Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

267 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 268 segítik elő a gyorsabb előrehaladást, a világszínvonal elérését. Azt szeretném kérni az illetékes vezetőktől, hogy nyújtsanak hathatós segítséget vállalatunknak a problémák megoldásában, hogy minél előbb meg tudjuk indítani a Szegedi Gumigyárat, mert a különböző más iparágaknak szükségük van gumicikkekre, ez tehát népgazdasági érdek! Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék említést tenni arról, hogy a terv elkészítése után, majd az üzembehelyezés előtt hány szervnek a jóváhagyása szükséges, mennyi bírálója van a programnak, a tervnek, a megoldásnak, amíg elfogadásra kerül, míg üzemszerűen dolgozni kezd a gép. Ha egy üzemrész komplett terve megszületik, megvizsgálja: a tűzrendészet, a légó, a szakszervezeti munkavédelmi felügyelő, az egészségügyi szervek. Észrevételeiket megteszik, jóváhagyják a tervet. Ezzel még nem fejeződött be a kálvária. Ugyanis egy-egy komplett terv megvalósítása nem egyszerre kivitelezhető, hiszen a gépek sem egyidőben érkeznek, már a pénzügyi problémák miatt sem. így a kálvária újra kezdődik. Űj rajz készítendő a gép felállítási engedélyéhez, melyet a kerületi tanács hagy jóvá. Ez elég hosszú ideig tart. Üjra meg kell vizsgáltatni a tűzrendészettel, a légóval, a munkavédelmi felügyelővel, az egészségügyi szervekkel, hogy dolgozhatnak-e már rajta! A kálvária szót szándékosan használtam, mert aki egy kicsit ismeri a beruházási kódexet, az teljesen egyetért velem! Felvetem azt a kérdést, tisztelt képviselőtársak, nem kerül ez túl sokba az országnak? Nem húzzuk ki a felelősség alól a beruházót és a kivitelezőt? De úgy is felvethetném, hogy értékeljük-e mi eléggé egy-egy szakember szaktudását, ha ezeket nem bízzuk rájuk! Mennyi idő, ami sok forint kidobását jelenti. ;" Csoda-e, ha sokszor a hiba okozóját, felelősét nem lehet megtalálni? Mindenki a saját munkáját tökéletesen akarja elvégezni, papíron feketén-fehéren bebizonyítani, hogy a sajátmaga reszortját elvégezte, de hogy_a gép üzembehelyezése miért késlekedik, az már nem az ő gondja. Ügy gondolom, az ilyen bürokratikus ügyintézést meg kellene szüntetni. Nagyobb önállóságot kell adni a beruházóknak, kivitelezőknek és akkor majd nagyobb felelősséget is éreznek munkájuk iránt. Sok nagyvállalat rendelkezik olyan szakszemélyzettel, amely képes arra, hogy a gépfelállítás-engedélyezéseket saját hatáskörében meg tudja oldani, a törvényes rendelkezések betartása és betartatása mellett. Tapasztalható a vezetésnél olyan helytelen szemlélet is, ami elsősorban a középkádereknél fordul elő: hogy valamilyen áldemokratikus szemléletből kiindulva, nem következetesek a vezetésnél. Nem követelik meg eléggé a fegyelmet, természetesen gondolok itt a technológiai fegyelem betartására is, amiről Fock elvtárs is beszélt. Sőt, még egyesek magyarázatokat is keresnek, hogy miért nem lehet fegyelmet tartani. Mi a kérdés lényege? Egyes vezetőknek azért ilyen az álláspontja, nézete, mert az ő saját rossz munkaszervezése miatt nem tudnak sok esetben rendesen dolgozni az emberek. Ha például a műszaki előfeltételek nincsenek biztosítva a gyáregységben, akkor nyilván az ottani vezetőknek nem is lehet erkölcsi alapjuk arra, hogy megfelelően lépjenek fel a technológia megsértőivel szemben. Ügy gondolom, senkinek nincsen joga, hogy eltűrje a fegyelemsértést, a sok selejtet, a rossz munkát még, ha az pillanatnyilag egyesek szemében népszerűen hat, akkor sem, mert nálunk ez ma a másokon, a becsületesen dolgozókon való élősködést jelenti. Ez természetesen nevelési feladat az üzemekben. Nem akarom felszólalásommal azt a látszatot kelteni, hogy a vállalatunk munkájában semmi hiba sincs és nehézségeink csak a kooperációs vállalatoknál és a helytelen rendelkezésekből adódnak. Vállalatunk körülbelül 20 000 féle terméket állít elő. Nincs olyan ágazata, vállalata a népgazdaságnak, amely ne használna fel gumiipari terméket. A gumiipari termék értéke sokszor csak egészen jelentéktelen hányada a berendezésnek, melyhez felhasználják, azonban ezen alkatrészek nélkülözhetetlenek, ezért szállítási határidejük s minőségük rendkívül fontos kérdés. Gyártmányaink közül ma már a műselyem-hevedernél, az éghetetlen PVC-hevedernél, a különböző camping-cikkeknél már elérték a világszínvonalat. A személy-köpenyeknél megközelítettük az átlagos színvonalat. Azonban ezek a vállalat termelési értékének körülbelül 15—20 százalékát teszik ki. Többi gyártmányainknál még sokat kell tennünk a világszínvonal elérése érdekében úgy a kutatás, mint a termelés vonatkozásában. Mi a magunk részéről a leghatározottabban rendet akarunk teremteni a saját portánkon, még ha ez esetenként nem is találkozik mindenkinek az egyetértésével. Erezzük a felelősségét annak, hogy a majd egymilliárdot kitevő beruházási összeg meghozza-e azt az eredményt, amit a népgazdaság joggal elvár tőle. Vállalatunk vezetősége és kollektívája mindezért sokat tett és a jövőben is igyekszik az országnak még többet nyújtani. Szükségünk van azonban beruházásaink gyorsabb, hatékonyabb megvalósítása érdekében arra, hogy a tervező intézetek, kivitelező vállalatok növeljék kapacitásukat, maradéktalanul tegyenek eleget a rájuk háruló feladatoknak. A kormány is tegyen meg mindent a tervezőintézetek kapacitásának növelésére, a beruházások üzembe helyezésénél jelentkező bürokratikus jelenségek megszüntetésére. (Taps,) ELNÖK: Fegyveres István képviselőtársunkat illeti a szó. FEGYVERES ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Amikor népgazdaságunk 1963-as eredményeit értékeljük Fock elvtárs beszéde alapján, úgy gondolom, nemcsak megyei, hanem országos viszonylatban is napirendre kívánkozik a takarékosság kérdése. Nem azért, mintha nálunk, Magyarországon ezen a téren különösebb bajok volnának, sőt ma már ott tartunk, hogy forintjaikat nem az úgynevezett sublódfiókban tartják az emberek, hanem a legkisebb falutól egé-