Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

431 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 482 Az elmúlt években kialakult elvek irányába tovább kell, hogy fejlesszük termelői árrendszerünket. Olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek fokozzák az anyagi érdekeltség ösztönző erejét. E célt szolgálja bérrendszerünk tovább javítása, a legkiválóbb munkaerők kiemelt fizetési lehetőségének biztosítása útján, nyereségrészesedési rendszerünk fejlesztése. Ez utóbbi irányban hatnak a már említett árkiegészítések és az eszközlekötési járulék is. Szükséges, hogy a vállalatok és üzemek, számolva nyereségrészesedési lehetőségeikkel, önköltségcsökkentő, termelékenységnövelő, műszaki fejlesztést előmozdító konkrét intézkedési terveket dolgozzanak ki. Igen fontos feladat az ipari termelés és a külkereskedelmi munka közelebb hozása, az ipar „piacérzékenységének" fokozása, az együttműködés szorosabbá válása ipari és külkereskedelmi vállalataink között. Tisztelt Országgyűlés! Második ötéves tervünk- utolsó előtti évébe léptünk. Népgazdaságunk ereje, eredményei jelentősek. A magyar gazdaság biztosítja a lakosság növekvő ellátását, szociális, kulturális és védelmi intézményeink szükségleteit, beruházásaink növekvő igényeit. Az ország adottságainak megfelelően exportunk is nő. Az elért eredmények mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk azokról a problémákról, amelyeket éppen a fejlődés hozott felszínre, s amelyeknek megoldása gyorsabb ütemű haladást tesz lehetővé. Ezért kell tekintetünket már a harmadik ötéves tervre is előre vetni. Meg kell vizsgálni a közeljövőben az átmeneti évek kérdéseit, a népgazdaság szerkezetének, fejlődési ütemének optimumát szem előtt tartva. Soron levő feladataink megoldásában nagy szerepe van a nemzetközi együttműködésnek, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében folyó munkának, amely valamennyi résztvevő szocialista ország érdeke. Az 1963. év hozott eredményeket e téren, nem utolsósorban a Közös Bank kialakításával, melynek tevékenysége elő fogja mozdítani a külkereskedelem bővítését, a pénzügyi kapcsolatok fokozott szerepét a tábor méreteiben és remélhetőleg a kapcsolatok szélesítését fogja szolgálni a tőkés országokkal is. Feladataink nagyok, de az ország népe világosan látja, hogy a termelés növelése, a minőség emelése, a gazdaságosság fokozása mindanynyiunk érdeke. Munkásosztályunk, termelőszövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk munkalendülete és eredményei növekednek. Alátámasztja mindezt az életszínvonal, a kultúra és iskolázottság általános emelkedése, a képzettség, az öntudat egyre magasabb foka. Pártunk politikája iránt megnyilvánuló bizalom hozzájárul eredményeink fokozásához. Ezeket az erőket kell tovább gyümölcsöztetnünk a gyárakban, termelőszövetkezetekben, az államapparátusban és intézményekben, a ^gazdasági és társadalmi élet minden területén. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány 1964. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatát fogadja el. (Taps.) ELNÜK: Friss István elvtársat, a terv- és költségvetési bizottság elnökét, a törvényjavaslat előadóját illeti a szó. FRISS ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Mint a terv- és költségvetési bizottság elnöke jelentem, hogy bizottságunk behatóan megvitatta a Magyar Népköztárá&ság 1964. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, s azt az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. Előzőleg foglalkoztak a törvényjavaslattal más állandó bizottságok is, s a vitában az érdekelt tárcák, valamint az Országos Tervhivatal vezetőin és szakértőin, kívül 9 állandó bizottság keretében összesen 71 országgyűlési képviselő szólalt fel. A bizottságok nem tettek javaslatot a költségvetés összegének megváltoztatására, s valamenynyien egyhangúan fogadták el a törvényjavaslatba foglalt előirányzatot. De a vita során sok, állami szerveink munkájának javítását, tökéletesítését célzó és általuk feltétlenül megszívlelendő javaslat, észrevétel és bírálat hangzott el. Az a tény, hogy Országgyűlésünk állandó bizottságai valamennyien egyhangúlag elfogadták a törvényjavaslatot, képviselőtársaink részéről a párt és a kormány vezetése, politikája, és ezen belül gazdaságpolitikája iránti bizalom megnyilvánulása volt. Ez a bizalom a párt és a kormány tettei, az ellenforradalom leverése óta folytatott következetes politikája és annak eredményei által teremtett tények szilárd talaján nyugszik. Éz a bizalom a korábbi évek hasonló tapasztalatain kívül azon is alapszik, hogy gazdasági fejlődésünk 1963-ban, az évet nyitó szokatlanul kemény tél és az időjárásnak a mezőgazdaság szempontjából később is elég kedvezőtlen alakulása ellenére, töretlen volt. Bár a kedvezőtlen körülmények éreztették hatásukat a mezőgazdasági termelés, a munka termelékenysége és a nemzeti jövedelem alakulására, ipari termelésünk hét százalékkal, mezőgazdasági termelésünk négy százalékkal és nemzeti jövedelmünk mintegy öt százalékkal múlta felül az előző évit. Mint az az ország lakossága előtt a Központi Statisztikai Hivatal 1963-ra vonatkozó jelentéséből már ismeretes, az egy keresőre jutó reálbér 1963-ban — előzetes számítások szerint — öt és fél százalékkal, a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme pedig körülbelül hét százalékkal haladta meg az előző évit. De talán ezeknél a számoknál is többet mond, hogy a középiskolák tanulóinak létszáma, amely az 1937—38-as tanévben mindössze 52 000 főt tett ki, a folyó tanévre 380 000 főre emelkedett. A felsőfokú oktatásban részesülők száma pedig az idén meghaladja a 80 000ret, s ezzel kereken hétszer annyi, mint amennyi 1937—38ban volt. A párt és a kormány iránti bizalomnak tehát szilárd alapja van. Van, amivel elégedettek, van, amire büszkék lehetünk. De — amint ( ezt állandó bizottságaink vitái meggyőzően bizonyították — az, hogy van, amivel elégedettek és van, amire büszkék lehetünk, egyáltalán nem jelenti, hogy mindennel meg vagyunk elégedve. Országgyűlési képviselő társainknak a vitában elhangzott felszólalásai társadalmi és gazdasági életünk olyan területeire irányítják a figyelmet, ahol sokat kell még ten-