egészségügyi kormányzatnak már most gondoskodnia kell, hogy ezek a fiatal orvosok vidéken — mert hiszen elsősorban ott van rájuk szükség — letelepedhessenek. Ennek elsőrendű feltétele, hogy kellő számú lakás álljon rendelkezésre, de nem ez az egyetlen feltétel. Ugyanilyen fontos, vagy talán még fontosabb, hogy minden tényező, elsősorban a tanácsok, igényeljék ezeket a fogorvosokat és minden, így erkölcsi tekintetben is, támogatást nyújtsanak; hassanak oda, hogy az-új fiatal fogorvosokban ne konkurrenciát, hanem segítséget lássanak. A költségvetés keretén belül nagyban növelhetjük a lehetőségeket a megfelelő tényezők jól átgondolt és szervezett együttműködésének biztosításával. Szeretném itt felhívni az Országos Tervhivatal és • az Egészségügyi Minisztérium figyelmét gyógyvizeink felhasználásának kérdésére, amelylyel orvosaink, geológusaink, mérnökeink, közgazdászaink, közigazgatási embereink élénken foglalkoznak, és ezek részvételével a Hazafias Népfront Országos Tanácsa „Balneológiai Bizottság"-ot hívott létre, miután e kérdésnek ma nincs összefogó szerve. Helyes lenne, ha e kérdést az Egészségügyi Minisztérium kézbe venné. Ma, amikor az .ivóvíz kérdése világprobléma, hiba volna, ha azt a nagy lehetőséget, amelyet Budapest gyógyvizei ésszerű kihasználás esetén nyújthatnának, nem használnánk ki. Jelenleg a kincseket érő források vízbősége és gyógyértéke nagy veszélyben van, és fokozatosan romlik. Az egészségügyi helyzet javulása pedig, mint látjuk, nem egyetlen szerv feladata, hanem csakis jó együttműködés alapján realizálható. E tekintetben a költségvetés által nyújtott kereteken belül még nagyon sok lehetőség van. Ezekkei a lehetőségekkel felelősségteljesen élnünk is kell. Az 1964-es költségvetést a budapesti képviselőcsoport és a magam nevében elfogadom és elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Sümegi János képviselőtársunkat illeti a szó. SÜMEGI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Országunkban nagy figyelemmel kísérik a mezőgazdaság fejlődését nemcsak a mezőgazdasági dolgozók, hanem más dolgozók is, úgy falun, mint városon. Ezt az országgyűlésben is tapasztalhattuk. Kialakult egy olyan szemlélet, ahhoz, hogy országunkban az életszínvonal igazán magasra emelkedjék, a mezőgazdaságot fel kell emelni arra a szintre, amely képes lesz azokat a nagy feladatokat megoldani, amelyekre hivatva van. Nevezetesen az ország dolgozóinak kenyeret adni, az ipart nyersanyaggal ellátni, azonkívül exportkötelezettségeinknek is eleget tenni. A cél az, hogy minél többet adjunk. És vannak is szép eredmények. Arról szeretnék egy pár gondolatot felvetni, hogyan lehetne még nagyobb terméseredményeket elérni. A pénzügyminiszter elvtárs tegnap említette, hogy talajvédelemre már több megyében nagy beruházásokat hajtanak végre. Nógrád megyét nem említette. Nagyon szerényen — nem a legjobb sorban — kívánkozok bejelentkezni akkor, amikor azt mondom, hogy Nógrád megye is olyan terület, ahol a mezőgazdasági művelés alá vont földek 92 százaléka erodált, vagyis talajpusztulásnak van kitéve. Ezek a területek csak nagy nehézségek árán művelhetők meg. Nagyobb a géprongálódás és nagyobb a traktorosok számára az életveszély. A múlt évben a termelőszövetkezetekben például 478 baleset volt és 11 esetben fordult elő a traktorosoknál halálos felborulás. Ez olyan nagy szám, amin érdemes elgondolkozni. Véleményem szerint meg kellene vizsgálni ezeket a területeket, hogy hol gazdaságos ezeken a lejtős területeken gazdálkodni és ahol nem gazdaságos, ott más üzemágat kellene bevezetni. Gondolok itt bizonyos gyümölcsféleségek termesztésére, legelőre, de szóba jöhet végső esetben erdősítés is. A talajpusztulásnak egy másik problémája a víztelenítés. Ehhez kormányzatunk jelentős támogatást ad a 3004/5/6-os rendelet értelmében. De csak elvileg. Gyakorlatilag másképpen néz ki, akadozik a dolog. Ugyanis nagyon helyesen, a víztelenítés tervezéshez van kötve. A baj ott van, hogy nincs aki a tervezést megcsinálja és az elvégzett munkát ellenőrizze, hogy ezáltal a termelőszövetkezetek a támogatást megkaphatnák.. Megtörtént olyan eset is, hogy a szomszédos tsz magánúton terveztette meg a víztelenítést, de a Vízügyi Igazgatóság nem hagyta jóvá. Megítélésem szerint itt gyorsan kellene valamit tenni. De ha talajvédelemről beszélünk, a víztele- ; nítés után mindjárt ott kell lennie az öntözés kérdésének is, hogy a helyrehozott talajon a termésfokozó öntözés hatásosabb legyen. Nógrád megyében erre kevés lehetőség van. Ami termelőszövetkezetünk is több csőkutas fúrást végeztetett a VIKUTI-val, eredmény nélkül. Gondolom, hogy más utat kellene itt járni. Megyénk természetes, völgyeiben és a bővizű patakjaink medrében víztárolók létesítésére nagy lehetőség volna. És ha ezt megvalósítanánk, akkor a vízgyűjtőket, víztárolókat többfeleképpen fel lehetne használni; nevezetesen a vizével öntözni, a vízben halat tenyészteni, a víz tetején pedig víziszárnyasok tenyésztésére is lehetőség volna. Földművelésügyi kormányzatunk felfigyelt adottságainkra és bár a pénzügyminiszter elvtárs nem jelentette be, hogy Nógrád megyében is vannak már ilyen munkálatok, 1964-re 19 millió forintot terveztek beruházásként talajvédelemre, talajjavításra. Ebből 11 millió az állami dotáció. Háromezer katasztrális holdon komplex talajvédelmet és talajjavítást hajtanak végre. Emellett mi, megyeiek sem vagyunk tétlenek. Már az ősszel több mint húszezer katasztrális holdon vízszintes, rétegvonalas szántást hajtottunk végre, ez is egyik formája a lejtős terű- '
