Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

255 Az Országgyűlés 4, ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 256 egy-két gondolatot felvetni. Először is szeretném kifejteni azt a véleményemet, hogy teljes egészében egyetértek a beszámolónak azzal a megállapításával, hogy a nagyüzemi gazdálkodás objektív és szubjektív előfeltételei a termelés tekintetében állandóan javulnak. Ezt /ugyanazokkal a tényekkel tudnám alátámasztani, amelyekkel Fock elvtárs az előadásban alátámasztotta. Annyit tennék még hozzá, hogy ezt a mi megyénkre, Szabolcs-Szatmár megyére^ vonatkoztatva a legjobban talán az bizonyítja, hogy ma már a megyében igen kevesen kapnak olyan lehetőséget, hogy munkásokat toborozzanak, sőt inkább a munkások az ország különböző területeiről jönnek haza. Azok a gazdaságok, üzemek, amelyek megyénkre építették munkaerő-szükségletüket, ma már egyre inkább panasszal jönnek hozzánk, segítségünket - kérik, mert az emberek nem hajlandók hozzájuk elmenni, sőt visszajönnek tőlük, mert a mezőgazdaságban is egyre inkább megtalálják számításukat a termelőszövetkezetekben. Ami a kenyérgabona-probléma megoldását illeti, ehhez szintén kívánnék egy-két szót szólni. Igaz, hogy a sajtó útján és több elvtárssal, több megyében beszélgetve úgy vagyok tájékozódva, hogy a párt és a kormány által kitűzött időn belül el fogják vetni az ország kenyérgabonavetését. Szabolcs-Szatmár megyét legtöbbször a gyümölcs- és a burgonya szempontjából szokták emlegetni, ezekre a terményekre gondolnak, ha erről a megyéről van szó. A mi megyénkben a kenyérgabona-vetés dolgában elég tekintélyes feladat előtt álltunk. Nem könnyű a feladat itt, hiszen megyénk a gabonatermesztés volumene tekintetében az országban a negyedik helyen áll, mintegy 162 500 katasztrális hold gabonát kellett a megyében elvetnünk. Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy mi is igyekeztünk az előző évektől jobban, szervezettebben és felelősségteljesebben végezni ezt a munkát és 19-én megyénkben már túl is teljesítettük az 5 százalékkal felemelt tervet. - Fock elvtárs beszámolójában felvetette azt a kérdést, melyek voltak azok az okok, amelyek szükségessé tették a kenyérgabona ilyen nagyarányú importját. Én ezekkel az okokkal, amelyeket Fock elvtárs felsorolt, egyet tudok érteni. Ügy gondolom azonban, hogy ezek egy részét ••jobban ki kell élezni. Ez pedig a kenyérgabonafejlesztéssel kapcsolatos szemléleti problémák kérdése. Tudniillik hiába vannak meg egyéb feltételeink a kenyérgabona-termesztés megoldásához, ha azok a szubjektív problémák, amelyek éveken keresztül fennállottak, nem szűnnek meg, akkor a kenyérgabona problémáink nem is lesznek megoldva. Ezt azért vetem fel, mert a párt VIII. kongresszusának, a kormánynak van erre határozata, s bár ez a kérdés évről évre ismétlődően felmerül, az ilyen irányú munkában még mindig hiányosságok vannak. Az én meglátásom és következtetésem az, hogy ma, amikor a párt és a kormány részéről a kenyérgabona-probléma megoldása egyre sürgetőbben és határozottabban vetődik fel, úgy néz ki, hogy országosan meg ig fog oldódni ez a kérdés. , Miért nem oldottuk meg tavaly? Igaz, hogy nem volt ennyi műtrágyánk, bár kevesebb volt valamivel, de azért volt. A gépünk is kevesebb volt valamivel, de volt. Azelőtt is vetettünk. A kenyérgabona-kérdésben az a szemlélet, hogy egy katasztrális holdról olyan termelési értéket hozzak le valamilyen más kultúrával, amely többet biztosít, mint a kenyérgabona termelése, az ilyen alapvető gazdasági és társadalmi probléma megoldása teljesen téves útra terelődött a megelőző években. Szeretném itt megmondani nyíltan — már . csak azért is, hogy el ne bízzuk magunkat —, hogy a kenyérgabona problémája még nem oldódott meg. Nekünk először magunknak kellett egy sor kérdést rendezni, s miközben vitatkoztunk lent a tervezett terület elvetéséről, az egyes termelőszövetkezetek részéről gyakran ellenállásba ütköztünk. Ügy tudnám talán jellemezni, hogy a kenyérgabona problémájának megoldásában egy lépést tettünk előre, s talán sikeres lépést. Ügy néz ki, hogy időben és jó minőségben fogunk elvetni. De a kenyérgabona-problémánk csak akkor lesz megoldva, ha ennek a növényi kultúrának a további munkáit is legalább olyan szervezetten, akkora felelősséggel és olyan lelkiismeretesen végezzük, egészen addig, amíg csak a magtárba nem kerül a gabona, mint ahogyan az eddigi vetéseknél megmutatkozott. Azért mégis egy olyan megjegyzést szeretnék tenni a kenyérgabona-vetéssel kapcsolatban, hogy bizonyos jelenségeket a jövőben el kell kerülnünk. Ugyanis elég régen foglalkozom ezzel a kérdéssel és évről évre vannak nyugtalanítóan visszatérő jelenségek és problémák. Öt évvel ezelőtt már tudtuk, hogy kevés a vetőgépünk, harcoltunk a különböző alkatrészekért, s most is megtalálhatjuk ugyanezeket a problémákat. Akkoriban is előfordult, hogy nem voltak ott azok a szükséges eszközök, amelyek éppen kellettek volna a munkához. Ügy gondolom, nem nagyon nehéz probléma ez, különösen nem az alkatrészeknél. Mert azzal egyet lehet érteni, hogy az ilyesmi előfordul itt-ott, de hogy ilyen méreteket öltsön és évről évre visszatérően jelentkezzék ugyanazon alkatrészeknek a hiánya, ez már érthetetlen. Ha mi a jövőben megnyugtatóan akarjuk a kenyérgabona-kérdést rendezni, akkor ezeket a nyugtalanító problémákat végérvényesen fel kell számolni. Lehetetlen az, hogy filléres dolgok, mondjuk egy ékszíj, vagy hasonló hiánya miatt napokig álljanak az erőgépek, amikor az a követelmény, hogy optimális időben vessünk. Ezeket a dolgokat úgy szeretném felvetni, hogy természetesen nem arra gondolok, hogy teljesen megszűnnek a problémák, de hogy ilyen méreteket ne ölthessen,. erre már most fel kell készülnünk és most kell gondoskodni a tavaszi kalászosok, valamint a jövő évi kenyérgabona megfelelő vetése érdekében. Egy másik kérdésnek, amellyel a beszámoló foglalkozott, az volt a lényege szerintem, hogy jól szervezzük meg az ősziek betakarítását, és amit csak lehet, mentsünk meg a népgazdaságnak, készüljünk fel a tavaszi mezőgazdasági munkák jó minőségű elvégzésére, hogy minél többet tudjunk majd az exportra is biztosítani. Teljesen egyetértek a feladatnak ilyen értelmű meghatározásával, és a magam részéről felvet-