Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-6

m 399 Az Országgyűlés 6. ülése 1963. október 26-án, szombaton 400 tosítani kellő mennyiségben. Ez nálunk igen nagy problémát okoz, mert a homokos területeken hamar tönkremennek a munkagépek. ELNÖK: Még egyszer megkérdezem: tudo­másul veszi-e a választ Czigler Elek képviselő­társunk. CZIGLER ELEK: Igen, tudomásul veszem. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyű­lést, hogy a választ tudomásul veszi-e? (Igen.) Megállapítom, hogy interpelláló képviselőtár­sunk, valamint az Országgyűlés a választ tudo­másul vette. Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.25—11.45) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozá­sunkat folytatjuk. Következik Rameisl Ferencné képviselőtársunk interpellációja a gyógypedagó­giai nevelésre és ápolásra szoruló gyermekek in­tézetben való elhelyezéséről a művelődésügyi miniszterhez. Rameisl Ferencné képviselőtársuk kat illeti a szó. RAMEISL FERENCNÉ: Tisztelt Országgyű­lés! Kérdésemet a művelődésügyi miniszter elv­társhoz kívánom intézni. Szeretnék választ kapni a miniszter elvtárstól arra vonatkozólag, hogy szerepel-e a Művelődésügyi Minisztérium közeli vagy távlati tervében a gyógypedagógiai, ezen belül az ápolásra szoruló gyermekek jelenlegi súlyos elhelyezési problémájának megoldása. Konkrétan az a kérdésem, lesz-e lehetőség a férőhelyek bővítésére, vagy új intézmények lét­rehozására, mert ez a kérdés nemcsak megyénk­ben, hanem tudomásom szerint országosan is probléma. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra Ilku Pál műve­lődésügyi miniszter elvtárs válaszol. ILKU PÁL művelődésügyi miniszter: Tisz­telt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Válaszolva a Rameisl elvtársnő által felvetett kérdésre, rö­viden a következőket tudom mondani. A Művelődésügyi Minisztérium terveiben szerepel a gyógypedagógiai oktatásra és neve­lésre szoruló gyermekek elhelyezési gondjainak megoldása oly módon, hogy az ilyen oktatást és nevelést igénylő gyermekek 50 százalékban bennlakásos intézetekben, további 50 százalék­ban bejárásos intézetekben nyerjenek elhelye­zést. Az utóbbi időben jelentősebb számú új lé­tesítményünk van. Néhány adatot szeretnék na­gyon röviden ismertetni az elvtársakkal. 1964-re befejezzük a kőszegi gyógypedagógiai intézet rekonstrukcióját, amire több mint 50 millió fo­rintot fordítottunk. Hasonlóképpen a somogy­vári gyógypedagógiai intézet beruházásait is be­fejeztük. Nem szeretném felsorolni mindazokat az intézeteket, amelyeket újabban létesítet­tünk, de az elvtársnő megnyugtatására szeret­ném még elmondani, hogy a folyó évben kezd­tük meg a budapesti nagyothallók általános is­kolájának építkezését 23 millió forint beruházás­sal, és folyamatban van a debreceni gyengénlá­tók általános iskolájának építése. Ennek a beru­házása 13 millió forint. Tervezés alatt áll és 1965­ben kezdjük meg Vácott a süketnéma kisegítő­iskola építését, mintegy 10 millió forintos beru­házással. Ezen kívül számos kisebb beruházást valósítottunk meg ebben az esztendőben. Nyír­egyházán hattantermes, Miskolcon nyolctanter­mes és .Győrött szintén nyolctantermes új gyógy­pedagógiai iskolát létesítettünk. Ezt az ütemet szeretnénk fokozni anyagi erőinkhez képest. Az interpelláló képviselőtársnak tehát azt válaszol­hatom, hogy a kérdés megoldásával foglalko­zunk és belátható időn belül meg tudjuk oldani ezt a problémát. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. ELNÖK: Kérdezem Rameisl Ferencné kép­viselőtársunkat, hogy a választ tudomásul ve­szi-e? (Igen.) Kérdezem az Országgyűlést, hogy a választ tudomásul veszi-e? (Igen.) Köszönöm. Megállapítom, hogy interpelláló képviselőtár­sunk, valamint az Országgyűlés a választ tudo­másul veszi. Következik Orosz József né képviselőtársunk interpellációja a Fejér megyei gyógypedagógiai intézmények férőhelyeinek bővítése és ellátott­ságának javítása tárgyában a művelődésügyi mi­niszterhez. Orosz Józsefné képviselőtársunkat il­leti a szó. OROSZ JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Fejér megye gyógypedegógiai intézményekkel való ellátottsága nem kielégítő. Fejér megye az egyetlen az országban, amelynek bennlakásos gyógypedegógiai nevelőintézete nincsen. 1956-tól 1963 júniusáig a megyei tanács művelődési osz­tálya által nyilvántartott, gyógypedagógiai okta­tást igénylők száma 708. Közülük a folyó tanév­ben 251 tanköteles korú értelmi fogyatékos ré­szesül szakszerű és rendszeres gyógypedagógia oktató-nevelésben. Ezek közül bennlakásos fé­rőhelyet mindössze 36 tanköteles részére tud­tunk biztosítani Velencén, a megyei tanács által ideiglenesen bérelt helyiségben. Ez csak szük­ségszerűen oldja meg a problémákat, mert a tanulókat csak zsúfoltan tudjuk elhelyezni. Az egészségügyi követelményeknek is csak minimá­lisan felelnek meg a helyiségek, az intézet belső berendezése, felszerelése korszerűtlen, ott okta­tó-nevelő munkát folytatni nem lehet. Azért is elengedhetetlen a férőhelyek szá­mának növelése, mivel megoldatlan a szórvány­gyermekek helyzete, akiket sem kihelyezett osz­tályokban, sem pedig a férőhelyek számának alacsony volta miatt intézetben elhelyezni nem tudunk. Ezek a falvakban, tanyákon, kisebb te­lepüléseken élő, szellemileg elmaradott, de ké­pezhető és így a társadalom hasznos tagjaivá,váló gyermekek elkallódnak. Mi látjuk a megyénkben e téren mutatkozó, gyors megoldásra váró feladatokat. Tervezget­tünk is és felmértük erőinket. Van megyénk­ben, Kálóz községben egy kastély, amit felújítás­sal e célra alkalmassá lehetne tenni. Társadalmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom