Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

305 Az Országgyűlés 5. ülése 1 ban meg kell állapítani azt, hogy jó néhány régi gazdasági épület nem kap olyan megfelelő gondozást, amilyent feltétlenül meg kellene kapnia. Azt javasolnám: meg kellene vizsgálni annak lehetőségét, hogy a termelőszövetkezetek által, saját erő hozzájárulás címén befizetett összeg egy részéből felújítási alapot kellene képezni, s ebből lehetővé kellene tenni azt, hogy ezek az elhanyagolt gazdasági épületek felújításra kerüljenek. Fock elvtárs beszámolóját szintén reálisnak tartom, azokra a feladatokra vonatkoztatva, amelyek előttünk állnak. Minden erőnket latbavetően harcolunk, hogy maradéktalanul megvalósuljanak. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kurucz Márton, képviselőtársunk. KURUCZ MÁRTON: Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolója főbb vonatkozásaiban ismertette a népgazdaság helyzetét. A kormány beszámolója és képviselőtársaim megállapították, hogy a népgazdaság helyzete alapjában véve kedvező, ugyanakkor vannak nehézségek. Az eredmények és a hibák, amelyekről a kormány beszámolója szólt, az ország egészéből tevődnek össze és a népgazdaság helyzetének alakulása nem független a megyék munkájától. Ezt sok vonatkozásban képviselőtársaim is bizonyították felszólalásaikban. Az egyik nehézség, ami az Országgyűlés vitájában eléggé hangsúlyt kapott, a kenyérgabona probléma. Szeretném elmondani, hogy e problémához mi magunk is, Csongrád megyeiek hozzájárultunk azzal, hogy ebben az esztendőben mintegy 7 ezer katasztrális holddal kevesebbet takarítottunk be, mint amennyit a terv előírt, s ez a megyei átlagtermést figyelembe véve, jó néhány száz vagon kiesést jelent a megyei, illetve a népgazdasági tervből, csak azért, mert nem volt elvetve a kenyérgabona. Éreztük a felelősséget ezért a helyzetért, amely e téren kialalkult és . az őszi vetésnél arra törekedtünk, hogy id oben, jó minőségben végezzük el a kenyérgabonavetést. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a vetés idején népszerűvé váltunk országosan, hiszen a munka lassan indult be nálunk, most azonban el lehet mondani, hogy Csongrád megye is befejezte az 5 százalékkal felemelt vetési tervet, mintegy 121 000 katasztrális holdon, éspedig úgy, hogy a kenyérgabona 65—70 százaléka kapások, illetve kedvező elővetemények után került a földbe. A lendületes munka, a zöldellő vetések hatnak nemcsak a termelőszövetkezeti tagokra, hanem mindenkire, aki ezt látja, és az örök kritikusok is úgy vélekednek, hogy ilyen helyzet ebben az országban a mezőgazdaságot illetően, mindenekelőtt a munkák terén nem volt. Most, a kenyérgabona vetés befejezése után figyelmünket a további őszi betakarítási munkálatokra, a mélyszántásra fordítjuk, ugyanakkor nem feledkezünk meg arról, amiről szintén szó esett itt a vitában, a felszólalásokban, hogy a kenyérgabona elvetésével az ügyet nem lehet lezártnak tekinteni, gondot kell fordítani a téli, tavaszi ápolásokra; és mi ezt úgy szeretnénk meg3. október 25-én, pénteken 306 tenni, hogy mázsákkal szeretnénk a jövő esztendőben bizonyítani és a népgazdaság helyzetén könnyíteni. Felszólalásomban szólni kívánok a zöldségtermelés és felvásárlás néhány problémájáról. Képviselőtársaimi néhány vonatkozásban érintették e problémát. A gondolatokat, amelyeket fel kívánok vetni, Csongrád megye közvetlen tapasztalatai alapján vetem fel, s erre az alapot az adja, hogy Csongrád megye az ország egyik legnagyobb zöldségtermelő területe. Az utóbbi három esztendőben a zöldségtermelő terület csaknem háromszorosára növekedett, örvendetesen alakulnak a hozamok is. A megye tanácsi területének 6,3 százalékán termeltek ebben az évben zöldséget, hagynia nélkül. Az ország fűszerpaprika termelésének 44 százalékát Csongrád megye adja. A zöldségfelvásárlás tekintetében az elmúlt évben 15 százalékát, ebben az évben ennél is nagyobb hányadát adja a megye az országos felvásárlásnak. Nem jelentéktelen a megye zöldség-exportja sem. Friss zöldségből körülbelül 2000 vagont exportálunk ebben az esztendőben. Az utóbbi években a zöldségtermesztésben meggyorsult a fejlődés, és az élenjáró szerepet a termelőszövetkezetek töltik be. Kialakultak zöldségtermelő termelőszövetkezetek, ahol a körülményeknek megfelelően, viszonylag korszerű körülmények között nagyüzemileg termelik a zöldséget. Eldőlt a nagy vita e téren is, hogy lehet-e zöldséget nagyüzemi módon termelni. El lehet mondani, hogy megyénkben a zöldségtermelés túlnyomó többségét a termelőszövetkezetek adják és sok példával lehetne a vita eldőltét bizonyítani. Legyen szabad egy nem rossz hírnevű termelőszövetkezet példájával élnem. A szentesi Árpád szövetkezet példájával, amely 300 kat. holdon termel zöldséget. Szeretnék e tekintetben néhány bizonyító számot elmondani. , Korai karalábból 8700 csomó, tavaszi káposztából 150, paradicsomból 240 mázsa, fehér paprikából 195 mázsa termett kat. holdanként. Hasonló eredményeket lehetne elmondani a megye más termelőszövetkezeteiről. Szóvá kell azonban tennem, hogy a termelőszövetkezet számára a zöldségtermelés esetében nem mindig a mennyiség jelenti az eredményességet, s ebben van bizonyos ellentmondás is. A mennyiség és a minőség mellett fontos a koraiság is. Ezt a következő példával bizonyítanám. A csanyteleki Tisza Termelőszövetkezet tavaszi káposztából kat. holdanként -80 mázsás termést ért el, s a bruttó bevétel holdanként 33 000 forint volt. A szentesi Új Barázda Termelőszövetkezet 240 mázsás termést ért el, és bruttó bevétele 14 000 forint volt. Az eltérés tisztán az időbeni különbségből adódik. A tények bizonyítják a zöldségtermelést illetően a nagyüzem fölényét. A fejlődéssel egy időben azonban mutatkoznak nehézségek is, amelyek gátolják, lassítják a további fejlődést, s amelyeknek egy részét helyileg is meg kell és meg lehet oldani, másik része azonban túlnő a megyei szervek hatáskörén. Miben mutatkoznak ezek? Az egyik ilyen probléma a megnövekedett zöldségtermelő területeken a talajerő visszapótlása, a megnöveke4