Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-7
465 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 466 retném elmondani, hogy országos szinten szintén néhány fontos cikk felvásárlása a háztáji gazdaságokra vonatkoztatva így alakult: a vágóborjú felvásárlásánál. 97,2 százalék, a hízottsertés 29 százalék, a tojás 75,2 százalék, baromfi 23,9 százalék, a vágómarha 29,7 százalék volt, a háztáji gazdaságokból szerződéses vagy egyéb módon felvásárolt mennyiség. Megmondom őszintén, ezt a kérdést azért szeretném megvizsgálni, mert 1962. október 1-től 1963. október l-ig vizsgált egy év alatt jelentősen csökkent a szarvasmarha állomány és a sertésállomány is. Egy év alatt 95 ezer darabbal csökkent a szarvasmarha állomány, s ezen belül 33 ezerrel a tehénállomány. Én ezt azért mondom el, mert különösen alföldi vonatkozásokban még szokásos ilyen országos vásár idején gyakran előfordul, hogy az úton találkozik az ember tíztizenöt kiöregedett vágótehénnel, amit a háztáji gazdaságból vezetnek el, és azután nem gondoskodnak megfelelően az utánpótlásról. A sertésállomány egy év alatt 730 ezerrel csökkent. Ezt két oldalról szeretném megvilágítani: egyik az, hogy kialakult a vidéken 24—25 forintos hízott sertés ár, eladás helyett keresik a sertéseket felvásárlásra. A másik pedig, hogy a választási malac kilója 60 forint körül van, s a magánosok próbálják — az ez évi tapasztalatok alapján — jövő évi hízottsertés állományukat biztosítani. A szarvasmarha állománynál még szeretném megemlíteni, hogy azon belül a tehénállomány megoszlása nem nagyon kedvező. A szarvasmarha állományon belül országos szinten 41 százalék a tehénállomány. Az állami szektornál 37 százalék, a termelőszövetkezeteknél 30 százalék, a háztáji és egyéni gazdaságoknál 51 százalék. A másik probléma, amit már az előbb említettem, a vágóborjú felvásárlásával kapcsolatos. Ez a 97,2 százalékos vágóborjú felvásárlás egyidejűleg azt is jelenti, hogy a háztáji és egyéni gazdaságokból kikerülő borjak jelentős része felvásárlásra kerül, bár tudomásom van arról, hogy az állatforgalmi vállalatok több tízezer nagyságrendben juttattak a termelőszövetkezeteknek vissza, tehát ezeket felnevelik. Ez nagyon helyes intézkedés, de még helyesebb — é téren is biztos, hogy van a képviselőtársaknak tapasztalata —, hogy vannak olyan termelőszövetkezetek, ahol a községben vagy a termelőszövetkezetben dolgozó tagoknak ilyen választott vagy gyenge borjúit felvásárolják és felnevelik. Ezek a legjobb termelőszövetkezetek, ezeknek jó a szarvasmarhaállományuk, nagyobb mennyiségű hízottmarhát tudnak értékesíteni és biztosítva van a tehénlétszám utánpótlása. Tehát nagyon fontos kérdésnek tartom, hogy lehetőleg minden borjút neveljünk fel és helyesek a Földművelésügyi Minisztériumnak és az országos szerveknek azok az intézkedései, amelyek most már — hogy úgy mondjam — kímélet alá vették a szarvasmarha állományt, gondoskodnak védelméről. Igen, de akkor ennél a kérdésnél felmerülhet az, hogy jelentkeznek ilyen húsellátási problémák és nehézségek is, mint amilyenek vannak. Véleményem szerint az adottságokat figyelembe véve, ennek nálunk két legfontosabb járható útja volna. Az egyik az, hogy a három évig növekvő vágómarha helyett a gyors húshozamokat biztosító sertéstenyésztési ágazatokat kell fejleszteni, ez gyors is és szaporítható. Természetesen felmerül a takarmánybázis kérdése. Ehhez szükséges az, hogy a sertéstenyésztésnél és nevelésnél például a lucernanövényeket, a lucernalisztet alkalmazzák, tehát kevés abrakot -+ ahol lehet mentesíteni T-T amellett a fiatal korú sertéseknél igen jelentős fejlődést is lehet vele elérni. De addig, amíg egy 450 kilós vágómarha felneveléséhez legalább három év szükséges; addig egy koca után az évi szaporulattal könnyen lehet tíz-tizenkét mázsa húst előállítani. Még mindig könnyebb a húst így megtér-: melni, mint hogy nehézségeink fennálljanak. A másik kérdés, amely szintén nagyon fontos és ezzel még gyorsabban lehet a húsellátási helyzeten könnyíteni az, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekben és mezőgazdasági üzemeinkben gyorsan szervezzük meg a baromfitenyésztés különböző ágazatait. Ennél a kérdésnél megint felmerülhet és fel is merül a takarmánybázis kérdése. Azért én mégis azt mondanám, hogy az öt megyére kiterjedő tanyavilágban nem élünk kellően, megfelelően a nyári baromfitenyésztésre kedvező lehetőségekkel. Ezek a lehetőségek pedig abban állnak, hogy a nyári baromfitenyésztés ismert módja a vándor-ólaztatás, amikor az aratás előtt, a gabonatáblák közelében, a lucernatáblák mellett a különben üresen álló színekben, istállócskákban vagy ólakban helyezzük el a baromfit. Erre alkalmas az alföldi tanyavilág. Ha ezt az ügyet meg tudjuk nyerni, nagyon gyorsan tudunk húsproblémánkon segíteni, mert állítom, hogy ezzel a módszerrel a mezőgazdasági területeken a nyári időben két csapat baromfit lehetne 10 forintos áron felnevelni. Amellett nagy segítségünkre volnának ezek a baromfiak a növényvédelemben, a kártevő bogarak leküzdésében. Ezt is nagyon fontosnak tartom. Azt szeretném még ennek alátámasztására elmondani, hogy három évvel ezelőtt befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Akkor 1 300 000—1 500 000 kisparcellával, kisparaszti gazdasággal kellett szemben állnunk. Most minden község vagy járás területén néhány jól működő termelőszövetkezettel kell ezt a problémát elintézni. Nagyon fontos gazdasági-politikai feladatnak tekintem tehát, hogy a termelőszövetkezetekben ezeknek a fontos kérdéseknek a megszervezését elő tudjuk segíteni. Az elmúlt években sok szó esett arról az Országgyűlésen is, hogy erősítsük meg a járási tanácsok mezőgazdasági osztályait. Ezzel kapcsolatban történtek intézkedések, megmondom azonban, hogy tudomásom szerint a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai rendkívül elfoglaltak és bonyolult munkákat végeznek, engedélyezgetésekkel, tervezgetésekkel és egyébbel foglalkoznak. Ennek bizonyítására szeretném elmondani, hogy a Népszabadság egyik októberi számában volt egy cikk, amely bemutatta az egyik járási tanács munkáját. Pártunk és kormányunk határozata alapján nagyon fontos feladat volt az őszi mezőgazdasági munkák elvégzése. Ez a jó. talpraesett újságíró megvizsgálta, hogy a járási tanácsnál egy nap mit dolgoznak a
