Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

469 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 470 Ha figyelembe vesszük a gépek, különösen a traktormunkák önköltségét, egy katasztrális holdat véve alapul, a hegyvidéki termelőszövetkezetekben az egy katasztrális holdra ráfordított traktor önköltsége 150—160 forint. Ha a síkvidéki tsz-eket nézzük, egy traktornak az egy holdra eső önköltsége nem haladja meg a 80— 90 forintot. Vagy ha vesszük a síkvidéki területek vetőgéppel való vetését, ez annyit jelent, hogy a sík vidéken egy katasztrális hold búza vagy kalászos elvetése nem haladja meg a 19— 20 forint önköltséget, míg a hegyvidéki tsz-eknél az egy holdra eső vetés meghaladja a 37 forintot. Ugyanakkor ki kell hangsúlyoznunk, hogy a termelés átlaga ezeken a területeken rendszerint alacsonyabb, mint az alföldi községekben. Csak a kenyérgabonát véve alapul, a pétervásári járás sok évi kenyérgabona termése 7—8 mázsa között ingadozott, ezzel szemben a hevesi járás — mint alföldi járás — kenyérgabona átlagtermése sok évi átlagban 10—11 mázsa körül mozog, nem is beszélve arról, hogy például 1963-ban a pétervásári járás kenyérgabona átlagtermése 4—5 mázsa között inog. Mondanom sem kell, hogy ez a kiesés mit jelent a tsz-tagok jövedelme szempontjából, mennyire befolyásolja a tsz-tagok jövedelmét. Természetesen vannak a hegyvidéki községekben olyan meghonosodott növénykultúrák, amelyek jobban díszlenek, mint az alvidéki részeken. Például a burgonya termesztése, különösen a vetőburgonya termesztése a pétervásári járásban, ha megfelelően művelik, kifizetődő. A völgyekben kifizetődő a cukorrépa termesztése is. Ez azonban nem ellensúlyozza az egyéb növénykultúrák rendkívül alacsony termésátlagát. Magas ebben a járásban az állattartás, az állathizlalás önköltsége is. Ezt részben megdrágítja a hegyi legelők rossz minősége. Hiába foglalkozunk azon a részen legelőgazdálkodással, a legelők ápolásával, hiába adjuk rá esetleg a 100 kilogramm nitrogént, jön a sebes eső, lesepri róla, tehát ezzel sem tudunk sokat segíteni. Kívánatos volna azonban azon a részen, ahol szépen díszlik — a pétervásári járásban, vagy a hegyvidéki községekben — a gyümölcstelepítés tervét előbbrevinni. Ez a járás olyan kevés gyümölcstelepítési keretet kap, hogy az nem is említésre méltó. Mindezt azért kívántam az Országgyűlés előtt elmondani, hogy kormányzatunk vizsgálja felül a hegyvidéki termelőszövetkezetek ez irányú problémáit és találjon valamiféle megoldást arra, hogy elősegítse e termelőszövetkezetek jövedelmezőségét. Mindenekelőtt arra gondolok, hogy perspektivikus tervek alapján nagyban elő kell segíteni a hegyvidéki talaj eróziós problémák megoldását. Ez azonban olyan kérdés, amely csak hosszú évek múlva hozza meg a várt eredményt. Itt viszont a tsz-tagok jövedelmezőségét figyelembe véve olyan intézkedések is szükségesek, amelyek már ebben az évben, vagy az elkövetkező években elősegítik a termelőszövetkezetek megszilárdítását és az egy tagra eső jövedelem növelését. Ezért azt javasolom, hogy a földművelésügyi kormányzat már az idei költségvetési évben is vegye ezt figyelembe, de különösen arra használja fel ezt az évet, hogy alaposan mérje feJ a hegyvidéki termelőszövetkezetek problémáit és már jövőre tegyen bizonyos intézkedéseket e problémák megoldásának elősegítésére. * Szeretném még politikailag érzékeltetni a tisztelt Országgyűlés előtt a hegyvidéki termelőszövetkezetek problémáit. Ezek a hegyvidékek, Heves, Borsod, Nógrád megye hegyvidékei erős iparral rendelkező vidékek, ahol az iparfejlesztésnek további nagy kilátásai vannak, a pétervásári járásban is csakúgy, mint más hegyvidéki járásokban. Nagyon sok a bányász és egyéb üzemi munkás. A bányászok és más üzemi munkások havi keresete jóval magasabb, mint a termelőszövetkezeti tagok havi jövedelme. A pétervásári járásban az egy tagra eső jövedelem a múlt évben — tehát az 1962-es zárszámadás alapján egy tagra eső átlagkereset — 6789 forint volt. Az 1963as zárszámadások azt mutatják körülbelül, hogy nem haladja meg az egy tagra eső részesedés a 6000 forintot. Csak megjegyezni kívánom, hogy a termelőszövetkezeti tagok többsége, különösen a férfitagok többsége, volt kis- és középparaszt, vagy azoknak a leszármazottai, akik ezen a területen, a hegyvidéki termelőszövetkezetekben még nem találták meg számításukat. Az ipari munkások, bányászok zöme volt szegényparaszt, persze van köztük olyan középparaszt is, aki maga is bányában helyezkedett el. A most kialakult keresetek közötti lényeges különbség növeli az ellentétet a tsz-tagok és az ipari munkások között. El szeretném még ezzel kapcsolatban mondani azt is, hogy Heves megye többi járásában — a pétervásári és az egri járás északi részét kivéve — az egy tagra eső jövedelem eléri, sőt meghaladja a 12 500 forintot. Tehát az alföldi járásokban kedvezőnek mondható a helyzet. A megyei tanácsnak és a megyei pártbizottságnak is a legtöbb gondot a hegyvidéki községek okozzák, a megye 22 gyenge termelőszövetkezete közül 18 ezekben a hegyvidéki községekben van. Mindezt szükségesnek tartottam a. tisztelt Országgyűlés előtt elmondani, és kérem a földművelésügyi kormányzatot, hogy az eddiginél behatóbban és egy kicsit gyorsabban foglalkozzék a hegyvidéki községek problémáival és keresse meg a módját, hogy e problémák valamennyire is megoldódjanak. Tisztelt Országgyűlés! Az 1964. évi költségvetéssel egyetértek, elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Kollár József képviselőtársunkat illeti a szó. KOLLÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elvtársak! A kereskedelmi bizottság azzal a feladattal bízott meg, hogy felszólalásomban tájékoztassam a tisztelt Országgyűlést a kereskedelmi bizottság állásfoglalásáról az 1964-es népgazdasági tervről. A kereskedelmi bizottság átfogóan tanulmányozta és tárgyalta a tervnek azon részét, amely a bel- és külkereskedelemre vonatkozik. Meg-