Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

339 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 340 ben. Kérem, az illetékes főhatóságokat, a Tervhivatalt és a minisztériumokat, hogy a tervek és költségvetések készítésekor vegyék számításba az egészségügynek ezt a nélkülözhetetlen igényét. (Taps.) ELNÖK: Nagy József képviselőtársunkat illeti a szó. NAGY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A földművelésügyi miniszter felszólalása után mezőgazdasági témához hozzászólni nem könnyű, mégis megteszem, mert mindaz, amit elmondott, aláhúzza azokat a gondolatokat, amelyek a délelőtt folyamán történt felszólalások alkalmával bennem keletkeztek. Nagyszerű dolog, hogy a mezőgazdaság gépesítésében nem a gépeket keveseljük, hanem az alkatrészeket reklamáljuk. Nagyszerű dolog, hogy nem a kereskedelem, illetve a nép igényeinek a kielégítését szorgalmazzuk zöldségben és egyébben, hanem a mezőgazdaság termeléstöbbleteiről besaélünk. Azt hiszem, az a tájékoztatás, amelyet a mezőgazdaságról a kormánybeszámolóban hallottunk, igen fontos, reális és azt mutatja, hogy a mezőgazdaság pontosan terveinkhez igazodva fejlődik, még akkor is, ha nem olyan egyenletes ez a százalékos fejlődés, mint amelyet terveinkben előírtak. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy a lényeget emeljem ki. Talán a mezőgazdaság nagyszerű fejlődése mégsem annyira olyan, mint amilyen lehetne. Bizonyos területeken — már említés történt arról, hogy a kenyérgabonában némi egyhelyben topogás mutatkozik — a fejlődés üteme nem olyan, mint amilyen valóban lehetne. Pedig már megteremtettük a mezőgazdasági nagyüzemeket, már szocialista tartalommal töltjük fel ezeket és dolgozó parasztságunk is messzemenően támogatja ezt a munkát. Ez bizonyítja mindaz, ami jelenleg kint a földeken történik. Hol van tehát a lényeg? Mi az oka annak, hogy a fejlődés mégsem olyan gyors, mint szeretnők? Az egyéni gazdák valamikor gazdálkodásuk középpontjába az állattenyésztést állították. Az a gazda, akinek a portáján jó állatok voltak, évenként rendszeresen tudott belőlük eladni. Az ilyen gazdát a növénytermesztés esetenként jelentkező kiesései nem érintették olyan mértékben, mint azt, aki kizárólagosan csak erre építette fel további fejlődését. Véleményem szerint a mi mezőgazdaságunknak is ebben az irányban kell majd a továbbiakban erőteljesén fejlődnie. És hogy ez így van, arra Losonczi elvtárs előbb elmondott tájékoztatása a bizonyíték. Sokan azt mondhatják, hogy igen, de hogyan. Hiszen az állattenyésztés fejlődése csak akkor biztosítható, ha megfelelő férőhely, stb. áll rendelkezésünkre. Én nem ebben látom a fejlődés lassú ütemét. Takarmányhelyzetünk dönti el elsősorban az állattenyésztés jó, erőteljes vagy lassú fejlődését. A takarmánytermesztés alapja pedig az, hogy talajaink megfelelő táperőben legyenek. Az hogy kukoricából, kenyérgabonából és sok egyéb termékből évek óta nem tudunk lényegesen változtatni termelési eredményeinken, az innen adódik. A kettőt öszsze kell kötni. Gondoskodni kell a talajerő viszszapótlásáról, szerves anyagban. Ez az "állattenyésztéssel történhet meg. De hogyan lehet a megfelelő takarmányt megtermeszteni? Két feltétel számítható ide. Az egyik és első feltétel a műtrágya. Sok szó esett már erről, és szeretném erre vonatkozóan a tudósok véleményét elmondani. Erről is volt már szó, Zsigmond László képviselőtársam is említette ezt. Sok műtrágyát használunk már fel, de ez a műtrágya még mindig nem elég ahhoz, hogy termelési eredményeinket lényegesen javítsuk. Az elmúlt esztendőben összesen 126 kilogramm műtrágya jutott egy kat. holdra és ezen belül a nitrogén műtrágya százaléka rossz. Pedig a mi talajaink megkívánják ezt. Azok az országok, ahol magas fokú az állattenyésztés, a növénytermesztés eredményei is magas fokúak. Ha ezeknél megnéztük a műtrágya-fogyasztást, az nem 126 kilogramm kat. holdanként. Nincs még egy olyan beruházás, mint a műtrágya gyártásra történő beruházás, amely olyan gyorsan térülne vissza a népgazdaságnak, mint ez. Hiszen mindössze hét-kilenc hónap szükséges ahhoz, hogy a befektetett műtrágya értékét többszörösen visszakapjuk. örvendetesen hallottuk a beszámolóból azt, hogy a vegyiparban a tervek túlteljesítése mutatkozik és ezen belül is a műtrágyagyártás fokozatos emelkedése a jellemző. Növelni kell ezt, mert ahogy mondottam, ez alapvető kérdés. A másik ilyen tétel, amivel mezőgazdasági termelésünket gyorsan lehet fokozni — s ez szervesen összefügg a műtrágya és trágya-ellátottsággal — az öntözés. Ez az a terület, amely szocialista mezőgazdaságunkban új tényezőként jelentkezik. Sokat beszéltünk már az agrotechnikáról, a szántásról, vetésről, és kezdünk egyre többet beszélni az öntözésről is. Ha az öntözést olyan szemléletben állítjuk a mezőgazdaság középpontjába, hogy az olyan agrotechnikai tényező, amellyel lényegesen lehet javítani a termelési eredményeket, akkor ez a módszer is valóban felsorakozik a nagy eredmények eléréséhez. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy az öntözés kérdésével ezen a helyen kicsit többet foglalkozzam. Hazánkban az öntözés csak a felszabadulás után indult komolyabb fejlődésnek. Lényeges fejlődésnek pedig az elmúlt három esztendő során indult, amikor a nagyüzemeket létrehoztuk és a nagyüzemek bekapcsolódásával lehet igazi öntözési munkát végezni. 1947-ben 20 000, 1962-ben 382 000 és 1963-ban — amint hallottuk — 450 000 kat. holdon történt öntözés. Az öntözés szerkezetében is lényeges változás következett be. Míg 1947-ben az öntözött terület 70 százalékán rizst, 30 százalékán egyéb növényi kultúrákat termesztettek, addig 1962ben már 92 százalékon történt szántóföldi, kertészeti, rét- és legelőöntözés, s mindössze 8 százalék volt a rizstermesztés részesedése az öntözésben. Ezek a számok azt mutatják, hogy öntözésünk igen komolyan fejlődik. Azonban igen sokan vannak még szakemberek is, de különösen az öntözésben nem teljesen járatos szakemb3rek, akiknek véleménye megoszlik az öntözés-