Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

343 Az Országgyűlés 5. ülése 1 ges volna úgynevezett mintatereknek, kisebb kísérleti mintatereknek a felállítása, ahol nagy mozgásban levő építési elképzelések, és ugyancsak nagy mozgásban levő különféle hazai és külföldi öntözőberendezések kipróbálása kis méretekben megtörténhet, és az itt beváltakat hoznánk azután be, vagy gyártana lé a magyar ipar. A magyar ipar nagyszerű fejlődéséről is hallottunk. Nem tudom megérteni azt, hogy amikor kitűnő szivattyúkat és nagyszerűen öszszehangolt motorokat, agregátorokat készít az ipar, miért ne lehetne hozzá, most már az alumínium egyezmény megkötcse után a szárny- vezetékeket is, a csőhálózatot is hazai vonatkozásban elkészíteni. Meg vagyok róla győződve, hogy igen komoly exportcikkünké is válhatna a kettő együtt, mert az egyik, ami már megvan, az világviszonylatban is a legkitűnőbbek közé tartozik, ezt gyakorlatból mondom, mint olyan, aki évek óta dolgozik ilyen gépekkel. A másik terület a szakoktatás kérdése. Rengeteg ember szükséges ahhoz, hogy az öntözőmunkát elvégezzék. Ez egy külön képzést, külön feladatot jelent. Csak néhány szót erről. Jelen pillanatban különböző szinteken az öntözési szakoktatás azonos. A mérnököknek ugyanazt tanítják, amit a technikusoknak, vagy azt amit a szakmunkásoknak. Csak színvonalban van különbség. Pedig azt hiszem, hogy nem kell ahhoz különösebb bizonyíték, hogy a szakmunkásnak amikor kint a kapával a vizet kell segíteni a barázdába vagy a sávon, vagy éppen az öntözési berendezés csöveit kell ide-oda szállítani, nem szükséges, hogy képletekkel, vagy magasabb fokú biológiai és egyéb oktatással tömjék tele a fejét, hanem annak azt a műszaki részt kell elsősorban megtanítani. Természetesen a többi helyeken pedig a többit. Az öntözés irányításánál is vannak differenciák. Jelen pillanatban az öntözés irányítását több szerv végzi. Jó volna gondolkodni azon, hogy távlatban az öntözés irányítása véglegesen hová kerüljön. Szeretnék még néhány szót szólni az öntözés területén egy új dologról, ami a társulást jelenti. Azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy több kis erő összefogásával nagy dolgokat lehet megvalósítani. A vízgazdálkodási társulatok is ezt feladatul tűzték ki és az elmúlt esztendőkben igen szép munkát végeztek ezen a téren. Javaslom, hogy a vízgazdálkodási társulatoknak a fejlődését a kormányzat a jövőben is segítse elő. Tisztelt Országgyűlés! Azért kívántam ezeket a gondolatokat itt elmondani, mert véleményem szerint mezőgazdaságunk fejlődésében, a termelési eredményeknek a növelésében az öntözés igen nagymértékben szerepelhet. Azzal a beszámolóval, amit Fock elvtárs a népgazdaság jelenlegi helyzetéről tett, a magam részéről egyetértek. Az előttünk álló feladatokat igyekszünk megoldani. Az első lépést Békés megye is megtette a mezőgazdaság területén ebben a dologban; mert a mai napon Békés megye is befejezte 180 ezer katasztrális hold búzaterületen a vetést. Bizonyíték ez arra, hogy a fejlődés a továbbiakban is egyenletes és jó lehet. (Taps.) *3. október 25-én, pénteken 344 ELNÖK: Szólásra következik Nemeslaki Tivadar képviselőtársunk* NEMESLAKI TIVADAR: Tisztelt Országgyűlés! Megyénk gazdasági helyzete is általában a kormány beszámolójában szereplő eredményekkel azonos. Nálunk is a fejlődés hasonló, mint az ország egészében. Azonban a gyorsabb előrehaladás, az optimális ütem elérését a mi megyénkben is néhány zavaró tényező gátolja. Én ezek közül kettővel kívánok foglalkozni. "Az egyik a szállítás, a közlekedés problémái. Megyénk közelekedési vállalatai teljesítik a tervüket, azonban a tervteljesítés mellett sem képesek megoldani megyénk ipari, mezőgazdasági terményeinek ütemes, tervszerű elszállítását a rendeltetési helyre. Különösen nagy nehézséget okoz a szállítás területén levő probléma akkor, amikor olyan rendkívüli feladatot kell megoldani, mint ebben az esztendőben is a terven felüli egymillió tonna szén kitermelése, amelyből megyénk szénbányászaira 340 ezer tonna jutott. Bányászaink vállalták a kormány felkérésére a vasárnapi műszakot. De ugyanakkor rendkívül elégedetlenek olyan helyzet következtében, hogy az eddigi 9 vasárnapi műszák közül egy vasárnap termelése teljes egészében elveszett, a vasárnapi 27 órás vagonhiány miatt. Júliustól napjainkig összesen több mint 800 órás vagonhiány volt megyénkben a 3 szénbányászati tröszt területén. Ennek nemcsak gazdasági jelentősége van, hanem nagyon komoly politikai jelentősége is. Számtalanszor felvetik bányászaink, miért szorgalmazzuk a vasárnapi műszakot, ha hétköznap sem tudjuk megfelelően biztosítani a vagonokat számukra. Ezért javaslom: nagyon sürgősen meg kell vizsgálni, hogy szállítási, közlekedési eszközeink kapacitásának fejlődése összhangban van-e népgazdaságunk egyéb ágazatainak fejlődésével, s amenynyiben nem, sürgősen változtatni kell ezen a helyzeten. A másik ilyen probléma a beruházások előkészítése területén levő huzavona, úgyis mondhatnám, szervezeti bürokrácia. Itt már tegnap a Hajdú megyei képviselőtársam beszélt a géptípusoknál, az új gépek konstrukciójánál mutatkozó problémákról. Hasonló a helyzet a beruházások területén is. Számtalanszor előfordul, hogy egyes beruházásoknál a program elbírálása hosszú időbe telik, s ugyanakkor nagyon kevés idő marad a beruházások tervezésére, a gépek legyártására és a kivitelezés végrehajtására. Itt is egy példát szeretnék csak elmondani: Oroszlányban a XXII-es akna beruházása. Ez a beruházás kapcsolódott az Oroszlányi Erőmű beruházásához, annak célvállalataként, célbányájaként. 1958-ban tárgyalták először ennek a beruházásnak a programját. Most, 1963ban negyedszer, ismét javaslatokat tettek a módosítására. Ugyanakkor az Oroszlányi Erőmű elkészült, 200 megawattal működik, s a célbányájának a mélyítése még el sem kezdődött. Ez megnehezíti az Oroszlányi Erőmű működésének a helyzetét, az ország különböző területeiről kell a szenet biztosítani az ütemes termeléshez, (Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter: Ezért nincs vagon.) ez hozzájárul ahhoz,