Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

501 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 502 a betegeket, a munkanélkülieket és iskolásgye­rekeket. Amíg a költségvetés nagyobb részét fegyverek gyártására fordítják — aligha. Tisztelt Országgyűlés! A mi idei költségvetésünk javítja a megnö­vekedett egészségügyi és szociális igények ellátá­sát és tovább növeli az amúgy se rossz iskoláz­tatási lehetőségeinket. Nemrégiben volt két éve annak, hogy az Or­szággyűlés elfogadta az új iskolatörvényt, amely­nek megvalósítása folyamatosan halad előre. Is­kolapolitikánk változatlanul àzt a célt szolgálja, hogy minden gyerek elvégezze az általános isko­lát, s minél többen tanuljanak tovább középisko­lákban, főiskolákon és egyetemeken. Különösen szembeötlő az a nagy fejlődés, amelyet az utóbbi néhány évben a középfokú iskoláztatásban elér­tünk. Míg például az 1960—6 l-es tanévben — öt­éves tervünk első esztendejében — 155 ezren ta­nultak középiskolában, ebben a tanévben már 210 000 a nappali tagozaton tanuló középiskolá­sok száma. Ez is azt mutatja, hogy lassan, de biz­tosan megérlelődnek a feltételek ahhoz, hogy ál­talánossá tegyük a középiskolát. Az iskolareform központi gondolata a mun­kára nevelés, a munkaoktatás bevezetése az is­kolákba, az egész társadalom osztatlan elismeré-: sével találkozott. A középfokú szocialista mun­kaiskola alapvető típusának a szakközépiskolát tekintjük és ezt tartjuk a jövő általánossá váló középiskolájának. Jelenleg azonban még jóval kevesebb szakközépiskolánk van, mint ameny­nyit a társadalom máris igényel. A szakközépis­kolák létrehozására több gondot kell fordítani. ( Különösen fontosnak tartjuk a mezőgazda­sági szakközépiskolák felállítását, mert mező­gazdaságunk erősödő gépesítése, kemizálása, elektrifikálása, a belterjesség fejlődése, a nagy­arányú szőlő- és gyümölcstelepítések, a nagy-* üzemi baromfinevelés, az intenzív állattartás a művelt mezőgazdasági szakmunkások tíz- és százezreit követeli meg. Az idei tanévben az összes egyetemeken és főiskolákon új felvételi rendszer alapján válo­gatták ki az első évfolyamok hallgatóit. Amikor pártunk VIII. kongresszusán elhatároztuk, hogy a közép- és főiskolai felvételeknél megszüntetjük á jelentkezők szociális származásbeli megkülön­böztetését, abból indultunk ki, hogy a szocialista forradalom sikerei nyomán társadalmunk osz­tályviszonyai olyan gyökeresen megváltoztak, hogy az emberek megítélésében már nem a szo­ciális származás a perdöntő, hanem a szocializ­mus iránti hűségük, végzett munkájuk, tehetsé­gük és rátermettségük. Sokan azt hitték, hogy ez a döntés veszélyes, háttérbe szorítja a munkás-paraszt fiatalokat az egyetemeken és főiskolákon. Nos hát mit mutat­nak a tények? Az idei tanévben nem volt semmi­féle előírás arra, hogy az első évfolyamok hall­gatóinak hány százaléka legyen munkás vagy pa­raszt származású. Csak azt kértük, olyanokat ve­gyenek fel, akik a szocialista társadalmi rend hí­vei és rátermettek a választott szakma elsajátítá­sára. Az idei tanévre az egyetemek és az egye­temi jellegű főiskolák nappali tagozatára mint­egy 14 000 hallgatót vettek fel. Negyvennégy szá­zalékuk fizikai munkát végző szülők gyermeke. Ez azt igazolja, hogy a munkásosztály és a pa­rasztság gyermekei jórészt leküzdötték azt a mű­veltségbeli hátrányt, amely az értelmiségi, kis­polgári és más foglalkozású szülők gyermekeivel szemben korábban megvolt. S ahol még ilyen jelenség mutatkozik, ott a társadalmi szervek, a pártszervezetek és elsősorban a pedagógusok kö­telessége, hogy segítsenek azt megszüntetni. Tisztelt Országgyűlés! Államunk változatla­nul nagy gondot fordít a jól felkészült kommu­nista szemléletű szakemberek képzésére. Egyete­mi és főiskolai oktatásunk gyorsan fejlődik. Az idén folytatjuk a Budapesti Műszaki Egyetem bővítését, tovább építjük a veszprémi műegyete­met, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, új épü­letrészekkel gyarapodik a szegedi József Attila Tudományegyetem. Alig van az országban egye­tem vagy főiskola, ahol valamilyen beruházási jellegű építkezést ne folytatnának. Az idén meg­kezdik a győri Építőipari Műszaki Egyetem ter­vezését. A szakemberek képzésében már túlhaladtuk a legtöbb fejlett tőkés országot, elértük a világ­színvonalat. Nálunk ezer lakosra nyolc egyetemi hallgató jut, s ez azt jelenti, hogy hazánk a nem­zetközi összehasonlításban az első öt ország kö­zött foglal helyet. Erre büszkék vagyunk. Az a tény, hogy mi több szakembert képezünk ki a termelés területén is, annak biztosítékát hordoz­za magában, hogy a jövőben elérjük és túlhalad­juk a fejlett tőkés országokat. Szóvá kell azonban itt tennem, hogy nem elég a szakembert gondos oktató-nevelő munká­val és nagy költséggel kiképezni. Ahhoz is érteni kell, hogy azután munkájához megfelelő körül­ményeket teremtsünk, s lehetőséget adjunk arra, hogy szakmai tudását a termelésben a legered­ményesebben gyümölcsöztethesse. Sajnos, ezen a téren még sok hibába ütközünk. Nálunk gyak­ran a termeléstől távol eső irodába dugják és képzettségüknél alacsonyabb szintű munkával, adminisztrálgatással bízzák meg a mérnököt, a közgazdászt. Az is előfordul, hogy egyetemi vég­zettségű embert alkalmaznak olyan munkakör­ben, ahol technikusra is rábízhatnák a teendő­ket. Az a fölény, amelyet a tőkés országok fölött a szakemberképzésben kivívtunk és kivívunk, akkor lesz még nagyobb hatóerő a két rendszer békés gazdasági versenyében, ha a szakembere­ket a termelésben, a termelés irányításában, a műszaki fejlesztésben, a kutatásban, a kísérlete­zésben — mindenütt a szakképzettségüknek és rátermettségüknek legjobban megfelelő munka­körben foglalkoztatjuk. Tisztelt Országgyűlés! A tavalyihoz viszo­nyítva növekedett költségvetésünknek az az ösz­szege is, amelyet Népköztársaságunk külpolitikai feladatainak ellátására fordítunk. Ez az indokolt növekedés abból ered, -hogy tovább bővültek ha­zánk kapcsolatai a világ országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb országgal létesítet­tünk diplomáciai kapcsolatot, s ezzel ma már a világ 60 államával állunk diplomáciai kapcsolat­ban. Mintegy 100 országgal rendszeresen keres­kedünk. Szilárd belső helyzetünk, a békés egymás mellet élés elveit megvalósító aktív külpóliti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom