Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-6

411 Az Országgyűlés 6. ülése 1963. október 26-án, szombaton 412 házgyár, majd a további években újabb és újabb házgyárak és poligonok lépnek üzembe. Addig is :—• erőinkhez mérten — igyekszünk jelenlegi építési technológiánkat tökéletesebbé, folyamatosabbá tenni, s ezzel a lakások építési idejét csökkenteni. Kérem a kiegészítő válasz szíves tudomásulvételét. ELNÖK: Kérdem Horváth Károlyné képviselőtársunkat, hogy a válaszokat tudomásul veszi-e? HORVÁTH KÁROLYNÉ: Az elhangzott válaszokból az általam felvetett kérdésekre, amit a budapesti képviselőcsoport nevében terjesztettem a parlament elé, nem értettem meg és nem látom világosan, hogy fogjuk megoldani a budapesti lakáshelyzetet. Három év eltelt már azóta, amikor megkezdtük, jobban mondva bejelentettük azt, hogy fel fogjuk számolni a jelenlegi rossz lakáskörülményeket. Itt politikai kérdésről van szó, arról, hogy a rengeteg családot érintő rossz lakáskörülményeket minél előbb felszámoljuk. Én nem tettem olyan javaslatot, hogy szövetkezeti lakásokat bér-lakásokká alakítsunk át, arra tettem javaslatot a budapesti képviselőcsoport nevében, hogy több szövetkezeti lakást adjunk, ezzel is mentesítsük a teljesen állami erőből történő lakásépítkezéseket. Arra tettem javaslatot, hogy konkrétabban határozzuk meg, hogy is fog kinézni az egyes kerületekben a közeljövőben a lakáshelyzet megoldása. Az interpelláció szövegében benne van, hogy a következő két év folyamán 13 665 lakást fog kapni a főváros. A 13 ezer lakásra — csak III. kerületi példát mondok, ami benn van az anyagban, — 700 életveszélyes lakás van és azonkívül 200 darab bírói határozatos lakás, amit nem tudunk végrehajtani. A különböző szervek munkaidejének nagy részét ilyen lakásproblémákkal való törődés-foglalkozás, az emberek gondjai, ezeknek a megoldása tölti ki — és eredménytelenül, hozzáteszem. Pontosan ez indította a budapesti képviselőcsoportot arra, hogy a jelenlegi ülésszakon ezt az interpellációt ide terjessze a parlament elé és valami megnyugtató választ kapjon. Szintén foglalkozik az interpelláció, benne van a szövegben, azzal, hogy a következő ötéves tervnek a számaiban 80 ezer az, amit a Fővárosi Tanács a budapesti pártbizottság már bentlévő jogos lakásigények alapján kér. A Tervhivatalnak az irányszáma ezzel szemben hatvanháromezer, mondja a szöveg azt is, és foglalkozik azzal, hogy még hozzá jön az is, akiknek nem szerepel benne a lakáskérelmük. Én megmondom, hogy az interpelláció benyújtott szövege alapján nem tudok egyetérteni a válasszal és az a kérésem, hogy a budapesti képviselőcsoport következő ülésén ezt tűzze napirendre és ott az összes budapesti képviselők hozzászólásai alapján vitassuk meg. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, a választ tudomásul veszi-e (Igen.) Van-e valaki ellene? (Egy) Megállapítom, hogy interpelláló képviselőtársunk nem fogadta el a választ, az Országgyűlés egy ellenszavazattal viszont tudomásul veszi. Következik Horváth Károlyné képviselőtársunk interpellációja a lakásrendeletek egyes szakaszainak összhangbahozatala tárgyában az építésügyi miniszterhez. Horváth Károlyné képviselőtársunkat illeti a szó. HORVÁTH KÁROLYNÉ: Az érvényben lévő lakásrendeletek a megfelelő feltételek híján jelenleg nem tarthatók be. A helyes elvek megvalósulását különböző módon <ki tudják játszani, a sok fokú fellebbezési lehetőségek pedig különböző hatósági húza-vona alapját képezik és alkalmat adnak a visszaélésekre. Ezért kellene ezen a téren a helyzeten javítani, a lakás-rendeleteket a mai követelményeknek, és a lakáshelyzetnek megfelelően rendezni. Kérdezem tehát, hogy milyen intézkedéseket kíván tenni az építésügyi miniszter annak érdekében, hogy az érvényben levő és gyakran egymásnak ellentmondó lakásrendeleteket megfelelően rendezze. ELNÖK: Az interpellációra dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter elvtárs válaszol. TRAUTMANN REZSŐ építésügyi miniszter. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban is benyújtott interpelláció sokkal részletesebben tartalmazza azokat a problémákat, amelyeket az imént hallottunk. Ezekre szeretnék röviden válaszolni. Azonban az idő előrehaladott voltára való tekintettel nem szeretném képviselőtársaimat jogi részletkérdések fejtegetésével túlságosan igénybe venni. Feljánlanám azonban Horváth Károlyné képviselőtársamnak, esetleg más, e kérdés iránt érdeklődő képviselőtársamnak is, hogy az országgyűlés mostani ülésszaka után egy alkalmas időpontban részletesen beszéljük meg az interpellációban felvetett lakásügyi problémákat. Annyit itt is meg kell mondanom, hogy ezek az ellentmondások csak látszólagosak. A lakásrendeleten, életbeléptetése, azaz 1957 óta az élet némileg változtatott rajta, azonban a változás okozta ellentmondásokat mindenkor elvi állásfoglalásokkal, bírói döntésekkel korrigáltuk. Felmerülhet tehát ezeknek újabb, egységes jogszabályi összefoglalása, foglalkozunk is e kérdéssel, de nem szabad megfeledkeznünk bizonyos tényezőkről. A lakásrendelet a ma is fennálló lakáskörülményeket vette figyelembe és ezek szabályozását kívánta biztosítani. A rendelet hibájaként felrótt okok tulajdonképpen a lakásállomány kielégítetlen volta miatt merülnek fel. Egy lakásrendelet azonban ezen nem segíthet, ez csakis a lakásépítés, a lakásalap növelése, a lakáskérdés gyökeres megoldása útján érhető el. Véleményem szerint a lakások mentesítésének jelenlegi rendszerét, a közvetlen rokonok részére való lemondási lehetőségeket, a lakbérpótlékot a jelenlegi rendnek megfelelően fenn kell tartani. Indokolatlan lenne például külföldi szolgálatra, vagy nagyobb ipari építkezésekre kirendelt, vagy akár hosszabb kórházi ápolásra szorulók esetében igénybevenni az üresen álló lakásbérletet, a lakást. Ugyancsak ész-