Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

321 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 322 Legsúlyosabb a szennyvíz-kérdés. A város szennyvíz-mennyisége mintegy két-háromszorosa annak, mint amit az 1912-ben épült átemelő és derítő rendszer még elbírna. A ma szükséges, mintegy 100 kilométeres hosszúságú csatorna­rendszer helyett mindössze 45 kilométer, körül­belül 50 éve épített csőhálózat van, s ez is fele­akkora keresztmetszetű, mint ma kellene. Ha azután ebbe a szűk keresztmetszetű vezeték­rendszerbe a nagyipari üzemektől lökésszerűen érkezik szennyvíz, akkor a magasan fektetett régi vezetékek elszomorító jelenségeket produ­kálnak a mélyebb fekvésű városrészekben. Mi a kívánságunk e kérdés orvoslására? A második ötéves tervre ütemezett 18 milliós felújítási ke­retet kérjük a harmadik ötéves tervben biztosí­tott összeg előrehozásával 37 millióra korrigálni, még a második ötéves tervidőszak végéig. S hogy ez a kérés a pénzügyminiszter elvtárs szemé­ben is megalapozottnak lássék, el szeretném mondani, hogy az előreütemezés eredményekép­pen népgazdasági szinten mintegy 5—6 millió forint tényleges megtakarítás jelentkezne, ha az új lakótelepeik beiktatásához az átmeneti rendel­tetésű, úgynevezett „szennyvíz-fiókátemelők" he­lyett a hálózatot végleges jelleggel bővítenék. To­vábbi égető probléma Székesfehérvár ivóvíz- és gázellátása. Bár a felügyeleti szervek és az OT előtt ezek nyilvánvalóan ismert tények, azonban nem mellőzhetem a segítségkérést e területeken sem a helyzet súlyosságára való tekintettel ­Sok panasz hangzik el a tanácstagi és kép­viselői beszámolókon a nagy volumenű beruhá­zásokat kísérő járulékos beruházások késedel­mes megvalósulása, esetenként teljes elkallódása miatt. Így különösen szúk a keresztmetszet az iskolaellátottság területén. Szülők és pedagógu­sok egyaránt nem átallanak panaszkodni az is­kolai férőhelyhiányra, mint az oktatási reform megvalósulását gátló, egyik legalapvetőbb té­nyezőre. Kérjük e tekintetben is figyelembe venni a művelődésügyi és építésügyi tárca részé­ről az átszervezések miatt Székesfehérvár most kialakult rendkívüli helyzetét, Nemzetközi tekintélyünk növekedésének egyik következményeként egyre több. külföldi keresi fel Székesfehérvárt és környékét is. A vá­ros szállodai férőhelykapacitása ugyanakkor kö­rülbelül egyötöd része a háború előttiének. Székesfehérvárt a régi magyar városok so­rában is különleges hely illeti meg. Ezer évvel ezelőtt már a fiatal magyar állam központja volt, s a századok múlásával egybeforrt szerepe né­pünk jó és balsorsával. A régi regionális cent­rum most egyes vonatkozásokban országos jelen­tőségű ipari bázissá is fejlődik. Az 1964-ben megrendezni óhajtott Alba Regia-napok kereté­ben ezért szeretnénk dicső hagyományaihoz és reményekre jogosító jövőjéhez méltóan ünne­pelni ezt a várost. Ezért ne vegye tőlem rossznéven a tisztelt Országgyűlés, ha a város örömét és gondját egy­aránt magunkénak vallók nevében, kicsit talán több időt szenteltem ügyének. Fejér megye iparának fejlődéséről megálla­píthatjuk, hogy igazodik pártunk iparpolitikai útmutatásához, s ha kisebb-nagyobb fáziseltoló­dások adódnak is, perspektivikus terveinket az országos célkitűzésekkel való harmónia jellemzi. Az ipari termelési indexek lakonikus rövid­séggel, de annál kifejezőbb tömörséggel tükrözik megyénk iparának fejlődését. Az 1953. évi ter­melési éftéket száznak tekintve, 1962-ben 357 százalékos ipari termelést produkált Fejér me­gye. Ezen belül is legerőteljesebb a miniszté­riumi ipar felfutása: a termelés volumene itt, 1953-ra vonatkoztatva, négyszeresére ugrott. A beruházások az elmúlt időszakban tervszerűen alapozták meg ezt a nagyarányú ipari kibonta­kozást, s a jövőben is biztató kilátást nyújtanak az ipar további izmosodására, csak a városok kommunális fejlesztésére előirányzott beruhá­zási, illetve felújítási összegeket találjuk a szük­ségleteknél jóval kisebbnek. Bármennyire megelégedéssel tölt is el ben­nünket az iparfejlesztés távlati terve Fejér me­gyében, mégis úgy érzem, reflektorfénybe kell helyeznünk néhány alapvető gondunkat, néhány olyan körülményt, amely előrehaladásunkat bi­zony gátolja. Fájónak, s az ipari szakember szemével nézve, tarthatatlannak látjuk a Dunai Szalma­cellulóze-gyár esetét. Rentábilis elképzelés; nem­zetközi szakmai együttműködéssel létrehozott 630 millió forintos beruházás —, naponta körül­belül 10 000 dolláros termelési kapacitás, s ezzel szemben a Dunai Szalmacellulóze-gyár . éppen szalmahiány miatt, ma is áll. Utalok itt a Népszabadság október 17-i cik­kére és az abban foglaltak alapján is sajnálat­tal kell megállapítanom, hogy az illetékes vezető szervek sem a gyár megindulását megelőzően, sem napjainkban nem tették meg a tőlük meg­követelt szükséges intézkedéseket. Ügy vélem, bármennyire kevesebb is a szalma, az intenzív búzafajták miatt, bármennyire szükséges a tsz-ek almozási gondjainak megoldása, mégis központi­lag, intézményesen valahogyan rendeznünk kel­lene a gyár létfeltételét jelentő szalma-kérdést. Ha nincs elegendő szalma, akkor célszerű volna esetleg a tőzeg-almozás gondolatával foglalkozni, avagy végső megoldásként más cellulóz-tartalmú anyag feldolgozására való átállás lehetőségét már most vizsgálat tárgyává tenni. A népgazda­ság azonban nem engedhet meg magának olyan fényűzést, hogy. egy nagy beruházási értékkel létrehozott tetemes kapacitású gyár állagrom­lásra és tétlenségre kárhoztatva álljon éppen egyik szocialista városunk határában. Az Országos Alumínium Tröszt megyei vál­lalatainak élete sem mentes a problémáktól. A székesfehérvári Könnyűfémmű termelékenységi mutatóit erősen rontja az az áldatlan helyzet, hogy egyes vállalatok konstruktőrjeinek csa­pongó fantáziája nyomán egyre bővül az alkal­mazni kívánt alumíniumötvözetek választéka. A rendelők negyedévi részütemezéssel 20—600 kilogrammos tételekre bontva adják le a gyár éves termelési értékének 55 százalékát. A vállalat mammut-méreteihez semmiképp sem illik az ilyen mértékben elaprózódott, speciális igénye­ket ötletszerűen kielégíteni hivatott termelési módszer. Találóan jellemezte az igazgató a gyár képét: 5—10 tonnás daruk 500—700 kilogram­mos kosarakban szállítanak 20—50 kilogramm 16 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom