Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-6
389 Az Országgyűlés 6. ülése 1963. október 26-án, szombaton 390 dása. Ez annak következménye, hogy a bizottságok tagjai az egyes kérdések tárgyalása előtt részt vesznek az adott terület ellenőrzésében és személyes tapasztalataikon alapuló reális javaslatokat tudnak tenni a hiányosságok kiküszöbölésére. Természetesen bizottság és bizottság között vannak különbségek. Vannak jól és kevésbé jól működő bizottságok. A közegészségügyi feladatok jellegéből eredően a végzett munka nyomán kézzelfogható eredmények nem születnek egyik napról a másikra. Az eredmények akár településegészségügyi, . akár élelmezésegészségügyi, akár egyéb vonatkozásban csak az érdekelt igazgatási, gazdasági társadalmi szervek és a közegészségügyi szervek következetes, folyamatos, összehangolt munkájának következtében a lakosság egészségügyi viszonyainak javulásában, az egészségügyi kulturáltság növekedésében jelentkezhetnek. Tapasztalataink szerint különösen jól dolgozik — a felsorolást ábc sorrendben végzem — a Bács-Kiskun megyei, a Győr-Sopron megyei, a Hajdú-Bihar megyei, a Komárom megyei, a Nógrád megyei közegészségügyi-járványügyi állandó bizottság. A bizottságok egy része nem elégqzik meg az egyes kérdések megtárgyalásával és javaslatok kidolgozásával, hanem beszámolnak arról is, hogy javaslataik mennyiben voltak eredményesek. Természetesen arról, hogy a javaslatok száz százalékig eredményesek lettek volna, szó sem lehet. Ezt a módszert valamennyi bizottság munkájában szükségesnek látszik alkalmazni. Az állandó tagok általában rendszeresen részt vesznek a bizottság ülésein, figyelemmel kísérik a bizottságok működését és a gyengébben működő bizottságokat megsegítjük, fokozottabban intsruáljuk. összefoglalva tehát, a közegészségügyi-járványügyi bizottságok feladata az egészségügy egy szakterületén az illető terület konkrét közegészségügyi-járványügyi problémáinak megoldásához az egészségügyi szakhálózatnak segítséget nyújtani. A bizottság állandó tagjai az ilyen feladatok megoldásában érdekelt igazgatási és gazdasági szervek képviselői, és a szükséges intézkedéseket a bizottsági üléseken hangolják Össze. A tanácsok egészségügyi állandó bizottságai a terület egészségügyi ellátásának egészét, átfogó fejlődését segítő . kérdésekkel foglalkoznak, például elsősorban a gyógyító munkával. A szakszervezetek megyei tanácsa mellett működő akcióbizottságok feladata a társadalombiztosítással kapcsolatos egészségügyi kérdések megtárgyalása, amilyen például a táppénzkérdés. Az ország közegészségügyi-járványügyi viszonyainak megjavítása, az egyes intézkedések végrehajtásában az érdekelt szervek tevékenységének összehangolása érdekében a közegészségügyi-járványügyi bizottságok működését az eddigi tapasztalatok szerint nem találom feleslegesnek, sőt merném mondani, szükségesnek tartom. Természetesen — mint már mondottam — a bizottságok működése még csak nem is kétéves. Ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem fog szükségesnek mutatkozni itt vagy amott egyegy szervezeti vagy működésbeli kérdésben változtatást létrehozni. Egyelőre azt hiszem^ hogy munkájuk további elmélyítésével, tervszerűbbé és következetesebbé tételével eredményesen járulhatnak hozzá az ország közegészségügyi-járványügyi viszonyainak megjavításához. Kérem az interpellálót és az Országgyűlést, hogy válaszomat szíveskedjék tudomásul venni. (Taps.) ELNÖK: Kérdem dr. Révay Zoltán képviselőtársunkat, hogy a választ tudomásul veszi-e? DR. RÉVAY ZOLTÁN: A magam részéről tudomásul veszem. Amennyiben az Országgyűlés többi tagjai is értették az interpellációra adott felvilágosítás szövegét, abban az esetben a magam részéről tudomásul veszem. (Derültség.) ELNÖK: Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy a választ tudomásul veszi-e? (Igen.) Megállapítom, hogy interpelláló képviselőtársunk, valamint az Országgyűlés a választ tudomásul vette. Következik dr. Móric Virág képviselőtársunk interpellációja a napközi otthonok ellátottságáról a pénzügyminiszterhez és a művelődés* ügyi miniszterhez. Dr. Móricz Virág képviselőtársunkat illeti a szó. DR. MÓRICZ VIRÁG.: Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Elvtársak! Altalános iskoláink váltogatva használják a tantermeket. A legnagyobb gond számunkra a napközi otthon elhelyezése. Még az új iskolákban sem igen gondoltak erre az építkezéskor. Vagy az osztályban szögezik a tanítási időn kívül is padhoz a gyermekeket, vagy valamelyik nélkülözhető szobába zsúfolják be az átlag 40 fős csoportokat. A nevelőknek programról kell számukra gondoskodniuk. Szórakoztató és munkafoglalkozásnak nevezik a tanuláson túl eltöltött órákat. A munkához eszközre van szükség, tűre, cérnára, ollóra, papírra, lécre, fűrészre, kalapácsra és még sokféle filléres apróságra. Szakmai felszerelés címén 700 forintot kap minden napközis csoport. Ebből elsősorban játékot, könyvet, dia-filmet kell vásárolniuk. A művelődésügyi miniszter tehát 1960-ban a munkafoglalkozás közben szükséges fogyó anyagokra gyermekenként és évente 30 forintot irányzott elő, ami nem sok .ugyan, de némi ügyeskedéssel és beosztással nagy hasznát vették. Sajnos, a Pénzügyminisztérium költségvetési tájékoztatója ezt a tételt nem tartalmazta, ezért már sem az idén, sem a jövő évi tervbe a Művelődésügyi Minisztérium nem vette fel. A napközis nevelő előtt pedig ott a kérdés; a munkafoglalkozás megtartása kötelező, csináld, de nincs miből! Ebben az évben 190 000 gyermeket fogadnak be, ebédeltetnek és foglalkoztatnak az ország napközis csoportjai. Pest megyében 10 420-at. Ellátásuk hatalmas összegbe kerül, mégis azt kérdezem a pénzügyminiszter elvtárstól: indokolatlannak találja-e, ha a közvélemény gyermekenként és évente 30 forintot kér ezekre a nélkülözhetetlen beszerzésekre?
