Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

339 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 340 ben. Kérem, az illetékes főhatóságokat, a Terv­hivatalt és a minisztériumokat, hogy a tervek és költségvetések készítésekor vegyék számí­tásba az egészségügynek ezt a nélkülözhetetlen igényét. (Taps.) ELNÖK: Nagy József képviselőtársunkat il­leti a szó. NAGY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A földművelésügyi miniszter felszólalása után me­zőgazdasági témához hozzászólni nem könnyű, mégis megteszem, mert mindaz, amit elmon­dott, aláhúzza azokat a gondolatokat, amelyek a délelőtt folyamán történt felszólalások alkal­mával bennem keletkeztek. Nagyszerű dolog, hogy a mezőgazdaság gé­pesítésében nem a gépeket keveseljük, hanem az alkatrészeket reklamáljuk. Nagyszerű dolog, hogy nem a kereskedelem, illetve a nép igényei­nek a kielégítését szorgalmazzuk zöldségben és egyébben, hanem a mezőgazdaság termelés­többleteiről besaélünk. Azt hiszem, az a tájé­koztatás, amelyet a mezőgazdaságról a kor­mánybeszámolóban hallottunk, igen fontos, reá­lis és azt mutatja, hogy a mezőgazdaság ponto­san terveinkhez igazodva fejlődik, még akkor is, ha nem olyan egyenletes ez a százalékos fej­lődés, mint amelyet terveinkben előírtak. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy a lényeget emeljem ki. Talán a mezőgazdaság nagyszerű fejlődése mégsem annyira olyan, mint amilyen lehetne. Bizonyos területeken — már említés történt arról, hogy a kenyérgabo­nában némi egyhelyben topogás mutatkozik — a fejlődés üteme nem olyan, mint amilyen való­ban lehetne. Pedig már megteremtettük a me­zőgazdasági nagyüzemeket, már szocialista tar­talommal töltjük fel ezeket és dolgozó paraszt­ságunk is messzemenően támogatja ezt a mun­kát. Ez bizonyítja mindaz, ami jelenleg kint a földeken történik. Hol van tehát a lényeg? Mi az oka annak, hogy a fejlődés mégsem olyan gyors, mint sze­retnők? Az egyéni gazdák valamikor gazdál­kodásuk középpontjába az állattenyésztést állí­tották. Az a gazda, akinek a portáján jó álla­tok voltak, évenként rendszeresen tudott belő­lük eladni. Az ilyen gazdát a növénytermesztés esetenként jelentkező kiesései nem érintették olyan mértékben, mint azt, aki kizárólagosan csak erre építette fel további fejlődését. Véle­ményem szerint a mi mezőgazdaságunknak is ebben az irányban kell majd a továbbiakban erőteljesén fejlődnie. És hogy ez így van, arra Losonczi elvtárs előbb elmondott tájékoztatása a bizonyíték. Sokan azt mondhatják, hogy igen, de ho­gyan. Hiszen az állattenyésztés fejlődése csak akkor biztosítható, ha megfelelő férőhely, stb. áll rendelkezésünkre. Én nem ebben látom a fejlődés lassú ütemét. Takarmányhelyzetünk dönti el elsősorban az állattenyésztés jó, erőtel­jes vagy lassú fejlődését. A takarmánytermesz­tés alapja pedig az, hogy talajaink megfelelő táperőben legyenek. Az hogy kukoricából, ke­nyérgabonából és sok egyéb termékből évek óta nem tudunk lényegesen változtatni termelési eredményeinken, az innen adódik. A kettőt ösz­sze kell kötni. Gondoskodni kell a talajerő visz­szapótlásáról, szerves anyagban. Ez az "állatte­nyésztéssel történhet meg. De hogyan lehet a megfelelő takarmányt megtermeszteni? Két fel­tétel számítható ide. Az egyik és első feltétel a műtrágya. Sok szó esett már erről, és szeret­ném erre vonatkozóan a tudósok véleményét elmondani. Erről is volt már szó, Zsigmond László képviselőtársam is említette ezt. Sok mű­trágyát használunk már fel, de ez a műtrágya még mindig nem elég ahhoz, hogy termelési eredményeinket lényegesen javítsuk. Az elmúlt esztendőben összesen 126 kilogramm műtrágya jutott egy kat. holdra és ezen belül a nitrogén műtrágya százaléka rossz. Pedig a mi talajaink megkívánják ezt. Azok az országok, ahol magas fokú az állat­tenyésztés, a növénytermesztés eredményei is magas fokúak. Ha ezeknél megnéztük a mű­trágya-fogyasztást, az nem 126 kilogramm kat. holdanként. Nincs még egy olyan beruházás, mint a műtrágya gyártásra történő beruházás, amely olyan gyorsan térülne vissza a népgaz­daságnak, mint ez. Hiszen mindössze hét-kilenc hónap szükséges ahhoz, hogy a befektetett mű­trágya értékét többszörösen visszakapjuk. örvendetesen hallottuk a beszámolóból azt, hogy a vegyiparban a tervek túlteljesítése mu­tatkozik és ezen belül is a műtrágyagyártás fo­kozatos emelkedése a jellemző. Növelni kell ezt, mert ahogy mondottam, ez alapvető kérdés. A másik ilyen tétel, amivel mezőgazdasági termelésünket gyorsan lehet fokozni — s ez szervesen összefügg a műtrágya és trágya-ellá­tottsággal — az öntözés. Ez az a terület, amely szocialista mezőgazdaságunkban új tényezőként jelentkezik. Sokat beszéltünk már az agrotech­nikáról, a szántásról, vetésről, és kezdünk egyre többet beszélni az öntözésről is. Ha az öntözést olyan szemléletben állítjuk a mezőgazdaság kö­zéppontjába, hogy az olyan agrotechnikai té­nyező, amellyel lényegesen lehet javítani a ter­melési eredményeket, akkor ez a módszer is való­ban felsorakozik a nagy eredmények eléréséhez. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy az öntözés kérdésével ezen a helyen kicsit töb­bet foglalkozzam. Hazánkban az öntözés csak a felszabadulás után indult komolyabb fejlődés­nek. Lényeges fejlődésnek pedig az elmúlt há­rom esztendő során indult, amikor a nagyüze­meket létrehoztuk és a nagyüzemek bekapcso­lódásával lehet igazi öntözési munkát végezni. 1947-ben 20 000, 1962-ben 382 000 és 1963-ban — amint hallottuk — 450 000 kat. holdon tör­tént öntözés. Az öntözés szerkezetében is lényeges válto­zás következett be. Míg 1947-ben az öntözött terület 70 százalékán rizst, 30 százalékán egyéb növényi kultúrákat termesztettek, addig 1962­ben már 92 százalékon történt szántóföldi, ker­tészeti, rét- és legelőöntözés, s mindössze 8 szá­zalék volt a rizstermesztés részesedése az öntö­zésben. Ezek a számok azt mutatják, hogy öntözé­sünk igen komolyan fejlődik. Azonban igen so­kan vannak még szakemberek is, de különösen az öntözésben nem teljesen járatos szakemb3­rek, akiknek véleménye megoszlik az öntözés-

Next

/
Oldalképek
Tartalom